41. fejezet "Ami neki rossz az engem felszabadít..."

Még körülnézni sem volt időm de rögtön egy ismerős nevetésre lettem figyelmes. Szemeimmel szinte rögtön megláttam a göndör hajú fiút és a körülötte álló másik négy srácot.

- Ezt nem hiszem el… - ledöbbenten álltam meg a terem közepén mit sem törődve semmivel és száj tátva meredtem rájuk, mind addi míg az egyik észre nem vett.

- Aisha! – mosolyogva kiáltotta el magát a leg idiótáb… mi az hogy leg idiótább, mindegyikük általában véve egy nagy idióta, ha a viselkedésüket kéne néha jellemezni.

- Zayn ? – ennyi futotta tőlem döbbenetemben de mikor tömegesen megindult felém mind az öt fiú kicsitt magasabb hang hagyta el a számat. – Zayn! – szinte sikítva hagytam hogy először szemből majd minden oldalról körül vegyenek.

Ha valaki kívülről nézett minket, márpedig biztos vagyok benne hogy nem is egy szempár szegeződik ránk, biztosra vehetem hogy eltűntem köztük . Olyan régen láttam őket. Utoljára egy Londoni rádióban , mikor országról országra jártam minden nap . Soha nem felejtem el azt a 3 napot. Felejthetetlen élmény volt. Lassan apránként leváltak rólam és csak Harry álldogált előttem. A jó öreg Hazza.

- Nézzenek oda. Ennek a lánynak nem adnak enni. – Nem is tudtam mi hiányzott jobban , a tájszólása vagy az a hihetetlen mosoly ami elterült az arcán miközben látványosan végigmért.

- Eszek rendesen csak sokat mozogtam az elmúlt hetekben. – vigyorogtam rá majd kihasználva minden lehetőséget és szabad helyett most én ugrottam szegénykém nyakába.

Hihetetlen hogy 3 nap alatt hogy hozzád tud nőni egy ember. Hogy elképzelni sem tudod hogy a lelki társadra találsz egy ilyen fiúban mint ő és hogy a hiányára csak akkor döbbensz rá mikor ott áll előtted.

- Elég lesz ennyi Galambocskáim. – Louis közénk fúrta magát.- Még a végén féltékeny leszek .

- Hagy már őket Lú! – Zayn hirtelen átkarolta szerencsétlen fiú nyakát és hóna alá szorította. – Lily már menne az Eiffel torony-hoz. – Harry pillantása egy pillanatra sem engedte volna el az enyémet. Csak mosolyogtunk egymásra, de az ismeretlen név megütötte a fülemet.

- Lily? – kérdő arckifejezésem mellett vigyorom letörölhetetlen lett miközben a sötét hajú srácra néztem.

- Gyere bemutatlak neki! – A következő pillanatban kiragadtak a „körből” és a padok felé siettünk ahol 3 lány üldögélt.

Egy pillanatra nevetve hátrapillantottam a srácokra, de különösebb képen ironikus képet láttam magam előtt. Justin a háttérben tanakodva szerintem nem tudta hová tenni a jelenetet, sem azt hogy mit keres itt a konkurencia, és előtte kicsit nagyobban ott állt Harry, aki voltaképpen a pillanatnyi nyugodalmamat jelentette. Nevetésem mosolyba fojtottam és egy pillanattal később Zayn egy utolsó aprót rántott a karomon és már szembe is voltam állítva 3 csinos lánnyal, akik közül kettő nem volt ismerős.

- Szia! Lily. – először egy magas, barnahajú lány állt fel a padokról, és nyújtott kezet.

Első ránézésre látszott rajta, hogy nem az a félős típus és kicsit jobban megnézve biztosan mondom, hogy tökéletes modell alkat lenne, ami rólam nem mondható el, így már most irigykedem. Vállig érő barna haja pedig szépen ápolt volt.

- Ő az én egyetlen kedvesem. – Zayn átkarolta a derekát és egy cuppanós puszit nyomott szája sarkába.

- Zayn! Ne itt mindenki előtt! – Az előbb ki nem vettem volna de most teljesen biztos lettem benne, hogy nem angol a lány, és csak tanulta a nyelvet. Mégis mennyire tisztán érthető volt amit mondott.

- Örülök a szerencsének! – Elfogadtam a még mindig felém tartott kezét. Kedves lánynak tűnt :D Olyannak, aki mindig jókedvű. Nem tudtam nem mosolyogni.

- Én nagy ölelést kérek!- még észbe sem kaptam de Eleanor már a nyakamat karolta és ölelt meg barátran .

- Jó ismét látni. - simogattam meg hátát összeszorított szemekkel de mikor elengedett megpillantottam háta mögött még egy ismeretlen lányt.

- Szia! Aisha vagyok! – mosolyogtam rá kedvesen, és kezet nyújtottam .

- Fruzsi. – felállt egy pillanatra, kezet fogott velem egy mosoly keretében majd le is ült.

Olyan aranyos lánynak tűnt. Szőke haja ki volt engedve, és gyönyörűen csillogott. Elegánsan de mégis trendin volt felöltözve, megtartva ezzel az egyediségét. Éreztem, hogy van benne valami , amit jól titkol, de mit is várhatnék az első találkától.

- Ne kukulj meg Fruzsi! Máskor nagy a szád! Most is tessék kinyitni! – Eleonor ökölbetett kezeit csípőjére vágta majd egyik kezével oldalba boxolta szegény lányt.

- Mit vihorásszak? Meg miről pletyizzek? …

Nem nagyon figyeltem, a továbbiakban csak egy sort nevettünk. Aztán pedig minden olyan gördülékenyen ment.

***

Fáradtan ültem le a göndör hajú srác mellé, aki kitartóan végignézte az edzésemet és megvárta míg magamra húzok valami tűrhető göncöt. Justinék még nagyban próbáltak, a dalok dübörögve szóltak a hangfalakból de így is elnyelte a nagy terem.

- Hogyhogy te nem mentél végül?- fordultam Harry felé érdeklődve. Olyan furcsa volt hogy csak ő ült itt.

- Láttam már Franciaországot. - mosolyodott el- Nem nagy kunszt. – megnyalta jakait mintha mi sem lenne természetesebb annál, amit mondott

- Ezt bárcsak én is elmondhatnám magamról. - boxoltam vállba.

- Mi van veled mostanság? – úgy kérdezett vissza mintha az előbb hozzá sem értem volna.

- Hajtok , hajtok, beteg voltam és most megint hajtok. – soroltam ujjaimon az opciókat, mire felnevetett. - Jahh, és visszamondtam egy lemez szerződést. – meghúztam a vállamat és mosolyogva figyeltem reakcióját.

- Még mindig őrült vagy. – egy pillanatra megállt a mondandójában , várt én pedig csak pislogtam. – És ez még mindig bejön.

- Harry!- szóltam rá szememet forgatva. – Ezt már megbeszéltük! – húztam el a számat, de nem akartam rossz hangulatot köztünk.

- Jó! Jó, tudom! – magába fojtott egy nevetés egy pillanatra megdörzsölte arcát tenyereiben majd szenvedve újra megszívta mellkasát és úgy nézett rám mosolyogva. Így sokkal jobban éreztem magamat.

- Inkább mesélj arról, hogy ki ez a két új ismeretlen leányzó. – Izgalomban égve mint a kislányok fordultam mégjobban felé, hogy a figyelmemet csak neki szenteljem. - Odáig egyértelmű hogy Lily Zayen barátnője vagy mi a fene.. meg, hogy Fruzsi Liamhez köthető…. – gondoltam a kézfogásra mikor elhagyták a termet. Gondolatmenetemet Harry hangos nevetése törte meg.

- Elég vicces „Sztori „ – mutatott végül idézőjelet a levegőben -Főleg Lily és Zayn története. – Vigyorgott de nem mondta tovább. Ezt annyira utálom benne.

- Ne húzd az idegeimet Styles. – Vigyorogva belecsimpaszkodtam fehér pólójába és kutyus szemekkel meredtem rá. Nem hiszem el hogy mindent ki kell húzzak belőle. – Tudod hogy nem rohanok az első újsághoz, hogy elmeséljem nekik, mit tudtam meg! – forgattam meg végül a szemeimet.

- Lily és Fruzsi is jó fej kiscsaj am... - folytatta vigyorogva. – Lényegében fogalmam sincs már mit kerestünk Magyarországon, de egyszer csak odajött hozzánk az éjszaka kellős közepén pár lány, autogramot kértek. Aztán mikor már indultunk volna el tőlük, nem láttuk Zayent. Kerestük de nem ment messzire. Lily nem jött a közelünkbe. – Itt elröhögte magát. – Utolsó elmondása szerint nem akart túlbuzgó, hülye rajongónak tűnni. – Harry elbambult a messzi távolba, hirtelen abbahagyta a történetet.

- És? Hogy jöttek össze? – kérdeztem noszogatva, de ő még mindig csak mereven bambult maga felé.

Furcsa megérzésem támadt, mintha valaki egyik pillanatról a másikba belelépett volna a 3 méteres aurámba. Tekintetemmel követtem Harryét, és nem hiába, Justin tartott felénk.. Le volt izzadva, és elég karót nyeltnek tűnt.

- Mizu srácok ? – nézett ránk barátkozva.

Na viszont erről annynit kell tudni, hogy a fiúk érkezése óta Justin meg sem szólalt de még nem is köszönt nekik, kivéve Nailnak aki személyesen állt meg előtte és kért tőle egy üdvözletet, és egy aláírást a mellkasára. Az Édes kis rajongó…
De ebben nem is az a furcsa hanem, hogy hirtelen nem tudtam kiigazodni Justinon. Eddig mindig tudtam ha dühös, ha rossz kedve van vagy ha éppen jó, még felismertem az éppen „érzelem mentest” játszok énjét is de ez most valami új volt részéről.

- Beszélgetünk. – jelentettem ki bár hangomban volt valami furcsálló, és ez kicsit kérdésbe hajlította kijelentésemet.

- Az jó! – Olyan lassan bólogatott, száját összeszorítva hogy kezdtem azt hinni rosszul van. Hirtelen kinyitotta kezében tartott vizes palackját és nagyot kortyolt bele. – Nem láttátok Kailit ? – Fogalmam sincs miért volt ez most neki fontos, de a lány a terem végében ült ugyan azon apadon amin mi.

- Ott van! – mutattam el Harry előtt, mire Harry már nyitotta is a száját hogy megharapjon. – Meg ne harapj te majom! – nevetgélve elkaptam a kezemet és simogatni kezdtem ahol fogai éppen hogy csak hozzám értek. – Veszett leszek! – néztem rá nagy komolya szemekkel .

- A veszett egerek nem tudnak veszettséget elkapni. – vigyorgott vissza én pedig Justinra néztem ismét.

- Out of Town Girl jön ? – kérdeztem mosolyogva.

- Nem, csak beszélni szeretnék vele. – Oldalazott nekünk egy kicsit majd intett egyet. - Hali! – hagyta el a száját és már háttal is volt. És mikor pillanatokon belül hallótávolságon kívül került, figyelmemet ismét Harryre összpontosítottam.

- Ez furcsa volt. – ráztam meg a fejemet. Igazából a következő pillanatban sem volt jobb, Harry sejtető arca váratlanul ért, de gyorsan rá is kontráztam . – Na és végül is mi a sztori lényege? Hogy jöttek össze?

- Zayent nem sokkal későbbre rá Perry kidobta, mert megtudta hogy Lily és kedves barátom baráti levelezést folytattak Twitteren. - Vonta meg a vállát. - Aztán szép lassan egymásra találtak. – mosolyodott el.

- És Fruzsi? – érdeklődtem tovább.

- Szerelem volt első látásra. – röhögött fel. – De ne erről beszélgessünk már! – húzta el a száját kissé nevetségesen és gyerekesen .

- Rendben akkor mesélj mi van veled? – kérdeztem szemöldökömet húzogatva? – Csajok ?

- Falom őket, de egyik sem szerelem. - mosolya keserű lett.

- Ne már! Mi van Taylorral ? – Csaptam combjára. Nehogy már keseregjen itt nekem az én lelki társam.

- Semmi. Ott pedig én voltam neki az egyik falat. – kinyújtotta nyelvét és rögtön tudtam miről beszél. Szerintem bele is pirultam. – Ez a sors iróniája. Bár ott sem voltam szerelmes.

- Hogy mondhatsz ilyet! Ilyen nincs! Biztos van valaki, akit nem csak a teste miatt szeretsz. – Néztem rá komolyan.

- Szivecském, mind a ketten tudjuk, hogy egy rosszkor jött visszautasítás elég nyomós ok, hogy egy férfiből Casanova legyen. – ez a mondata félreérthető volt és bizony bizony nekem szánta. Ajkamba harapva néztem rá kérlelőn hogy ne csinálja amit csinál, de mégis megfogta a kezemet és megszorította.

- Még mindig? – kérdeztem félve.

- Jelen pillanatban felbolygatottan, de igen. - tudtam hogy nem hazudik, és ez nekem fájt.

