Próbáltam minél észrevehetetlenebbül kisurranni az öltözőből , de sajnos az ajtónál nem jutottam tovább, mivel ott ölelkezett anya és fia. Justin elengedte az Pattie-t , aki egy lágy anyai arcsimítással engedte el , a nála már jóval nagyobb fiát.
- Anya, ő itt Aisha. – Óvatos mosolyt küld felém , mi mást tehetnék , Könnyedén kezet nyújtok a velem egy magas középkorú hölgynek , aki melegen mosolyog rám .
- Örülök hogy megismerhetem.
- Részemről a szerencse. Justin már sokat mesélt rólad. – Egy pillanatra Justinra nézek, aki vállat rántva pillant rám, majd visszafordul anyukájához.
- Csakugyan ? – érdekelt volna a válasz de mielőtt Pattie kinyithatta volna a száját hogy válaszoljon nekem …
- Hogyhogy itt vagy? – közbevágott Justin. – Két hét múlva vártalak.
- Scooter ragaszkodott hozzá, hogy személyesen adjam át a meglepetésemet.
- Milyen meglepetést? – Justin értetlenkedve nézett anyukájára.
- Kelly! – Pattie csak ennyit mondott majd mögötte az ajtóba megjelent egy lány.
- Kelly… - Justin hangja halovány volt.
Ki ez a lány? Művészi alkotásnak tűnt ahogy megállt az ajtóban . Mintha tökéletes pózban festették volna le. Gyönyörű szőke haja leomlott a vállára. Egy még éppen illő, e elég sokat mutató barna szoknyát viselt. Tétován nézett végig rajtam, szemei csillogtak, ennyit tudtam csak megfigyelni, tekintete hamar átsiklott rajtam, majd Justin felé fordulva, beljebblépett.
- Sziasztok! – a hangja nagyon is karakteres.
Ki ez a csaj? Fusztrált a jelenléte, a tökéletessége.
Szégyenlősen lehajtott fejjel lépett Justin elé, aki csípőjére simította a kezét. NEM!Úristen! Úgy érzem el kéne fordítanom a fejemet, vagy legalább lesütni a szememet, de nem tudom. Egyik pillanatról a másikra , csak azon kapom magam hogy őket bámulom , a szívem hevesen ver, mert megcsókolta. Justim Megcsókolta ezt a lány!
***
Nem értem miért érintett ez ennyire kritikusan. Hiszen semmi közöm nincsen hozzá. Akkor mégis miért remeg ennyire a szívem . A szomszéd szobában vannak, és ki tudja mit csinálnak. Megrázom a fejemet, és megfordulok az óriási ágyamba , ez az ágy még két embernek is nagy lenne. Nem tudok aludni pedig kéne, mert holnap, a digitális órára pillantok a DVD lejátszón, illetve ma hajnalban táncpróbával kezdünk és én úgy fogok kinézni mint egy mosott sz*ar. De nem tudom lecsillapítani a gondolataimat. Talán egy Tea segítene.
Lerúgom a takarót magamról, és se perc alatt kint vagyok a szállodai lakosztályunk konyhájába. Mindegyik szekrényt kinyitom, de egyikben sem találom, meg amit keresek. Feladom. Ez ne az én napom. Legyőzötten támaszkodom neki a pultnak.
- Késő van. – összerezzenek a váratlan hangra. – Mit keresel még fent? – nem látom de gondolkodás nélkül felismerem a hangját.
- Nem tudtam aludni. Gondoltam keresek egy kis teát, hátha az segíthet. – Vállat vonva indultam meg, és elmegyek mellette, a szobám irányába. – De nincs. Megyek, lefekszem .
- Nincs kedved zongorázni egyet? – kérdésére megtorpanok. Vajon miért kérdezi? – Tudom, hogy az lenyugtat. – Mintha hallaná a gondolataimat.
- Te hogyhogy nem alszol?- egyszerűen elengedtem kérdését fülem mellett.
- Valaki matatott a konyhában. – féloldalasan elmosolyodik. Furcsa hogy szívem heves dobogása megszűnt, megnyugtat a közelsége-
- Bocsánat hogy felébresztettelek. - mi mást mondhattam volna?
- Gyere! –int az ajtó felé. – Holmi tea nem fog segíteni – lassan indult el és tudom, hogy csak rám vár.
- És mi lesz Kellyvel? – félve kérdeztem meg.
- Sokat utazott ma. Had aludjon. – félrebillentett fellel várta válaszomat.
Nem sokba telt és mi csendben sétáltunk a szálloda félhomályos folyosóin.
Olyan furcsa volt nekem ez az egész. Hogy képes még mindenek után mellettem sétálni . Ez a csönd ami kettőnk között tombol szinte már ordít a fejemben . Olyan más lett. Lassan néztem végig az előttem pár lépéssel haladó magas fiút. Más lett. Olyan érzéketlen. De mégis, miért érzem azt, hogy sugárzik belőle a fájdalom. Egyik pillanatról a másikra megérkeztünk egy ajtó elé . Justin szó nélkül lehúzta a kis kártyáját a záron, majd benyitott.
- Csak a hölgyek után. – kitárta előttem az ajtót, és úgy invitált be.
- Nem lesz ebből baj ? – kérdeztem félve.
- Szerinted ha nem szabadna itt lennünk, ki tudtam volna nyitni az ajtót? – óvatosan, féloldalas mosolyra húzta ajkait, majd biccentett, hogy menjek beljebb.
- Rendben. – kétségtelenül bíztam abban, hogy nem kever bajba, de abban nem voltam biztos hogyha másképpen értelmezzük mondatát, akkor tényleg itt szabadna e lennünk … Együtt.
A szobában csak egyetlen zongora volt. Egy tágas ablakon sütött be a hold fénye. Gyönyörű csillogással felöltöztetve ezt a gyönyörű hangszert. Kirázott a hideg a látványtól. Félve léptem közelebb és óvatosan sétáltattam végig mutató és középső ujjamat a zongora tetején. Tekintetem a fényforrás felé tévedt. A Hold gyönyörűen és ezüstösen ragyogta be a helyet, hála a tágas ablaknak. Mikor észrevettem hogy teljesen kábultan meredek ki az ablakon, lehunytam a szememet és mélyet lélegeztem.
- Bámulatos… - suttogtam.
Ahogy beléptem ebbe a terembe mintha minden szívszorongató érzésem eltűnt volna. Megkönnyebbültem. Vagy talán a nyugtató hold fénye, csillapította le az érzéseimet ennyire? Eddig merev testem ellazultnak éreztem, végre valahára. Lassan léptem közelebb és ültem le a zongora előtti székre, óvatosan helyeztem kényelembe jobb kezem ujjait a zongorára és lenyomtam egyetlen billentyűt.
- Tudtam hogy értékelni fogod… - Justinra kaptam a tekintetemet aki az ajtófélfának támaszkodva nézett engem . – Szeretnéd hogy elmenjek ? Mert akkor… - kezdett bele de én közbevágtam .
- Nem! - lehunytam szemeimet, nem akartam letámadni. – Maradj csak nyugodtan, ha akarsz…
***
Iszonyat álmosan keltem ki az ágyból és vettem az irányt a fürdőszoba felé . A fejem sajgott, de lassan el kell készüljek a táncpróbára. Még szerencse hogy Justin visszahozott a lakosztályba. Megráztam a fejemet, és a fürdőszobába igyekeztem. Hiszen, a tegnap estében nem volt semmi különös. Lassan dobtam le magamról minden ruhát, és beálltam a zuhanyzóba. Lassan megnyitottam a hideg vizet és hagytam, hogy átfagyassza a testemet, hogy fel is ébredjek. Gondolataim azonban a tegnap este homályába vándoroltak .
Kezeim remegtek a zongora felett. Egyszerűen nem tudtam mit kéne játszanom , egyetlen dal sem jutott eszembe. Mi van velem ? Nem hiszem hogy Justin zavarna. Játszottam már előtte, bár évekkel ezelőtt.
- Miért nem játszol ? – hangja közelebbről jött mint vártam , mintha kicsit elbambultam volna .
- Nem jut eszembe egy dal sem. – vallottam be az igazat.
- Akkor játssz olyat, amit az ujjad diktál. – éreztem, hogy leül mellém.
- Még sosem csináltam ilyet…- suttogtam , mintha félnék tőle.
- Csak próbáld meg…- óvatosan pillantottam felé ő pedig egy biztató mosolyt küldve lenyomott három billentyűt egyszerre. Fejemben megjelent egy halovány dallam.