- Sajnálom. – böktem ki két nagyot nyelés közepette.

- Ne foglalkozz vele. – engedte el a kezemet, majd legyintett. - Birian még mindig megvan ? – kérdezte kissé számomra most már tolakodón. Az előző jelenet után kissé kényelmetlennek tartottam ezt a kérdését, főleg úgy, hogy a válaszommal talán még jobban belefájdítom a szívét.

- Már csak barát. – lehunytam a szememet, nem akartam látni az arcát. Szerettem de most nem akarom még egyszer megbántani , próbáltam kerülni egy bizonyos szitut, ami az előzőeknél csak még rosszabb lehet.

A zene hirtelen leállt én pedig a tükrök felé nézve figyeltem csendben, ahogy néhányan elvonul a buszok felé, kicsit még beszélgetnek, kicsit még táncolnak, lassabb számokat nyomnak be és miegyebek. Észre sem vettem, hogy percekig bambulhattam magam elé csendben mikor Harry felpattant és mosolyogva elém állt.

- Kizomba megy még? – Ha nem ebben a szituban lettem volna és nem ennyi problémám lett volna Justinnal amennyi és nem csak ezen járt volna a fejem akkor meghaltam volna attól a mosolytól, mint minden őrült rajongó amit rám villantott.

- ITT? – bólogatott.- Te meg vagy huzatva!

- Nálam van a telefonon a zene. – a banda többi tagja éppen akkor lépett be aznap másodjára az edzőterembe. – Gyere gyorsan mert elvisznek! – kézen ragadott és felrántott a padról .

Tudtam nagyon jól hogy ezzel neki teszek rosszat. De jelen pillanatban úgy éreztem ami neki rossz az engem felszabadít. Soha senkinek nem mondtam hogy táncolok valamit hobbi szinten. Mindig csak néha illegtem billegtem az elmúlt időkben mikor senki nem látott. Harry volt a megmentőm, a karrierem rohanásai közepette, akiből ki nem néztem volna hogy így tud táncolni.

- Jóóóóóó…!- húztam el megadóan a szót, és hátrabillentett fejjel a hangfalak felé mutattam. - Tedd be a zenét! Szerzek magassarkút.

- Nem bánom ha alacsonyabb maradsz. Vigyorgott tőlem hátrálva én pedig körülnéztem a teremben .

- Kaili! – ott lapul mellette a hozzávalóm. Óvatos léptekkel indultam meg az említett és Justin felé. De nem tétováztam sokat, mire fejét felém kapta a nagy beszélgetésük közepette már előttük is álltam. – Hányas a lábad?

- 37-es . Miért? – rögtön le is néztem a cipőre.

- Kölcsönkérhetném. - Mutattam a csinos darabra, de ő csak kérdőn nézett rám . – Csak 5 percre kéne. – bevetettem kérlelő szemeimet, és egyszerűen csak bólintott.

- Köszi. – mondtam egyszerűen , felkaptam a cipőt és már rúgtam is le út közben magamról a Nike-t.

Nem szeretem Justin táncosait. Van bennük valami furcsa érzéketlen előkellőség. És rosszul éreztem magam mikor fél lábon ugrálva egyik, majd a másik fél magassarkúba bújtam. Próbáltam nem a „belőle áradó energiákra gondolni”, de mire Harry elé értem és őt már félig körbeállták a táncosok, nem tudtam nem mosolyogni vigyorán .

- Mehet? – kérdezte kedvesen.

- Mehet. – Oldalra dobtam a hajamat, és már indult is a zene.

40.fejezet "Félek, hogy megint ugyan oda lyukadunk ki"

Fáradtan keltem ki az ágyból és húztam magamra valami tűrhető göncöt. A tegnap esti koncert után és a jó nagy adag lecseszés után, amit Rayentől kaptam a teljesítményemért telefonon, igencsak össze kellett kapjam magamat és erre tökéletes alkalom volt a ma délelőtti táncedzés. Laza copfba fogtam hajamat és úgy léptem ki a busz „szobámból” .

-’mornin! – köszöntem a kanapén ülő egyednek akit csak észleltem a nagy kómámban, mivel rögtön a szekrényhez fordultam egy üveg vízért.

- Neked is! – Hangjától összerezzentem. Tudtam hogy nem kerülhetjük el egymást mivel ez elég nehéz lenne a mi helyzetünkben , de mégis Isten úgy látszik nem hogy csak bottal hanem Baseball ütővel ver. – Kész vagy? Mert már mindenki bement a táncterembe csak mi nem. – közölte érzelem mentesen mikor felé fordultam, még rám sem nézett.

Rögtön felment bennem a pumpa, a tegnapi kételyeim teljesen elszálltak. Lelkiismeret-furdalás ha ezek után megint meglátogatsz akkor Cupido nyilával vésem ki a szívemet.

- Nem kellett volna megvárnod. – Ráztam meg a felemet és rögtön el is mentem mellette.

- Most már megint mi bajod van ?! – hallottam ahogy a hátam mögül valami csapódik. Összerezzentem é megtorpantam . Atya úr isten! Most tényleg vagdosódni akar? Hát akkor legyen!

- Nehogy már még neked álljon feljebb!- egyenesen megindultam felé és megálltam előtte. Mellkasunk összeért és így néztem rá fel.

- Tálcán kínálom neked a nagy lehetőséget te pedig eldobod! Hogy ne álljon nekem feljebb. Arról nem si beszélve hogy a barátaim előtt nekem estél, mintha mis em lenne természetesebb! – mellkasa erőteljesen és összezavart ütemben mozgott le s fel.

- Miért hitted azt hogy el fogom fogadni? – dühös voltam rá , mert éppen neki kellett volna a legjobban megértenie amit most érzek . – Nem gondolod hogy elég tehetséges vagyok? Úgyhiszed hogy csak pénzel juthatok fel a csúcsra? – kezeimet ökölbe szorítva próbáltan visszafogni magamat hogy be ne húzzak nkei egy óriási nagy pofont.

- Csak segíteni akartam… - szemei hirtelen megváltoztak , sajnálatba ment át az egész , csak az a baj hogy ezzel már nagyon régen elkésett.

- Előbb kellett volna gondolkoznod. – fújtattam egy nagyot.

Csak egy sajnálom kellett volna még és itt rögtön karjaiba zuhanok . Nem gondolkoztam mikor ilyen közel merészkedtem hozzá. Testemet hirtelen kirázta a hideg mikor ujjai külső felével végig simított ökölbe szorított kezemen és az ellazult. Ujjaival óvatosan ráfogott kis ujjamra és éreztem hogy hüvelykujját kézfejemen járatja.

- Fellejtsük el. – kezemet kihúztam övéből. Csak hogy érezze hogy ettől függetlenül még nem minden úgy van ahogy ő akarja. – Menjünk edzésre. – nagyot nyelve hátat fordítottam neki majd elindultam le a buszról.

Egyik pillanatban halkan jelent meg mellettem a parkolóházban ahol a turné buszokkal megálltunk . Néhányan kosaraztak a felállított palánkok alatt. Kár hogy ez a legnagyobb szórakozási lehetőségünk még itt Franciaországban is. Mikor megláttak köszöntek is, ha a „Huhúúúúúúúzást” annak lehet nevezni . Megforgattam a szememet és intettem nekik. Azonban a nagy szemforgatásaim közepette feltűnt egy ismeretlen tárgy a parkolóban . Méghozzá egy kisbusz, amit ez előtt eddig még nem láttam . Ami legelőször feltűnt az a rendszám, ami biztos hogy nem francia volt . Dejavu érzésem támadt, de egy pillanat alatt meg is ráztam a fejemet, és nekicsapódva a parkolóház vészkijárati ajtójának kiléptem a vízhangzó helységből .

A folyósókon halkan haladtunk Justinnal egymás mellett. Hihetetlen hogy mennyire idegesítő lett hirtelen a kettőnk közé telepedő csend. Nem azt mondom, hogy hiányzik a majd 3 perccel ezelőtti veszekedésünk de ez nekem annyira idegen volt, mint a turné előtti első kezdetének első napjai. De jó lett volna ha megmaradunk abban a nyugiban amiben voltunk . Eldobtunk magunktól két olyan embert akik teljes szívükből szerettek minket, de viszont nem tudunk egymással mit kezdeni . Annyira bonyolult ez az egész. Minden pillanatban egyre jobban vonzódom hozzá, a testem minden porcikája kívánja őt, kivéve a szívemet, ami a közelében egyfolytában remeg, vagy a félelemtől vagy az ismét feltörő érzéstől amit nagyon régen éreztem már, és én magam sem tudom megmondani mi ez pontosan . Félek, hogy megint ugyan oda lyukadunk ki.

Éreztem hogy Justin két lépéssel beelőz engem, így kissé megtorpantam és kíváncsian pillantottam fel a mellettem oldalasan álló magas gyönyörű szemekkel rendelkező srácra aki kitárta előttem a hatalmas táncterem ajtaját.

- Kicsit elbambultál, nem gondolod? – gyengéd mosolya váratlanul ért az elmúlt napok után. Igazából nem tudtam volna kontrollálni szemöldökömet, amik összerándultak fehér fogai látványára.

- Köszönöm! – utaltam arra hogy kinyitotta nekem az ajtót, majd egy kicsit hezitálva, miután rendeztem arcvonásaimat két lépéssel elsuhantam mellette és próbáltam a legkevésbé hozzáérni miközben beléptem a terembe.

39.fejezet "Alone Again" / part.1

Szokatlan volt hogy Drin nem csiripel körülöttem az öltözőben koncert előtt. Most ahhoz képest amiylen volt sokkal csendesebb , És be kell valljam hogy talán a feelingje is megváltozott mindennek mióta visszautasítottam a szerződést. A napok folyamán sokat beszélgettem Briannel , mint barát a baráttal, és ő azt mondta hogy bolond voltam mikor visszautasítottam . Még ha ez lenne a legnagyobb bajom. Óhh ha ez lenne… De Justin kémlelő szemi nap mint nap mikro egy helységbe kell legyek vele. Azok a szemek . Kezd lelki ismeret furdalásom lenni azért amit mondtam neki. De nem hiszem el hogy nem érzi a súlyát annak amit csinált. Jóformán meg akart venni engem . És olyan hülyén jön ki hogy próbálta helyrehozni a múltat és kifizet nekem egy komplett stúdió bérlést.

- Miért nem mehetne minid minden jól . HAAAAAAJ…. – nagyot sóhajtottam.

Egy utolsó nagy levegőt véve néztem a tükörbe. Arról nem is beszélve hogy mennyire hiányzik. Anynira közel van de mégis távol. Egyedül éreztem magamat, és nem a társaságra gondoltam ez alatt, mert az mindig volt. Régóta hiányzik az amit tőle kaptam azalatt a pár nap alatt míg egy senki voltam. Egy csettintésembe került volna és ismét az enyém lehet de én sikeresen ellöktem magamtól. Annyira sajnálom ilyenkor azt hogy nem tudok visszamenni az időben és elmondani magamnak hogy a harag idővel múlik, de az emlékek nem, és az érzéseiden tudsz változtatni de a múlton nem.

Nem volt mit tenni . A shownak indulnia kellett és én ezekkel a gondolatokkal léptem ki az öltözőmből . Az ajtó előtt ott ált Tina.

- Minden rendben? – Tina volt az az ember akit barátomnak nevezhetek Brian és Drin mellett, és nem csak egy szimpla gitárosnak .

- Igen. – keserűen elmosolyodtam . – Csak kicsit izgulok az új záró szám miatt. – nem hazudtam , tényleg így volt.

Az új feldolgozás, amit a napokban mixeltem át minden szabad időmet lekötötte, és izgulok, mit szól majd hozzá a közönség. Mind ezek mellett nagyon is tükrözi a mostani lelki állapotomat.

- Minden rendben lesz. – belém karolt és így indultunk meg a színpad felé. – A közönség amúgy is imád.

- Ők Justin miatt jönnek ide. – vontam eg a vállamat, mintha nem érdekelne.

- Kishitű vagy! – hirtelen megállt ezzel engem is feltartóztatva. – A közönség téged is imád! Csak mindennek megvan a maga ideje .

- Legyen úgy ahogy te mondod. – megadón mosolyogtam és tovább léptem, kicsit nagyobb tempóban mint ahogy eddig sétáltunk .

- Én is így gondoltam! – felvéve velem a tempót haladtunk vészesen a többiek felé.

Rosszul éreztem magam amiért átfutott az agyamon hogy „de jó lenne lerázni” De jelen pillanatban mindenkit olyan jó lett volna lerázni. Még ha ez ilyen könnyű is lenne, de vészesen közeledtünk a csapat többi tagjához akik már csak engem vártak egy nagy körbe hogy elmondjuk a szokásos imánkat a koncert előtt.

- Kezdhetjük is. – Ahogy odaléptem a körhöz már Dan a nyakamba is kapott és behúzott a körbe. Mellettem Tina jelent meg aki mosolyogva átkarolta a vállamat és kicsit oldalba bökve egy mosolyt csalt arcomra. – Ki mond ma imát?

- Ma én! – Scooter majdnem velem szemben állt jobbján Justinnal . – Köszönjük istenem, hogy ma este itt lehettünk és eljuttattál minket ebbe a gyönyörű országba… - egyszerűen nem tudtam koncentrálni .

Ugyan fejemet behajtottam a körbe mint mindenki, de szememmel felfelé lestem a velem szembe álló srácra aki még javában melegítőnadrágban és fekete pólóban várta a sorát a színpadon. Bőven volt még ideje átöltözni, egy bő órát tölthetek csak a színpadon , nagyobb szünetekkel, az orvos engedélyével. Fáradtnak tűnik. „Ha ügyes vagy , akkor úgy intézed hogy többet pihenhessek” … ez a mondata vízhangzott a fejemben , és imát rám tört az a furcsa érzés egy kis lelki ismeret furdalással megfűszerezve. Kócos haja kicsit hosszabb volt a megszokottnál .Lassan le kéne vágatnia, így nem jó… Miért érzek késztetést arra hogy beletúrjak? Az isten verje meg. Nem hittem volna hogy még mindig ezt hozza ki belőlem . Egyszerre dühöt érzek és gyengeséget.

- …Kérek egy csapat kiáltást! – Scoo ordítása zökkentett ki a gondolataimból de ismét elvesztem mikor Justin rám nézett. Nagyobb vágyat éreztem iránta mint amit eddig valaha.

- Sok szerencsét… - hangja olyan volt mintha mondani akarna még valamit, de nem tette. Mindenki szétszéledt körülöttünk, majd csak megfordult és ő is ott hagyott.

- Aisha! Kezdünk! – nem tudom ki szólt de egyszerűen teljesen szétesetten sétáltam a fekete függönyhöz hátra pillantgatva, azt figyelve ahogy Justin eltűnik a fekete színpad által kialakított folyósón. – 5… 4… - Helyre akartam hozni ezt az egészet. Szükségem van rá, - 3… 2 … - de hogyan ? - Indulj!

Fogalmam sincs mi történt a színpadon, csak azt tudom, hogy nem a legjobb formámban voltam jelen az egész koncert alatt. A lábaim fáradtak, a lépések nem mentek úgy mint az előző koncerteken , és annyira nem voltam ott lélekben hogy egyetlen Rajongó arcát sem láttam tisztán . Tompán érzékeltem a sikításokat. Hamar eltelt az az egy óra a színpadon. Már csak egy szám volt hátra. Homlokomon verejték ült, fáradt voltam , ziháltam a levegő hiány miatt és lábaim teljesen átfagytak. És ez mind azért van mert nem vagyok itt teljesen száz százalékig. Össze kellett szedjem magamat az utolsó számhoz .

- Szeretném elénekelni nektek egy személyes kedvenc dalomat. – kicsit előrébb sétáltam a színpadon, amin immáron táncosok nélkül voltam. – Remélem az én feldolgozásomban is tetszeni fog nektek. – nagylevegőt vettem felemeltem a kezemet ezzel megadva a jelet. - Aki ismeri énekelje velem! – lehunytam a szememet, és próbáltam koncentrálni. – Till now I Alwas got by on my own …

Próbáltam a lehető legtöbbet kihozni ebből a számból, ha legalább már az egész koncertet elbaltáztam akkor ennek sikerülnie kell rendesen . A közönség egyszerre harsogta a reffrént, én pedig valamennyire megnyugodtam. Tudtam hogy minden jobb lesz… Idővel bármennyire is fáj… Justin! Ez a dal hozzád szól!

38. fejezet "... nem hinném hogy ennek jó vége lesz..."

Justin szemszöge:

Egy flakon vízzel ültem a kanapén és bevallom izgatott voltam. Kíváncsi voltam Aisha mit szól majd a „meglepetésemhez” . A reggel folyamán most először tudtam leülni. Eddig bőröndöket ráncigáltam ki a szobákból , mert már megyünk is tovább. Remélem a következő napokban pihenhetek majd egy kicsit. Ha minden rendben megy akkor …

- Kész vagyok! – Drin az utolsó bőröndöt tette fel a poggyászkocsira, majd csak fújt egyet és bólintott a fiatal srácnak, aki a csomagjainkat intézte – Viheti! – jelentette ki végszóval. Megvártam míg kihúzzák a csomagokat, és bezárta az ajtót.

- Úgy csinálsz mintha egy hegyet hurcoltál volna át kilométerekkel arrébb. –mosolyodtam el a felém tartó lányra.

A maga módján szép volt, be kell valljam, de az újságok állításával ellentétben én tényleg nem bukom az idősebb nőkre. Meg milyen lenne már ha ráhajtanék Aisha „majdnem” nővérére ?

- A lányok bőröndje mindig nehezebb Bieber! – lassan elém sétált megállt egy pillanatra, de inkább leült a velem szembe lévő székbe? – Hol van mindenki?

- Hidd el hogy nekem sem kis súlyokat kell cipelnem sokszor. - bőröndöm tartalma amúgy rosszabb, mint sok lányé. Erről kedves Good barátom mindig gondoskodott. – Scooter és Rayen Aishával mentek rádiózni. Hogy hol van Aisha managere az viszont egy nagyon jó kérdés. – válaszoltam unottan kérdésére. Jobban érdekelt inkább hogy Aísha bele ment e az Island Records ajánlatába.

- Hol járnak a gondolataid? – gondolkodásomból Drin zökkentett ki.

- Lassan induljunk meg a busz felé. Amúgy meg majd meglátod. – mosolyogva felálltam és kezet nyújtottam neki hogy segítsek felállni a székből de spontán elutasította és felállt magától .

- Miben mesterkedtek ? – Kérdezte az ajtó felé indulva.

Ha végig gondolom végül is ő a legjobb barátja , miért ne mondhatnám el neki? Úgysem tudja felhívni és elmondani, mivel Aisha már rég bent ül a rádióban.

- Az igazat megvallva beajánlottam Aishát az Island recordhoz egy lemezfelvételre. – lehet hogy tömör voltam, de éppen elég volt ez ahhoz hogy leszálljon a témáról. Lassan indultunk meg a lift felé aztán mikor beszálltunk akkor láttam csak meg Drin aggódó arcát.

- És ki fogja állni a felvételért elkért összeget? – felhúzott szemmel méregetett majd folytatta- Aishával a minap beszélgettünk és tudtommal a „fizetéséből” éppen csak meg-megvan egyenlőre. Örül hogy Rayen a turné költségeit ki tudja fizetni.

- Én állom .- jelentettem ki büszkén egy pillanatot sem várva a válasszal . De rögtön kaptam is rá a reagálást.

- Chh. Mert te ilyen lovagias vagy . – Hangjából undor csengett ki, ami bevallom férfi mivoltomnak cseppet sem tetszett .

- Megkérdezhetném, hogy mi a bajod lett ilyen hirtelen? – válaszra sem méltatva hagyta el a liftet mikor az megérkezésünkről jelzett és kinyílt az ajtaja.

- Tudod nem hinném hogy ennek jó vége lesz. – vágta hozzám úgy hogy még hátra sem nézett csak ment.

- Miért ne lehetne jó vége , hiszen bárki örülne egy lemezszerződésnek , még ez a biztonsági őr is ! – böktem egy alacsony bajszos ipsére, aki valószínűleg a szállodában dolgozott, és ruhájából ítélve biztosan eltaláltam beosztását.

- Innen látszik, hogy nem ismered őt eléggé. – Vonta meg a vállát majd kilépett a hátsó kijáraton .

- Kit?

- Azt hittem Bieber, hogy a körülményeid miatt nem állíthatom rólad, hogy olyan vagy mint a többi fiú. De te is olyan későn érő vagy mint a többi . Azt hiszed Aishának erre van szüksége? – amikor szembe fordult velem és majdnem neki mentem megtorpantam és nézésétől talán kicsit össze is zavarodtam.

- Szerintem jó lendületet ad majd a karrierjének. – hebegtem , de egyáltalán nem tudtam volna megindokolni, hogy pontosan miért adna pont ez lendületet a karrierjének.

- És abba belegondoltál már hogy neki mi lenne jó ? – hangja felelősségre vonó volt, mintha anyámat hallottam volna pedig nem volt sokkal idősebb nálam .

- Szereti amit csinál. – nem is tudom miért jönnek ki a szavak a számon , fejben a következő pillanatban tudtam hogy lényegtelen és haszontalan amit mondok.

- Én ismerem a történeteteket. – Nagyot nyeltem ő pedig csípőre tett kézzel folytatta. Láttam hogy a háttérbe kinyílik a busz ajtaja. – Nem tudom hogy fog elsülni a kis tervetek. – felemelte ujját és mellkasomra bökött. – Aisha kemény kiscsaj! Nem féltem annyira mint régen. De! … - kezdek megijedni ettől a csajtól, pedig nem is tudom most hogyan lyukadtunk ki ide. – Ha még egyszer bántod, biztosra veheted, hogy szívesen leülöm miatta az életfogytiglanit, mert megöllek. – hangja határozott volt, de tudtam, hogy ösztönből védi azt a lányt, akivel még nem tudom hányadán állok . Erőt vettem magamon és úgy közöltem vele :

- Nem hiszem hogy ennek a beszélgetésnek fenyegetőzéssel kéne véget érnie. – elmosolyodott. – Szerintem örülni fog.

- Majd meglátjuk. – szemében nem tudom meghatározni hogy mit is láttam pontosan de egyszerűen csak rossz lehetett.

- Na induljunk kölkök! – a hangra mind a ketten odakaptuk fejünket. Keny a busz ajtajában ált és csak intett egyet majd még hozzá tette – Indulni kell 20 perc múlva Scooék is kijönnek a rádióból.

Aisha szemszöge:

Forrtam a dühtől és még fogalmam sem volt mit fogok mondani Justinnak, de egy teljesen biztos volt, hogy ezt nem hagyom szó nélkül . Amit tett az még jó indulatnak sem mondható . Inkább úgy érezhető hogy meg akar venni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mind ezt a hátam mögött csinálta, és hogy olyan emberek vesznek per pillanat körül akik mind azt hiszik spontán jó indulatot utasítottam vissza, pedig ha tudnák hogy mi volt régen ... Akkor teljes mértékben megértettek volna. De most egy idióta picsának néznek. Vagy lehet, hogy csak én vagyok ennyire keményfejű, de ezt akkor sem engedhetem meg.

- Teljesen biztos vagy a döntésedben? – John a rádiózás második felében megjelent figura az Island recordstól, 10 percen belül már negyedjére kérdezte meg tőlem ugyan azt.

Mikor bejött a stúdióba egyszerűen fogalmam sem volt mi fog történni, de ő volt az egyetlen ember, akiben semmi rossz indulatot nem éreztem. A középkorú férfival hamar össze tudtam barátkozni és mikor ezt Scooter és a Butler gyerek észrevette, hamar magamra is hagyott vele miután élő egyenes adásban visszautasítottam a lemezfelvételi lehetőséget.

- Már mondtam. És ez nem fog megváltozni . – mosolyodtam el keserűen.

Tudtam nagyon jól, hogy ilyen lehetőséget legközelebb talán évek múlva kapok , vagy már akkor sem . Tudtam nagyon jól, hogy ha ez az ember elmegy, akkor soha többé nem látom . Nem mintha lényeges lett volna, inkább az volt a lényeges, amit magával hozott és a kezében szorongatott…. Amit előre kifizettek… Illetve Justin kifizetett.

- Pedig tényleg tehetséges vagy. A múltkori díjátadón megbizonyosodtam róla jómagam is. – Ekkor esett le ki is ő valójában. Hiszen ő Z

zongorázott a díjátadó előtt mikor Usherrel énekeltem az Algus Rush részletet . – Alig vártam hogy dolgozhassam veled. Végre megvolt az alap tőke is Justin álltal …

- Kérem ne is folytassa! – vágtam szavába gyengéden. Mosolyogva megráztam a fejemet majd nagy levegőt véve felálltam . - Nagyon sajnálom, de ennek nem így kellett volna történnie.

- Azért elárulod miért utasítottad vissza az ajánlatunkat? A továbbiakban még én is támogattalak volna. – félrebillentett fejjel és kutyus szemekkel nézett rám kérlelőn, de én csak szolidan elnevettem magamat.

- Vannak elveim és ezekből nem adok lejjebb . – Mosolyogva figyeltem míg feldolgozza a hallottakat majd ismételten felém tartotta a szerződést, amit már nem egyszer próbált rám tukmálni .

- Azért ha meggondolnád magad… - kezdett bele, de én csak megráztam a fejem . – Vedd el legalább! Had reménykedjek! – nem értettem miért volt neki ez olyan fontos de, ha ő ettől jobban tud aludni …

- Rendben. De úgyis a bőröndöm alján fog pihenni. – odanyúltam a papírér, kettéhajtottam és beletettem a táskámba.