A magas hangokhoz nyúltam, majd hezitáltam és inkább a mélyekre tévedt a kezem.
- Próbáld csak meg a magasakat is… - átnyúlt kezem felett és leütött egy billentyűt- Úgy érzelmesebb. - Lehelete lecsapódott arcomra, de hamar el is húzódott.
Óvatosan sóhajtottam egy nagyot, majd játszani kezdtem
- Azt hittem valami boldogabbat fogsz játszani…
- Nem szabadna itt lennünk…- lehunytam szememet, és szipogásom közepette nagyot nyeltem. Lábamat átdobtam a széken, hogy neki háttal legyek.
- Ne sírj!... – éreztem ahogy ő is átfordul és hasa nekisimul a hátamnak… - Kérlek!... – suttogása könyörgő volt.
Kezeit hasamra simította és hátrébb húzott. Félig ültem és félig feküdtem mellkasán. Lassan átjárta a meleg testemet és ezzel együtt jött egy halk felzokogás, amit minél hamarabb próbáltam visszafogni.
– Sssshhh… - Arcát nyakamba temette.
Lábaimat felhúztam a zongora székre, arcomat kezeimbe temettem majd jobb kezemmel hátranyúltam és hajába túrtam , mélyen beleszippantottam illatába. Szorosan ölelt magához még meg nem nyugodtam, aztán csak azt vettem észre, hogy éppen az ellenkező irányba bámulok ki az ablakon, és lesem a holdat.
Nem volt energiám semmire. Álmos voltam. De az ő karjaiban feküdtem. Nem tudom pontosan mi ez az érzés, de mellette megnyugszom. Éreztem, ahogy mellkasa alattam fel le mozog, nyugodtan lélegzik.
- Kérdezhetek valamit? – suttogása egészen fülembe duruzsolt.
- Hmm… - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Ezt igennek vehetem? – halványan bólogattam. – Mióta vagytok együtt Briannal?
- Úgy Egy éve… - suttogtam. Mély levegőt vett alattam. Nem éreztem feszültséget.
- Szereted? – kérdése nem volt váratlan, de egy pillanatra megfeszültünk mind a ketten. Nem válaszoltam.
- Mióta ismered Kellyt? – inkább kérdeztem .
- Úgy fél éve. – válasza olyan tömör volt, mint az enyém.
- Szereted? – nem jött válasz, elmosolyodtam , de nem a káröröm vezérelt, csak az, hogy ő sem válaszolt a kérdésemre, pont úgy mint én .
Vajon azért nem, mert ő is ugyan úgy érez iránta mint én Brian iránt, vagy azért mert nem akar megbántani?
- Kedves lánynak tűnik. - mondtam végül. Éreztem hogy halványan bólint, hogy egyetértsen velem. – És nagyon szép is. – erre már nem kaptam választ, ismét nagy csend ült be közénk .
- Nem vagy álmos? – keze lesiklott hasamon , és óvatosan arcomra simította ujjainak, külső felét. Megráztam a fejemet, de már majdnem elaludtam.
- Miért nem jöttél vissza? – úgy éreztem szavaim ár alig érthetőek és biztos nem hallotta, mivel éreztem hogy lassan megfordít az ölében , lábam alá nyúl, majd megemel . -
Az utolsó amire emlékszem, hogy éppen Hugicámmal álmodtam, aki futott felém. Valami puhára érkezem, pedig a tengerparton állok. Valaki betakar, és most Justin áll előttem, szomorúan mosolyog…
- Mert, nem tudtam volna a legjobbá tenni a világodat… - a hangja távolnak tűnt, alig hallottam , és távolodott tőlem, halványabb lett minden.
***
Lassan sétáltam ki a kis tréningnadrágomban a szobámból. Csak egy üveg víz volt nálam. Azt hittem egyedül vagyok, azonban mikor elhaladtam a mellettem lévő szoba ajtaja előtt, rá kellett döbbenjek , hogy nem vagyok egyedül, teljesen ki ment a fejemből hogy Justinnak csak még később lesz táncpróbája mint nekem .
Nagyot sóhajtva és erősen sétáltam a kijáratig, és próbáltam kiverni a fejemből azt a boldog és tökéletes képet amit láttam .