- Itt a névjegyem is. – nyújtott felém egy kis kártyát, amit viszont szívesen és elsőre elfogadtam és zsebre csúsztattam. – Úgy látom megjött a buszod. – a vállam fölött elpillantva nézett az üvegajtókon keresztül így én is hátrakaptam a fejemet.

- Köszönöm! – fordultam vissza hozzá. – És sajnálom! Majd ha saját erőmből ki tudom fizetni, akkor ön leszel az első akit megkeresek. – mondtam egy szomorú mosoly keretében .

Nem tagadom, az előbb kicsit lenyugodtam, de a busz láttára ismételten elöntött az adrenalin . A tudat, hogy Justin a buszon van feszülté és idegessé tett. És ez tisztán látható lehetett rajtam mivel a velem szembe már álló férfi felkuncogott.

- Azért ne oszd ki nagyon a srácot. – vigyorogva intett majd hátrálni kezdett.

- A hangjának nem esik baja ígérem! – hasonlóan cselekedtem mint ő, intettem aztán hátat fordítva neki elindultam a kijárat felé .

Az üveges bejáraton keresztül láttam hogy Scoo és Rayen már szállnak fel a buszra. Megtorpantam a kívülről sötétített ajtó előtt és elgondolkoztam. Mi lesz ha olyanokat vágok a fejéhez amit még én magam is megbánok? Aztán eldöntöttem . Határozott léptekkel nyomódtam neki az ajtónak hogy kinyitódjon és ugyan ilyen határozottan léptem fel a buszra is . Körül se nézve egyenesen indultam meg Justin felé. Láttam, rajta hogy kissé félve pillant fel rám, gondolom Butler leadta már neki a drótot, de ez cseppet sem érdekel . Ott ült a kanapén én pedig egy lépés távolságnyira határozottan megálltam előtte és még mielőtt szólni tudott volna neki kezdtem .

- Nem hiszem, hogy meg kéne magyaráznom miért utasítottam vissza az ajánlatodat. – felegmán felemeltem kezeimet és idéző jelet rajzoltam a levegőbe hatásszünetet tartva, de nem sokáig mert folytattam is . – Azt hittem nem általánosítasz le ennyire. – mélyen a szemébe néztem és éreztem hogy szemeimet régóta először ismét miatta szúrják a könnyek . – Remélem megérted hogy nem szeretnék veled beszélgetni és nem óhajtom a társaságodat. – közöltem vele szárazon .

Egy darabig csend telepedett ránk , én magam sem tudom miért álltam még mindig előtte , de aztán arckifejezése átváltott és szemöldökét felvonva kissé dühösen és kissé flegmán nézett rám majd így szólalt meg.

- Megkérdezhetném mégis mi bajod? – hangja veszekedésre hívó volt, de nagyot nyelve csak hátrébb léptem egyet és a „szobám” felé indultam .

Egy percre megtorpantam az ajtó előtt és visszanéztem rá .

- Gondolkozz el azon, hogy mit tennél ha az én helyzetemben lennél .

37. fejezet "Justinnak nem ez a szerepe a történetemben"

Korán keltem és nem éppen voltam elememben a tegnap esti buli után. Az egész estét végigtáncoltam Drinnel, Justinnal viszont egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mindketten szabadok vagyunk csak, éppen ő nem tudja hogy én az vagyok, de ez nem nagyon tudott most foglalkoztatni mivel kicsike majmok ugráltak a fejemben. Hogy a fene vigye el a másnaposságot! „Mohó voltam!”vallottam be magamnak. Nem kellett volna a harmadik California. Drin persze még otthon húzza a lóbőrt, Justin úgyszintén, én meg azt sem tudom milyen ajtón kászálódok be Scooterrel és Ryan Butlerrel a nyomomba. Hogy mit keres itt Justin legjobb barátja? Dusztom sincs. Lehet nem tudott aludni.

- Aisha! Figyelsz te rám egyáltalán ? – Scooter idegesen állított meg a bejárati ajtó előtt.

- Mi? – eszméltem fel a gondolkodásomból .

- Tudod te egyáltalán hol vagyunk kislány? – kérdezte derékre tett kézzel .

- Nem igazán. - vallottam be őszintén.

- Hogy vehetett erre rá a kölyök ? … Istenem!- szerintem az orra alatt próbált motyogni miközben orrnyergét masszírozta lehajtott fejjel., de nem értettem

- Tessék? – kérdeztem vissza.

- Semmi! – rázta meg a fejét, majd szemét forgatva elmosolyodott.

- Bocsi! – mondtam neki őszintén és próbáltam a legszebb boci szemeimet rávirítani, hiszen szegény nem tehet róla hogy én tök másnapos vagyok . – Beveszek egy algopirint és akkor majd elmúlik a fejfájásom .

- Rendben. Tehát, rádió állomás. – tért vissza a témára. – Bemegyünk és válaszolunk néhány kérdésre okés?

- Okés. – Bólintottam és próbáltam összekapni magamat egy picit.

Ígéretemhez híven elővettem egy algopirint és a vizet a válltáskámból, aztán pedig minden olyan gyorsan történt, hogy észre sem vettem mikor kerültem a forgós székbe, velem szembe egy kopasz de helyes férfival.

- Üdvözlöm! A kedves hallgatókat! Leo vagyok és ez itt a Jó reggelt,délután! A vendégem pedig Justin Bieber gyönyörű előénekese, aki nem csak a koncertek eleén rázza fel a hangulatot remélhetőleg hanem ma reggel nálunk is. Üdvözöllek Aisha!

- Szia Leo! – hangomból próbáltam kifacsarni a legjobb hangulatot, de bárhogy is próbáltam arcomról nem tudtam letörölni a furcsa kérdőjelet. Most hallottam életemben először erről az ipséről. – Köszönöm a meghívást!

- Ez természetes hiszen lassan te is betörsz a nagy sztárok világába. – kezdte a beszélgetést. - Milyen érzés nap mint nap hírességek között lenni .

- Szerintem ahogy én is, ugyan úgy ők is emberek. Olyan szerencsével megáldottak hogy valaki ért ehez felfedezte a tehetségüket. – adtam demokratikus választ. - Mint Scooter Justinét..

- Vagy mint Justin a tiédet. – úgy vigyorgott mintha mindent tudta pedig nagyon nem .

- Justinnak nem ez a szerepe a történetemben. – mondtam vállat ránva, és éppen próbáltam volna kitalálni valamit hogy ne Justin legyen a téma de megelőzött.

- Hát akkor? – eddig sem férkőzött be ez az ipse a szívem mélyére de most sem nagyon fog. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam minden féle szempontból. Megemeltem magam kicsit a forgószékben és pózt váltva tanakodtam a leghelyesebb válaszon.

- Justin egy „tanár” volt – kerestem a legjobb kifejezést hogy ne rontsam el a rajongók tökéletes álomképét a sztárjukról ,mivel Justin a hülye viselkedése miatt került akkor hozzánk kényszerből - az iskolánkban, amikor én a szárnyaimat nyitogattam. A selejtezőn jelent meg Rayen aki felajánlotta hogy támogat, és megtanít „repülni ha akarom” . –Elképesztő milyen költői akarok lenni.

- Értelek.- ebből úgy látszik nem tud kihozni jobbat - Hogy jössz ki a crew tagokkal ?

- Igazából ha úgy vesszük akkor 2 nagyobb csoportra oszlik szét a turnés bagázs.- Scooterre figyeltem aki egy üvegablak mögött ácsorgott a hangtechnikusokkal, nem tudtam hogy hirtelen beavathatok e mindenkit ebbe a dologba, de hál istennek bólintott így hamar folytattam is.- Persze ez nem azt jelenti hogy ne lennénk egy nagy csapat, csak mind a két csapatnak megvan a maga feladata. Az „én” csapatom, nevezzük akkor így, nem foglakozik olyan nagy mennyiségű látványossággal mint Justin csapata. És ez így természetes, hiszen én vagyok az előénekes Justin pedig mégis csak Justin Bieber. Kettőnk között tehetségben azért több millió kilométer különbség van tehetségben. A csapattagokkal pedig nagyon jól kijövök. Nem hiába ők a nagy CREW, hiszen úgy működik a család, és bármennyire ritkán látom is egy –egy tagját nagyon jól kijövök velük. – Leó elmosolyodott és torkát megköszörülve már kérdezett is tovább

- És hogy állsz Justinnal? – miért nem lehet leszállni erről a témáról? Egyáltalán miért vagyok itt Rayen nélkül?

- Jól, meg vagyunk.. - válaszom egyszerű volt de tudtam hogy nem lesz neki elég. Azért egy próbát megért.

- És mennyi időt töltötök együtt? – Eszembe jutott az elmúlt párnap . Szinte alig láttam. De miért is fontos ez ? Hiszen mi nem vagyunk egy pár.

- Amennyit a munkánk és a család enged. – válaszoltam demokratikusan.

- És Justin és közted van valami? – Nem jutottam levegőhöz. Kezdett oxigén hiányom lenni . Hazudnék ha azt mondanám nem történt valami megint kettőnk között de ehhez nincs senkinek semmi köze. Még Scooternek sem, akivel éppen most találkozott megint a tekintetem. Szemeit kidüllesztve nézett rám, mire leesett hogy talán kicsit elbambultam .

- Justin egy kedves, aranyos imádnivaló és helyes fiú. – a velem szembe ülő fiú arcán ördögi vigyor jelent meg én pedig kezdtem félni.

- Nem ez volt a kérdés. – közölte győzedelmesen.

- Alig vagyunk együtt, ő csak egy nagyon jó barát. – nyeltem egyet, nem tudtam miért esett ezt kimondani annyira rosszul, de hirtelen elkapott a rosszullét.

- Hát ami azt illeti tényleg nagyon jó barát lehet,- itt egy kicsit elidőzött és jelentőségteljesen rám pillantott majd folytatta - mivel van egy meglepetésünk számodra, amit majd maga a meglepetés fog elmondani neked.

Hirtelen jött a hányinger és a víz is kivert, nem tudom mi van velem de megszédültem. Nem tudtam mit csináljak . Hátrébb toltam a székemet az asztaltól és két mutatóujjam egymás elé tartva formáltam egy x –et mutogatva a műsorvezetőnek. Nem mertem kinyitni a számat, mert féltem, hogy elhányom magamat. Kezemmel nyakam előtt hadonásztam Scooter felé. „Végem van!”.

- Most pedig következzen, ha már szóba került , Justin Bieber As Lolg As You Love Me című száma! Nem sokára jövünk vissza.

- Mi baj Aisha? – tudtam hogy már műsoron kívül vagyunk hogyha Scooter hangját hallom.

- Lehet hogy nem igazán gyógyultam meg, és hiba volt a gyógyszereimre Algopirint bevennem . – nyögtem egy szuszra aztán csak szám elé kaptam a kezemet.

- Mutassák már neki hol a mosdó! – A Butler gyerek legalább levette hogy mindjárt kidobom a taccsot.

- Kimész a folyosóra és rögtön a mellettünk lévő ajtó jobbra . –Mondta az egyik hangtechnikus és már ott sem voltam.

Alig értem el a vécé kagylót de már hajtottam is fel az ülőkét és nem részletezném hogy mi történt, de gondolom teljesen egyértelmű. Ahogy pedig felültem és nekidőltem a vécéfülke ajtajának még a fejfájás is ismét megkeresett, pedig nagyon nem vagyunk jóban.

- Vissza tudsz menni?- az ismeretlen de ismerős hang teljesen közönyös volt.

- Azt sem értem miért vagy itt. – ingattam fejemet. - Azt sem értem én miért vagyok itt Scooterrel!- nyomtam meg a végén drága Justin Managgerének nevét.

- Gyere vissza és nemsokára megtudod. – Felém nyújtotta kezét és felsegített. - Az pedig hogy én miért vagyok itt az én dolgom. – nem volt az esetem de jól állt neki az a mosoly amit arcára varázsolt.

- Drótleadó vagy Butler, ezt az elején is tudtam. – húztam fel szemöldökömet majd a mosdókagylóhoz lépve megnyitottam a csapot és kiöblítettem a számat. Nem éppen kellemes íze van az epének. – A kérdés csak az… - töröltem meg felsőm ujjába a számat. – Hogy miért kell drótot leadni és miben mesterkedtek?

- Megkapod a kérdésedre a választ. – Egy pillanatra lehunyta a szemét majd a mosdó ajtajához lápve kinyitotta nekem az ajtót. – A kérdés az most az hogy miért dobtad ki a taccsot?

- Valószínűleg a tegnapi pia miatt és mert olyan fáradt vagyok hogy a kezem is remeg. – felemeltem elé kezeimet és megmutattam neki ujjaimat amik úy remegtek mint a nyárfa levele.

- Kerítek neked valami kenyér félét hogy felszívja a gyomorsavadat meg a maradék piát csak …

- Miért segítesz?- vágtam közbe.

- Justin a barátom és…

- Ennyi elég is volt. Nem kell még a falmelléki duma is. – mondtam szemet forgatva.

- Akkor induljunk meg mert Justin száma csak majdnem 4 perces. – kacsintott, és én ezt mintha észre sem vettem volna elhaladtam mellette vissza a stúdióba, őt otthagyva.

36.fejezet "California Dream"

Miután kihagytam két koncertet, és szét untam az agyamat egy szálloda szobájában, és Drinnel megnéztük az összes létező romantikus filmet, éppen itt volt az ideje, hogy végre kimozdulhassak a „hízlalásomból” mivel erre ment ki a játék, mióta összeestem a díjátadón. Felvettem egy fekete picsagatyát és egy fehér blúzt. Hajam nagy loknikban omlott a vállamra, és éppen a mai utolsó adag vitaminomat öblítettem le a konyhapultnál, mikor nagyban kivágódott az ajtó, és a srácok léptek be rajta, pontosabban Ry(a managerem ), Scooter, mögöttünk Justin és legjobb barátja a Butler gyerek. Igaz még csak egyszer találkoztam vele mióta itt van , de ez nem furcsa mivel tegnap reggel érkezett, és nem nagyon mozdulhattam ki a szobámból, még a kajámat is Drin hurcibálta nekem ágyba, de nem bántott hogy még csak egy „heló”- ejtettünk el egymásnak mikor egyszer pisilni futottam a mosdóba.

Az viszont jobban zaklatott, hogy a teraszos incidens óta Justin színét nem láttam, mert állandóan autógrammot osztogatott, vagy koncertezett. Nem tudtam hányadán is állunk most. Csak azt tudtam, hogy a minap beszéltem Briannel, és vége a kapcsolatunknak. Sokat beszélgettük és nagyon jó barátok maradtunk. Merész döntés volt, de komolyan gondoltam, mikor azt mondtam neki, hogy Szeretem. Minden ellenére, félek újból belevágni, mert félek hogy elhagy. Mikor letettem a poharamat, akkor vették csak észre hogy ott vagyok, és mindenki felkapta fáradtan a fejét.

- Milyen volt a rádiózás? – kérdeztem kedvesen érdeklődve.

- A szokásos… - Justin eltátott szájjal állt a pult másik oldalán, pedig még csak hastól felfelé lát, mi lesz ha kibújok a pult mögül .

- Nézd már! A csajod kibújt a szobájából. – Rayen poénosan közölte a dolgokat, de én csak furcsán Justinra néztem , de nem csak én hanem a szobában mindenki.

- Ti kavartok? – Kérdezte Scooter tök komolyan.

- Úgy nézünk ki? – olyan flegmán kérdezett vissza mintha nem lenne semmi tétje.

- Akkor Ryan milyen csajról beszél? – kérdezte felvont szemöldökkel managgerem.

- Aisha! Megtaláltam a fekete fűzőmet! – Drin izgatottan jött ki a szobájából.

- Megyek már. – mondtam sóhajtva, majd poharamat a mosogatóba rakva megkerültem a pultot. – 10 perc múlva indulunk akkor? - kérdeztem izgatottan.

- Ebben a farmerban ? – nyelt nagyot Justin .

- Miért? Nem tetszik Bieber? – vigyorogva odaálltam elé, félredöntöttem a fejemet, és csípőre tett kézzel vártam a válaszát.

- Aztán meg nem tudsz megmozdulni Kenny nélkül mert minden pasi rád mozdul majd. – morogta fogai között.

- Azért van a VIP! – kinyújtottam rá a nyelvem, majd kacsintottam egyet és gyorsan bespuriztam Drin szobájába.

15 perc múlva már zártam is a szálloda ajtónkat, Drin pedig eltette a kis kártyát a liftben még ellenőriztük magunkat, és csináltunk egymásról egy-egy képet. A fiúk már lent várnak minket a limóba. Nem értem minek a felhajtós, de inkább belebújtam a combot takaró szövetkabátomba, ami takarta még a combomat is, fejemre kaptam a kapucnit, és lehajtott fejjel léptünk ki a szállodából, hogy a fotósok minél kevesebb balhéesetet találjanak ki. Alig tudtam beszállni a limuzinba, de mikor becsukódott az ajtaja és Drin leült mellénk, csak még feszültebb lettem a sok vigyorgó arctól amivel szembesültem .

- Nem sülsz meg abba a kabátba. – kérdezte vigyorogva Scooter. És akkor leesett, min vigyorognak

- Mindenki jobban jár ha rajtam van, majd leveszem a discóban. – forgattam meg szemeimet, és azzal békén is hagytak legalábbis a két nagyokos Managger.

- Mit iszunk ha odaértőnk ? – kérdezte Drin csillogó szemekkel .

- Mindegy csak lazító legyen. – vigyorogtam rá vissza.

- Egy jó hideg habos sör. – szólalt meg velünk szembe a két srác.

- Azt hittem nem iszol. – néztem Justinra.

- Néha nekem is kijár a lazulás. – leöklöztek Ryannel, majd kaján vigyorral nézett rám vissza.

- És táncoltok is? – kérdezte Drin merészen.

- Én nem tudok. – Ryan vigyorogva nézett barátnőmre, Justin pedig még mindig nem vette le rólam a szemét.

- Justin nagyon szokta nyomni. – nem érdekeltek bűvölő szemei, magabiztosan kihúztam magam hátradőltem , és oldalra fordítottam fejemet, Hogy csak a barátnőmet lássam. Egy pillanatra lehunytam a szememet, és ekkor furcsa érzés tört rám. Mit csinálok? Őrültséget. Jól akarom magamat érezni , és Justinnal akarok lenni. Legszívesebben az ölébe bújtam volna, mint egy kiscica, de miért? Talán mert így néz rám. De ellen kell állnom neki! Az út további részén csendben ültünk , csak néha kérdeztük meg hogy „Ott vagyunk már?” . De mikor kiszálltunk és megcsapott az éjszaka hideg, friss levegője, rögtön életre keltem. Scooter, kézen ragadott engem és húzni kezdett, a tömegen keresztül, mögöttem Drin, és ki tudja hogy tovább sorba, de mikor beértünk Scooter rögtön elengedett, és csak intett hogy kövessük. A VIP részleg az emeleten volt, amiről le lehetett nézni a táncoló tömegre. Rögtön elkapott az adrenalin . A korláthoz lépve néztem a sok izzadt testet, és párt ahogy összesimul . Rég voltam már bulizni , és hirtelen elkapott a hév.

- A kabátját szabad a hölgynek ? – Justin állt meg a hátam mögött, kezeit óvatosan megpihentette derekamon , majd óvatosan nyakamba hajolt és adott egy csókot rá. Ezek szerint benne van a játékban .

- Miért ne lehetne szabad. – elvigyorodtam és a derekamon lévő övet, ami kabátomat fogta össze meglazítottam .

- Vigyázok rá ígérem. – éreztem ahogyan az ujjai bőrömhöz érnek és szándékosan simogatnak miközben csiga lassúsággal megszabadított a fölösleges kabáttól .

- Azért a biztonság kedvéért megmondanád hová teszed?- lassan megfordultam hogy szemébe nézhessek. - Mert benne van a telefonom. – magyaráztam mikor szemi látványosan a mellemet bámulták. Álla alá nyúltam és felemeltem fejét.

- Csak a székedre. – nyelt nagyot majd, kicsit megdöntötte törzsét és hátra mutatott ahol már a többiek is helyet foglaltak.

- Fáradt vagy ? – kezemet arcára simítottam. Nyúzottnak látszott.

- Kicsit. – érintésemre lehunyta szemét egy pillanatra és mélyen beszívta a levegőt. – De túlélem. – vigyorgott. - Két napig biztos pihenek. – a következő fellépésig.

- Fantasztikus! – húztam el a számat. – Még két nap egy börtönben! – már menni akartam, fellépni, dedikálni, és nagyon hiányzott már a repülés is.

- Ha ügyes vagy , akkor úgy intézed hogy többet pihenhessek, aztán pedig többet költhessek. – nem tudom miről beszélt, de időm sem volt felfogni mivel mellettünk Ryan és Drin jelentek meg.

- Na mit iszunk ? – barátnőm arcáról nem lehetett letörölni azt az óriási nagy mosolyt, mióta beléptünk a clubba.

- California Dream… kezdetnek. – Justinnak nyomtam a mellkasomat, majd állára adtam egy puszit, és otthagytam, Drint magam után húzva.

- Ryan! – managgeremre néztem , aki rögtön rám figyelt. – Kettőt a kedvencemből! – bevetettem egy gyors kutyus szemet, mire nagy nehezen bólintott. – Lent leszünk! – mutattam az alattunk táncoló tömegre ő pedig csak legyintett kezével, és a kabátjában kezdett turkálni, gondolom a tárcájáért.

- Gyere! – néztem izgatottam barátnőmre.

- Akkor mire várunk még? – nyújtotta ki kicsit a nyelvét, majd elindult a lépcső felé.

Mikor elhaladtunk Justinék mellett akik a korlátnak támaszkodva beszélgettek, csak rájuk mosolyogtam, majd már meg sem várva a reakciókat, Drinnel, elindultunk a tömegbe.
Ahogy leléptünk a VIP szektor lépcsőjéből folyamatosan emberekbe botlottunk. Az első legfontosabb dolog volt hogy látható helyen legyünk tehát a tánctér közepe felé haladva siklottunk át a tömegen. Az következő pillanatban Drin felém fordulva táncolni kezdett, így én is követtem a példáját. A szám inkább volt erős techno így csak ingtam ide oda és mosolyogva figyeltem barátnőm és a körülöttem lévők mozdulatait, akik majdnem hogy teljesen hozzám simultak. Hallottam hogy a DJ ismerős számot kever a mostani zene alá, és mikor leesett hogy mi is ez a szám, sikítottam egyet. A testem autómatikusan mozdult meg. Először csak a felsőtestemet mozgattam , és hajamat dobáltam ide oda, majd mikor jött a kedvenc részem, csak egyszerűen tekerni kezdtem a csípőmet. Hatalmába kerít a zene, legyen az bármilyen. Éreztem ahogy ráz a basszus, és hogy a testem kezd átmelegedni. Drinre pillantva láttam hogy ő hasonlóképpen élvezi ezt a számot.

35. fejezet " A szeretlek nem csak egy szó.."

Imádtam, ahogyan hozzám ér, ahogy csókol. Olyan törékenynek éreztem magamat, mint egy vékony porcelán váza, ami bármelyik pillanatban összetörhet a nyomás alatt, mégis gyengéd simogató és hívogató volt melegsége. Az illata belefúródott az orromba, és onnantól kezdve nem tudtam betelni vele. Mélyeket szippantva próbáltam ebbe a pillanatba ragadni. De ez lehetetlen, és ezt a sors is igazolta. Idegen telefon csörgésére lettem figyelve. Ez nem az én telefonom, És mikor Justin hirtelen megfeszült fölöttem , rögtön tudtam, hogy ő a telefon tulajdonosa. Csókunkat, lassan de fájdalmasan szakította meg. Vette egy mély levegőt, talán próbálta csillapítani szapora lélegzetét, de az enyém ettől csak még gyorsabb lett. Lehunyt szemmel, tartotta magát felettem még pár pillanatig aztán arca mérgesre váltott.

- A kurva életbe! – vágott bele a busz falába az agyam mellett.

Ekkor jöttem csak rá, hogy mit tettem. Megcsaltam Briant. Hogy lehettem ilyen felelőtlen . Szívem darabokra bírt volna szakadni, és ebben az fájt a legjobban, hogy nem a lelkiismeret furdalás miatt , hanem azért, mert vége szakadt a csókunknak. Takarómat még jobban magamhoz öleltem mikor Justin felült az ágyam szélére ismét, és elővadászta a zsebéből a telefont.

- Ki az ? - kérdeztem félve mikor megláttam ledöbbent arcát miközben a telefonra meredt.

Hallgatott. Miért nem válaszol a kérdésemre? Sejtettem , de nem akartam hinni a kis hangra a fejembe. Mégis felültem és lassan megnéztem a telefon villogó képernyőjét, ami még mindig kitartóan csengett. Szívem darabokra tört. Sírni volt kedvem, pedig egy perce egyszerűen kicsattantam az érzelmektől és a váógytól . most viszont egy mocskos ribancnak éreztem magamat. Egy mocskos összetört szívű ribancnak…

- Hiba volt … - suttogtam alig hallhatóan.

- Nem egyáltalán nem volt hiba! – Magabiztosan fordult felém mikor eljutott a tudatáig mire gondolok . Kezét, a takarót szorongató kezemre simította de én elhúztam kezemet, és még az ágyon is arrébb húzódtam tőle.

- De Justin Hiba volt! – mondtam határozottan. - Barátnőd van! Egyetlen lány sem érdemli meg, hogy a barátja megcsalja őt!

- Ez a lány koránt sem olyan fontos nekem, mint te! – Justin ledobta közénk a telefont, de ezzel csak rosszabb lett… minden egyes „zizgésénél” láttam magam előtt a mosolygó Kelly arcát, aki várja hogy a szerelme felvegye a telefont.

- Nem fogok, senkinek fájdalmat okozni!- néztem a szemébe de kár volt. Láttam rajta hogy tipródik, pont úgy mint én. - Akkor inkább én szenvedek!

- És mi van velem? Szerinted én nem szenvedek?! – arca sírásra torzult, de tudtam hogy nem fog sírni .

- Justin! A mi történetünk itt ért véget. A mi kapcsolatunk olyan, mint a felmelegített káposzta. Ehető, de már keserű. – próbáltam elhitetni magammal is az agyam által diktált mondatokat, de egyszerűen fájtak , és mintha minden egyes szó végig taposott volna szegecses cipővel a szívemen.

- Tévedsz! Az én érzelmeim nem hűltek ki!. Tiltakozott, és próbált közel húzni magához, de mikor meglátta tiltakozásomat, és meghallotta fájdalmasan felszisszenő hangomat, elengedett. A sírás kerülgetett, és rámtört a hányinger is. Csak l akartam zavarni innen hogy kisírhassam magamat.

- Justin! Vedd fel azt a redvás telefont, és ne nehezítsd meg a dolgot! – szinte, nem is szinte, már biztosan ordítottam vele. Nem bírom ezt tovább!

- Neked semmit nem jelentett ez a csók? – az hogy ő egy cseppet sem volt dühös, még jobban felzaklatott.

És hogy kérdezhet ilyet? Akkor nem csókoltam volna vissza!

- Dehogynem! Viszont nem megyek bele egy olyan ingadozó játékba, ami más kárára válhat Justin! Barátnőd van! Nekem pedig barátom ! Elbasztuk! – ordítottam továbbra is mire ő lecsúszott a földre az ágyam mellé. Az ágyam szélére könyökölt két keze közé fogta kezemet, és homlokát rátámasztotta. Egy pillanatig várt, míg légzésem megnyugodott, és ekkor a telefon is elhallgatott.

- Csak én basztam el! – suttogta kezemnek. El akartam húzni , de olyna erősen kapaszkodott bele…- De megbántam!- Hangja fájdalmas volt így is, és még hogy nem láttam arcát sem csak még rosszabb volt. - Mond, hogy szeretsz… kérlek. – nem akartam összetörni, de ez már csak rosszabb lehet. Nincs vissazút.

- Menj innen Justin… - suttogtam, és ismét megpróbáltam kihúzni kezemet, a fogságából.

- Mond, hogy szeretsz! – felkapta rám tekintetét, ami fájdalmasan, és homályosan csillogtak… a szemében feltódult visszatartott könnyektől. Annyira sajnálom….

- Mitől lenne jobb?

- Hinnem kell. – nem hagyhatok neki reményt. Ő sem hagyott nekem. Addig, míg más kezét fogja addig a szíve nem az enyém. Becsapnám saját magamat is és őt is.

- Menj el …

Szinte észre sem vettem, ahogy felállt és kiviharzott a kabinból . Én pedig az ajtó csapódásával, eleresztettem könnyeimet, és a kabin fala felé fordulva zokogni kezdtem, és szép lassan álomba zokogtam magamat.

Nem tudom mikor tértem magamhoz, csak azt vettem észre, hogy valaki halkan szöszmötöl mellettem. Lassan nyitottam ki óriásira dagadt szemeimet, így meg tudtam állapítani hogy Drin tevékenykedik halkan mellettem a laptopján.

Szemeimet megtörölve fordultam volna újra a fal felé, mikor barátnőm hirtelen rám emelte tekintetét, majd hosszasan tanulmányozta arcomat.
- Justin járt itt mialatt aludtál...- kezdett bele lazán. Szavai hatására a gyomrom megremegett, míg a szívem fájdalmasan felvert.- Azt mondta, hogy a telefonjáért jött, de aztán maradt egy darabig, és figyelte, ahogy alszol. Ráhagytam... De... Mindegy a ti dolgotok...- vont vállat, majd újra a képernyőre szegezte tekintetét. Láttam rajta, hogy belülről majd megöli a kíváncsiság, de nem akar tolakodó lenni, legalábbis a jelen állapotomban nem. Hálás voltam neki ezért. Justinnal pedig fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek. Teljesen felzaklatott a tudat hogy ő már nem az enyém. És mikor Kelly hívta...

Csendesen feküdtem és figyeltem mit tesz vesz míg meg nem érkeztünk az éjszaka közepén egy szállodához, biztos továbbra is csak hagyni akart pihenni. A parkolóház kietlen volt, én fáztam és senki sem világosítot fel arról, hogy pontosan hol is vagyunk. Magamhoz öleltem a párnámat, és birtokba vettem szállásunk egyik szobáját. A csomagjaim már ott vártak, így birtokba bírtam venni a fürdőszobát. Megfürödtem, felöltöztem hálóruhába, majd miután lepakoltam a cuccomat Drin szobája felé vettem az irányt. Nem zavart hogy este van, és tudtam hogy Drin úgysem alszik mivel az ajtaja alatt kiszűrődött az olvasó lámpa fénye. Bekopogtam.

-Tessék !- Jött halk halkan az ajtó mögül. És már be is nyitottam de csak annyira hogy be tudjam Dugni az ajtón a fejemet. – Aludnod kéne! – korholt kedvesen.

- Nincs kedved … - szám elé emeltem mutatós és középső ujjamat, mire elvigyorodva fújtatott egyet.

- Hihetetlen vagy! – de már túrt is a táskájába és felpattant az ágyáról, miközben lecsapta laptopja tetejét.

Felszabadultan támaszkodtam a tetőn lévő korlátnak. Megnyugtatott, hogy hosszú idő után végre újra a kezemben tarthattam a parázsló cigarettámat. Lassan szívtam bele, majd tartottam bent, végül fújtam ki. Füstje gomolyogva szállt tovább a sötét égbolt alatt.
- Szóval, miért is vagyunk itt?- mosolygott rám egyre türelmetlenebbül Drin.- Na nem mintha zavarna, amit csinálunk, csak te énekes vagy, és nem tesz valami jót a tüdődnek a nikotin. Szóval mesélj. Nem vagyok hajlandó csak állni és vigyorogva várni ahogy itt füstölögsz. Gyerünk!
Mély lélegzetet vettem, majd újra ajkaimhoz emeltem a szálat.
- Justin megcsókolt...- suttogtam. Drin kikerekedett szemekkel nézett rám.
- De hát...- kezdett volna bele, ám közbevágtam.
- Tudom... -morogtam.- Igen, tisztában vagyok a dolog súlyával is. Igen, megcsaltam a barátom, és rettentően bánom, és bármelyik pillanatban képes lennék szétszakadni az érzéstől. De sajnos nem azért, mert megbántam amit tettem... Azért, mert élveztem a dolgot, és ha nem zavarnak meg minket, nem is álltunk volna le... Imádtam a karjai között lenni... Imádtam, ahogy a nevemet suttogja, imádtam, ahogy csókol, és ahogy kimondja, hogy szeret...
- Akkor mi a probléma? Szeret, te is szereted...
- Nem akarom, hogy újra az történjen, ami régen... Egyszer elég volt. Nem kell még egyszer! Akármennyire is szeretem...
- Mondtad neki?
- Dehogy! Még csak az kéne, hogy rájöjjön, hogy halálosan belé vagyok esve...
- Szóval halálosan belém vagy esve?- hallottunk mögülünk felcsendülni egy mély, dallamos hangot. A szívem egy pillanatra megállt, majd hevesebben kezdett verni. Remegve fordultam az imádott fiú felé. Féloldalas mosollyal az arcán, mégis komolyan jött felénk. Biccentett Drin felé, majd szorosan elém állt, karjait pedig a derekam köré fonta.- Ennyire nehéz lett volna kimondani ezt, mikor kettesben voltunk?- döntötte homlokát az enyémnek. Elakadt lélegzettel bámultam rá.
- M-mit keresel itt?- nyögtem ki nagy nehezen, mire elmosolyodott.
- Friss levegőt. Kiszellőztettem a fejem, és rá nem sokkal felbukkantatok ti.. Nem akartam bunkó lenni, hogy meglátlak, és menekülök, így inkább elbújtam, és vártam, hátha gyorsan végeztek... Aztán beszélni kezdtél, és nem tudtam megállni, hogy ide ne jöjjek, és meg ne tegyem, amit meg akarok...- suttogta, majd közelebb hajolt, s száját az enyémre nyomta. Lágyan csókolt, puha, meleg ajkai édesen kényeztették enyéimet. Engedtem a vonzásának, habár tudtam, hogy hibát követünk el. Ám mindezek ellenére, a lábam remegett, és ha nem tartott volna, biztos hogy összeesek.
Hosszasan csókolt, beleadva minden szerelmét, gyengédségét, és érzelmét. Lassan vált el tőlem, majd újra homlokomnak támasztotta a fejét.
- Egyetlen szavadba kerülne, és a világot is ott hagynám érted...- suttogta. Halványan tisztában voltam azzal, hogy Drin bement.- Mindennél fontosabb vagy a számomra... Fontosabb az életemnél... Miért nem érted ezt meg?

- Justin... Mindketten foglaltak vagyunk...- néztem rá zavartan, mire halkan felnevetett.

- Igazából, egyedül te vagy foglalt... Én nem... Én csak várok arra, hogy újra az enyém legyél... Kérlek... Adj egy esélyt nekünk... Tudom, hogy képes vagyok arra, hogy a csillagokat a lábad elé helyezzem, hogy boldoggá tegyelek... Könyörgöm neked... Mondd, hogy szeretsz, itt, most, a szemembe...
Csillogó, olvadt csokoládé színű szemeibe néztem, majd mélyedtem el bennük. Fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok, vagy hogy mi a nevem. Kikapcsoltam.
- Szeretlek, Justin...
- Erről van szó, szerelmem!- suttogta boldogan...

Alig tudtam magamhoz térni.Mellkasára csúsztattam szabad kezemet, lassan nyomást gyakoroltam mellkasára, hogy engedjen el.

- A szeretlek nem csak egy szó, Justin! – beleszívtam saját mérgembe és kiléptem karjai közül. Valószínűleg lesokkolt. – A szerelemért küzdeni kell. Ha már egyszer eldobtad magadtól… Előbb bizonyíts! – az ajtó elé sétáltam és a mellette lévő hamutálba elnyomtam a csikkemet.

- Mégis hogy?

- Csak azt akarom látni, hogy tényleg nem vagy egy szoknyapecér. – kinyitottam a tolóajtót, és belépni készültem, rajta de azért még visszaléptem. – A szívem most rendben van, de nem engedem meg, hogy még egyszer darabokra törd! – és ezzel otthagytam had gondolkozzon.

Sokat gondolkoztam ezen , mind idáig, és igazából Drinnel meg akartam beszélni ezt, de ha már így kellett történnie hát legyen így.

34. fejezet "Aishám..."

A hangok alig jöttek ki a torkomon, de végig énekeltem a számot. Éreztem hogy levegő híján is vagyok, és hálát adtam istennek mikor vége lett ennek az egésznek. Ott álltam a színpad elején és hagytam had tapsoljanak, mert így lett megbeszélve a tévés adás és a reklámok miatt. Egyik pillanatban azonban nem bírtam tovább, éreztem ahogy a mikrofont tartó kezem kezd elnehezedni , és a lábaim is zsibbadnak. Homályosulni kezdett a látásom.

- Ha valaki hall… - fülemhez kapva kezemet a kis fülhallgatóhoz lehunytam egy picit a szemem, de már nem tudtam kinyitni. – El fogok ájulni …

Justin szemszöge :

Ott álltam és figyeltem, ahogy a tapsviharban úszik, de ha nem nekem kéne átadnom a következő díjat akkor már rég elmenekültem volna, hogy még véletlenül se keljen a szemébe néznem. Szégyelltem magamat. Néztem a kis monitort, és egyik pillanatról a másikra tűnt fel, hogy valami nincs rendben, aztán az egyik statiszta mellettem idegesen szólalt meg, nem is tudom, hogy figyelhettem fel rá ennyire.

- Rosszul van! Össze fog esni! – gyomrom parányira ugrott össze.

- Kihozom! – választ nem várva szaladtam fel a színpad lépcsőjén , majd léptem a színpadra. Mindenki tapsolt mintha mi sem történt volna. Hogy nem látják, hogy rosszul van? Gyors hatékony mosolyt erőltettem arcomra, hogy ha eddig nem esett le nekik, akkor most se.

Hamar odaértem hozzá, és átöleltem, Kezei t hanyagul dobta át vállaimon, mintha már alig lenne benne élet…

- Aisha! Már csak egy mosolyt kérek, aztán kiviszlek innen… Rendben? – nem válaszolt csak lehúzta kezeit nyakamból. Mindketten a közönség felé fordultunk, és ő intett egyet. Most pedig én övök. Ahogy megígértem.

Lehajoltam és térdhajlatánál, ügyelve a szoknyájára, hogy egy paparazzi se alázhassa meg, legalább most ne… felkaptam, és határozottan megfordultam vele, majd elindultam le a színpadról. Annyira könnyű volt, mégis éreztem, ahogy végtagjai elnehezednek, és egyik pillanatról a másikra már nem segítenek a tartásában, nem karolnak át. A következő pillanatban lekapcsolták a lámpákat. Ekkor lettem csak igazán ideges.

- Bírd ki még egy kicsit. Jó? – próbáltam nyugodtan beszélni hozzá, de rosszul voltam a tehetetlenségtől. Már azt hittem végleg elájult, de egy aprót bólintott. A szívem hasadt bele ebbe a kicsiny bólintásba. Nem így akartam ismét a karjaim között tartani.

- Mi történt? – Ryan rohant elém , és rögtön a pulzusát nézte a karjaimban fekvő lánynak .

- Te mit kerestél ott fent a színpadon ?! – Scooter ideges volt. A statiszták pedig körülöttünk csak elképedve álltak .

- Hívjanak már mentőt, Az Istenit! – dühös tekintettel néztem az egyik srácra, aki hamar meg is mozdult.

- Aisha! Aisha! – Ryan ütögette az arcát, de semmi válasz, teste csak egyre nehezült karjaimban. – Lélegzik de nem reagál. – ideges hangja engem csak még feszültebbé tett.

- Mennyit evett ma? – Stooter most találgat? Vagy intézkedik ?

- Nem tudom! – felelte Ryan.

- Egy szendvicset Meg egy fél pizzát. – Usher nem tudom, honnan tud ilyeneket, meg hogy hogyan kerül ide, de amit mond az téves!

- Biztos nem! – mordultam rá mérgesen. Emlékszem a pizzára és…

- Ő maga mondta ma nekem. - erősködött.

- Szendvicsnek valót utoljára, a szállodában láttam. És két pizzát rendeltem, két napja, és én dobtam ki a fél pizzájának a megszáradt maradványait a busz kukájába! – Mióta nem ehetett. – Maximum egy fél szeletet evett meg. Azóta pizzát nem látott a stáb egyik tagja sem. – Mindenki ledöbbenve meredt rám, nekem pedig zsibbadt akarom, de nem engedtem el karjaim közül.

- Itt vannak a mentők! – valaki hangosan szólalt meg.

Aztán minden gyorsan történt, az egyik pillanatban még ott tartottam törékeny kis lelkét a karjaimban , a másikban pedig már csak a széles vállú mentőt láttam elhaladni gyors léptekkel, karjaiban … Vele…

Aisha szemszöge:

Alig álltam már a lábamon, éreztem hogy húz magába a sötétség. Ha most összeesem akkor mindennek vége. Teljesen lejáratom magamat, és mind ezek mellett, a színpad legvégében állok , ahonnan nagyot koppanhatok ha most összeesek . Nem tudom mikor és hogyan de két kar fonódott derekam köré, és valaki óvatosan ölelt. Orrát hajamba fúrta és úgy suttogott.

- Aisha! Már csak egy mosolyt kérek, aztán kiviszlek innen… Rendben? – ismerős volt a hangja de egyszerűen nem tudtam ránézni. Kibírhatatlan fájdalommal húzódtam el tőle majd intettem a közönségnek, pont úgy ahogy kérte.
Karjaimban szúró fájdalmat éreztem, térdeim feladták a szolgálatot, de ekkor valaki felkapott. Egy pillanatra kinyíltak szemeim és egy kócos fiút láttam, homályosan magam előtt. Próbáltam kapaszkodni benne , de az izmaim, nem engedelmeskedtek , lassan húzott magába a homály, majd azt hiszem,
elaludtam… Egy darabig még hallottam az őrjöngő tömeget, és egy suttogást:

- Bírd ki még egy kicsit. Jó? – talán ösztönös volt, de bólintottam, és ezzel megszűnt minden homály és hang, már csak a sötétet láttam.

Mint aki egy hosszú éjszaka után kelt fel, nem mellesleg másnaposan . A fejem lüktetett éreztem, hogy a bokáim meg vannak dagadva és mellkasom is szúrt egy picit minden egyes levegővételkor. Alig tudtam rávenni magamat, hogy kinyissam a szememet. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol is vagyok, de aztán rájöttem, a kabinomban. Oldalra billentettem a fejemet, mire valaki felpattant a mellettem lévő ágyról.

- Jó reggelt csipkerózsika! – ismerős ez a hang. – Nem mozdulj!

- Drin? – nem voltam benne biztos, de lassan kitisztult a látásom és alig hittem a szememnek. – Drin! – A nyakába akartam ugrani, de ő visszanyomott az ágyra.

- Mondom, maradj nyugton! – nézett rám komolyan. - Nem kell nekem hogy megint rosszul légy ! – egy pillanatra ellágyult az arca, mint a jó nővéreknek. – Nagyon meg ijesztettél minket. – közelebb hajolt és megölelt. Hiszen olyan volt ő nekem mint egy nővér, még ha nem is vérszerinti.

- Jó téged látni! – mondtam és visszaöleltem, pedig minden porcikám fájt.

- Téged is! – lassan eltolt magától, és fejét rázva sóhajtott egy nagyot. – Ha látott az orvos fel kell hívnod Anyukádékat és Briant. Olivér látta az adást és nagyon aggódik érted, de mindenki más is. – Lassan felállt, és a kezembe nyomta a telefont. – Beszélj velük, addig szólok a dokinak. – kedves mosolya megnyugtatott. Nem tudom hogy került ide de örültem neki .

Felhívtam mindenkit, Még Olivért is aki suliban volt, de felvette, és éreztem a megkönnyebbülést a hangján. Anya sírva fakadt, és elmondta hogy sajnálja, hogy nem tudott jönni, de Ryan mondta neki hogy semmi vészes, csak nem ettem eleget, mégis úgy döntöttek hogy Drint megkérik jöjjön el hozzám, és vigyázzon rám egy darabig. Így már érthető mit keres itt Drin. Rég beszéltem anyuval, elmesélte hogy Noa, az ovival ma valami kivizsgáláson van , és hogy mennie kell neki is, de majd este felhívnak hogy tudjak beszélni Hugival is. Egyetlen egy embert nem tudtam elérni , mégpedig Pont Briant. Gondoltam órán van, vagy otthon hagyta a telefonját, így nem próbálkoztam többször.

Az orvos azt mondta, hogy minden nap igyak eleget, és ha lehet akkor egyek rendesen , mert „Ugye nem szeretnénk hogy ilyen még egyszer előforduljon?”. És sorolhatnám tovább, aztán Ryan kiosztott hogy, hogy lehettem ennyire felelőtlen, azt hitte annyit rám bízhat hogy rendesen eszem . Végtére is nem hittem hogy ennél már rosszabb lehet. Aludni volt kedvem, amit ki is jelentettem , így egy darabig magamra hagytak hogy tudjak aludni , de az a legfurcsább hogy ez nem jött össze. Csak feküdtem, és forgolódtam isten se tudja miért. Mindaddig míg pár órával később nem nyílt az ajtó és egy váratlan vendég bújt be a keskeny ajtón , kezében egy termoszos pohárral .

Megtorpant az ajtóban, egy darabig nézett, én pedig egy kicsit feljebb húztam a takarót, szinte a nyakamig.

- Azt hittem alszol… - félve lépett be és akkor láttam csak hogy kezében hasonló színű anyag van mint az ágynemű huzatom .

- A testem ordít az alvásért, de egyszerűen csak forgolódom. – pislogtam értetlenül. – Volt már veled ilyen?

- Ha volt, ha nem, pihenned kéne. – miért ne jönne ő is az óvó dumával. – Jobban vagy már?

- Mérföldekkel. – mosolyogtam rá. Mozdulatlanul ált az ajtóban és ez nagyon zavart. – Büdös vagyok, ezért állsz az ajtóban, vagy be is jössz? – kérdeztem továbbra is mosolyogva, mire beljebb lépett, és ledobta a mellettem lévő ágyra az eddig kezében tartott anyagot, ekkor jöttem csak rá hogy az ágyneműhuzat.

- Nem vagy büdös! – viccesen beljebb tolta a popsimat, alám gyűrte a takarót és leült ágyam szélére. – Tessék ezt idd meg! – a kis bögrés termoszt félém nyújtotta én pedig félénken elvettem tőle.

- Mi ez? – kérdeztem miközben az oldalamra tornásztam magam , könyökömmel feltámaszkodtam, és már bele is kortyoltam a löttybe, amit adott. Iszonyatosan rossz volt, Mintha nutellát ittam volna felvizezve. Majd nem ki is köptem. – Te meg akarsz ölni ?!

- Esküszöm, hogy megkérdeztem, hozhatok e neked kakaót. – maga elé tartva a kezét, meg ijedve pislogott rám .

- Justin ez borzalmas! – tudom nem volt tőlem kedves de, miután majdnem kiköptem , nem nagyon tudtam volna neki kegyeset hazudni.

- Biztos azért mert vízzel csináltam. Felhívtam Drint, hogy csinálhatok e neked kakaót, de tejet meg nem ihatsz, nehogy a gyomrod kikészüljön. – magyarázott.

-A kakaó így nem kakaó! – felé nyújtottam a termoszt, de ő csak hátrébb húzódott.

- Idd meg! Cukor az van benne. Kell az energia. – erősködésére csak ráztam a fejem mintha ki tudnám kerülni szavait.

Egy pillanat alatt megváltozott a hangulat a kabinban és kezdett rosszul esni , arcán levertség látszott. Valami rosszat mondhattam? Vagy …

- Mindenki elment vásárolni. Felhívjam őket? Kell valami? – nagyot sóhajtott, majd nyelt, és egy nagyon gyenge álcázott mosollyal nézett le rám.

- Nem. De … Justin, mi baj ?

- Ha nem iszod, meg akkor hozom inkább az infúziós vizet. – hamar akart felállni de én annál gyorsabb voltam .

- Megiszom… - rég néztem ilyen mélyen a szemébe, és természetesen most is rám tört egyfajta furcsa érzés. – Maradj itt inkább velem. – Kérésemre visszaült az eddigi kis helyére, én pedig elengedtem csuklóját, amit nem is vettem észre mennyire szorítok.

- A tejet még nem bírná a gyomrod. – nagyot fujtatva maga elé kezdett bambulni.

- Hm? – nem értettem mire céloz. Ki beszélt itt tejről ?

- Azért nem csináltam azzal a kakaót. – elengedett ugyan egy gyenge mosolyt, de láttam hogy valami baja van. - Amúgy én is csak azzal szeretem.

Egy darabig csendben ültünk, a kakaóm a kis szekrényen mellettem, ő pedig csak bambulta a mellettünk lévő ágyat. Meggörnyedt háttal támaszkodott könyökével térdein, és mintha elgondolkozott volna, valamin, majd csak megrázta a fejét és fájdalmasat kuncogott magán .

- Min gondolkozol Justin? – komolyan érdekelt. Rossz volt nézni, hogy ennyire gyötri valami.

- Nem akarsz aludni? – mintha direkt kerülné a témát.

- Mondtam már, hogy nem tudok. – ráztam meg a fejemet, és mocorogni kezdtem a takaró alatt, kezdett kicsit melegem lenni.

- Menj egy kicsit beljebb! –szívem nagyot dobbant, már mellettem is feküdt féloldalasan. Tenyerét arcomra simította, majd hajamat kezdte birizgálni. – Tudod mennyire megijedtem?

Nem tudom miért, tört rám a sírhatnék, talán azért, mert tudtam, hogy hozzá akarok bújni, de mégsem tehetem meg, vagy azért, mert rég nézett rám így fiú, vagy csak azért mert egyszerűen Justin , de bizsergett mindenem, és minden erőmmel azon voltam hogy visszatartsam könnyeimet.

- Nem volt szándékos. – suttogtam.

- Nem tudtam hirtelen, hogy hozzalak le onnan. – láttam rajta a megkönnyebbülést, és a fájdalmat is. – Nagyobb bajod is történhetett volna.

- De ügyes voltam nem? – Próbáltam vicces lenni. – Végig énekeltem a számot. – büszkén vigyorogtam arcába, mire ő szigorúan nézett rám.

- Nem bírnám ki, ha valami bajod esne. – olyan közel volt hozzám és olyan távol, hogy azt sem bántam volna, ha azzal az egy bögre kakaóval beszorulnánk ide egy életre, csak mi ketten. Mindent elfelejtettem . – Miért hazudtál Ushernek? – kérdése meglepett. Én hazudtam Ushernek ?

- Nem hazudtam Ushernek! – arcán meglepettség látszott.

-A pizzát már jóval a díjátadó előtt ettük Aisha…- ekkor hirtelen leesett minden.

- Én esküszöm, hogy nem emlékeztem . – bűntudat söpört végig rajtam. Mekkora kalamajkát okoztam!

- Hogy mehet ki az ember fejéből az evés? – Kérdezte értetlenül és tovább játszotta hajammal.

- Túlságosan kapkodtam… azt hiszem. – rántottam meg a vállamat, Justin viszont nyakam és állam találkozásához csúsztatta gyengéden a kezét, és arcomat maga felé fordítva, elmélyülve nézett.

- Hová lett az a magabiztos, kirobbanó erővel megáldott Aishám ? – csillogó barna szemi megigéztek , ajkai pedig olyan közel voltak az enyémekhez.

- Magaddal hoztad… - ez így volt igaz. Minden kedvemet, és mindent ami akkor voltam , szinte megával vitt. Soha nem éreztem akkora depressziót mint akkor. Pedig csak egy kis szerelem volt… de nem voltam benne biztos hogy csak volt, sőt…

- Hogyan hozhatnám vissza? – alig hallottam kérdését, és le is sokkoltam.

- Justin …

Hirtelen felém támaszkodott két alkarjával és úgy nézett le rám. Szívem hevesen kezdett verni , és vágytam rá, pedig nem szabadott volna. Vágytam arra hogy teljesen hozzám simuljon , vágytam arra hogy megcsókoljon, olyan hosszú ideje megint… Nagyot nyelt, de alig ért hozzám , csak egyik kezével túrt oldalt a hajamba, ezzel összekócolva.

- Ott a színpadon, mikor a karjaimba tartottalak, azt kívántam bárcsak visszaforgathatnám az időt. – éreztem, hogy az ő levegővétele is szaporább. – Megfogadtam, hogy bármit megteszek , csak had lássam még egyszer a szemeidet, még akár örökre el is megyek a közeledből ha te így akarod… csak had lopjak még egy csókot… - hangja elhalt, pont mint az enyém , majd folytatta… - tudnom kell hogy élsz… , hogy erős vagy …. – ajkai már szinte az enyémeket súrolták és úgy nyögte bele mikor kezemet erőtlenül hajába túrtam. - Hogy szerettél valaha, és nem csak képzeltem.

Hajába markoltam, és nem is kellett neki több. Ajkai elérték enyémet, és követelőző csókot kértek. Érezi akart, érezni akartam. Édes volt a csókja mégis, volt egy kis kesernyés íze, talán egy pillanatnyi lelkiismeret furdalástól, hiszen amit most teszünk az bűn, mégis olyan mámorító. Ahogy testét óvatosan, de teljesen rám eresztette, vigyázott rám mintha csak porcelánból lennék. Hajamba túrt kezét levezette derekamra, és úgy húzott magával az önkívületre. Csókunk elmélyült, és szenvedélyessé vált, mintha valamiért, vagy valami ellen harcolnánk. A régi megszokás, mintha tegnap ugyan így történt volna, magától jött. Alsó ajkába haraptam, és mikor óvatosan morzsolva elengedtem fogaimmal ő megdagadt ajkával nyakamra indult és édes csókokkal lepte el azt.

33. fejezet "Melankólia..."

Az elmúlt két napban próbáltam a lehető legkevesebbet Justin és a barátnője közelében tölteni . Ami sikerült is. Azonban nem tudtam kiverni a képet a fejemből, mikor elbúcsúztak a repülőtéren. Lelkiismeret-furdalás gyötörte a lelkemet, azok után, hogy akkor este kilógtam Justinnal a szálloda lakosztályból. Vajon Kelly tudja ? Furcsa, hogy csak most jött rám ez a dilemma. Bár mostanáig nem is volt sok időm ezen agyalni . Mi Los Angeles-t vettük célba, Justin kedvese pedig Miami-t . Hogy mit keresek Angyal városban ? Egyszerű, ma van a Díjátadó, amin fellépek . Kicsit izgulok, de mivel most nincs mit tennem, mert vége a próbámnak és Ry is eltűnt, csak ülök a székemen és bambulom a színpadot.

- Sokat hallottam rólad kislány. – Hirtelen huppant le mellém egy magas sötétített szemüveges ismerős.

- De hiszen vagy egy egész hétvégét, töltöttünk együtt a turnédon. – Vigyorogva fordultam felé, mire ő csak vigyorogva levette a szemüvegét.

- Usher papa öregszik kicsi lány. – viccesen megbökte oldalamat , mire én csak összerándultam . – Mizujs? Hol hagytad a kölyköt? – előző jókedvem rögtön elszállt, viszont nem akartam letörni a jókedvét , így csak legyintettem egyet.

- Biztosan valahol zselézi a haját. Honnan tudod, hogy vele vagyok itt? – kérdeztem őszintén.

- Két hét múlva csatlakozom hozzátok a turnéra. – játékosan fejem tetejére helyezi szemüvegét. – De csak 3 napra, míg a Bahamákon lesztek. Addig vigyázz a szemüvegemre vagy különben elhagyom.

- Mintha nem lenne amúgy is vagy egy tucat. – vigyorogva ráztam meg a fejemet, majd ismét a színpadra pillantottam.

Egy középkorú férfi ült le a színpadi zongora mögé, és kissé melankolikus dallamot játszott. Ismerős volt számomra. Pillanatok kérdése volt, hogy beugorjon milyen számot játszik. Szemeim felcsillantak és Usherre kaptam tekintetemet.
- August Rush! – hirtelen nagy vigyor terült el az arcán. Ahogy felé tartottam a kezem hogy, megmutassam neki libabőrömet, csak rázta a fejét.

- Igazából Jamia Simone Nash … - kezdett volna bele, de közbevágtam.

- Szerinted fel lehet menni hozzá? – nem tudtam ki játszik, de ott akartam állni mellette.

- Gyere te nagy gyerek! – Kézen ragadott, és egy pillanat múlva ott álltunk a színpadin a zongorista mellett, aki egy folytában csak egy dallamot játszott. Mintha várna.

- Ön is fellépő? – kérdezem végül a zongora mellé állva.

- Csak zongorázom, gondoltam kihasználom ezt a kis szünetet, míg megjön a következő fellépő. – furcsán néztem rá. Ha nem fellépő miért lehet a színpadon? – Egy támogatója vagyok a rendezvénynek. - mintha a gondolataimban olvasott volna.

- Áh… ! – számat egy pillanatra összepréseltem, és úgy figyeltem, hogy ujjai milyen könnyedén járnak a zongorán.

- Hallottalak az előbb énekelni, nagyon ügyes vagy. – mondta unalmas hangon. Dicséretnek hangzott mégis olyan hanggal mintha, lenézné a tudásomat.

- Kö- Köszönöm! – dadogtam halványan.

- És menne, valami keményebb is? – nem nézett rám, de a zongorára sem. Ki ez a férfi? Az egész testemet megint végigfutott a hideg.

- Öööö … – szóhoz sem jutottam, mit ért a keményebb alatt? Vajon nem tetszett neki a dal, amit énekeltem a próbán ?

- Ismered ezt a számot? – mikor rám pillantott féloldalasan, köpni nyelni nem tudtam. A fiatal néger , férfi nem is volt annyira középkorú, mint képzeltem.

- Ez az egyik kedvencem. – kicsit határozottam lettem .

Ujjai megtorpantak a zongorán és abbahagyták a játékot. Hirtelen nem tudtam mi történt. Valami rosszat mondtam? Vagy esetleg, megzavartam a játékában.

- Kiara! – a férfi hirtelen a lokálosok felé nézett. – Segítetek egy kicsit? – hangja lágyabb lett.

Abba az irányba kaptam a fejemet amerre ő nézett, egy csinos sötétbőrű nő ált „barátnőivel” a ki bólintott, és a mikrofon mögé léptek.

- Mutasd meg, hogy érdemes költekeznem. – Pillantásában volt valami bíztató ugyanakkor, lábaim megremegtek. Mit jelentsen ez? Most mi van?

Justin Szemszöge :




Néha odaadnék Scooternek egy kefét, hogy rágja azt, és ne engem baszogasson, csodálkozom , hogy sikerült békén hagynia, míg Kelly itt volt. Nem tudom, mi van velem , mintha teljesen elhagytam volna magamat azóta az este óta. Miért kell nekem mindig beleütnöm a dolgomat mindenbe. Nagyot sóhajtva vettem az irányt a színpad felé , végre sikerül nekem si megnéznem , még ha fel sem lépek .
Míg sétáltam furcsa melankóliát játszottak a zongorán, olyan furcsa érzést keringetett bennem. Egyszerűen vonzott maga felé. Nem tudtam hova fogok kijutni, csak mentem, míg nem elértem a nézőközönségtől elkorlátozott részt. Egyszer csak énekelni kezdett egy ismerős hang, hamar leesett, hogy Usher az, de nekem háttal ált. Átugrottam a korláton. Nem hallottam még ezt a számát, olyan fülbemászó…

Mikor arrébb sétált, nem hittem a szememnek. Aisha ált a zongorának dőlve és halványan fogott egy mikrofont, szemeit le sem vette mentoromról. Fejét előre hátra ingatta egy furcsa ritmusra.
Annyira elképesztően nézett ki. Reggel óta már átöltözhetett. A világítás még nem volt igazi , de a kék fények féloldalasan világították meg. Biztos vagyok benne hogy megint fogyott. A lábaim maguktól indultak meg a színpad lépcsője felé. Annyira bolond vagyok! Mit csinálok?! És amikor a szája elé emelte a mikrofont, azt hittem meghalok. Soha nem hallottam még ennyire kislányosnak hangját. Mintha félne, és én nem tudom megvédeni. Menekülnöm kellett, akartam őt. Azóta az este óta teljesen megőrülök.

Aisha szemszöge



A dal végére nagyon rosszul éreztem magamat, imádom ezt a számot, de egyszerűen összetörtem , A szövege teljesen másról szól én mégis csak Justinra tudtam gondolni. Emellett utáltam magamat, mert nem lenne szabad. A szívem majd kiugrott a helyéről .

- Megéred a pénzemet. – a furcsa ismeretlen figura ezután szó nélkül a vokálosokhoz sétált engem otthagyva Usherrel, aki ledöbbenve ált előttem.

Valahogy most nem tudtam mit kezdeni a döbbent arcokkal akik a színpad előtt álltak. Szinte ledobtam a mikrofont, a zongora tetejére, megfordultam és kezemmel is bele kapaszkodtam amennyire csak tudtam. Mély levegővel próbáltam nyugtatni lélegzésemet.

- Aisha ez valami fantasztikus volt. – Usher megkerülte a zongorát és velem szembe rátámaszkodott mint egy gyerek .

- Elég gyenge volt. – mondtam egyhangúan .

- Ne légy ennyire kritikus magaddal! – mondta a zongorára csapva dühöt álcázva, de egyszerűen nem tudtam most ráfigyelni. Egy pillanatra megszédültem.

- Nem láttad Ryant? – reménykedtem, hogy majd ő tud segíteni a problémámon.

- Jól vagy? – kérdezte aggódó hangon.

- Csak egy kicsit szédülök. – mondtam neki őszintén.

- Kapsz levegőt te rendesen? – Usher egy pillanat alatt ott termett mellettem és átkarolva oldalamat, tartott.

- Mindjárt jobban leszek, csak felment szerintem az adrenalin szintem. – végülis ez is megeshet, hiszen hirtelen egy olyan embernek kellett bizonyítanom, akit nem is ismerek. Elég ijesztő volt.

- Hozzon valaki egy kis vizet! – kezével intett egy statisztának aki már ugrott is. Feleslegesnek tartottam, Usherre néztem csúnyán , de mintha tükörbe néztem volna. – Nem hal bele a gyerek, ha hoz neked egy üveg vizet! – korholt le mert tudta nagyon jól hogy, hogy vagyok ezzel a dologgal . Nem szeretem ugráltatni az embereket. – Mennyit ettél ma? - kérdezte komolyan, de én már sokkal jobban éreztem magamat.

- Azt hiszem reggel egy szendvicset, idefelé az úton meg egy fél pizzát. – mondtam őszintétn , mire felnevetett.

- Ezek szerint te sem az a puffasztott rizses csaj vagy. – vigyorgott, majd mikor érezte ő is hogy jobban vagyok ő is arrébb állt. – Ne félsz hogy ne férsz bele a fellépő ruhádba? – tudtam, hogy kekeckedik.

- Arra célzol hogy kövér vagyok? – kérdezek vissza poénosak . Közben megérkezik esetlenül a statiszta srác a vizemmel .

- Nem mondom még egyszer. IGYÁL ! – kedves kérésére, letekerem az üvegről a kupakot és nagyot belekortyolok .

Miután jobban lettem és az emberek kezdtek bearaszolni a csarnokba, Usher magamra hagyott , hogy tudjon próbálni, és kis idő múlva Ry is előkerült, hogy megmutassa az öltözőmet. A ruhám tökéletesen illett rám, én pedig egyre jobban izgultam. Más volt ez a dolog. Mellkasom kissé szúrt, és észrevettem hogy a színpadhoz haladva is nehezen veszem a levegőt. Csak egy pillanatra álltam meg, hogy vegyek egy mély nyugtató lélegzetet de valaki nekem ütközött.

Justin szemszöge:

Nagyot nyeltem mikor sokkoltan derekába karoltam, hogy el ne essen. Olyan törékenynek tűnt ebben a pillanatban . Haj, ami hátára simult simogatta alkaromat. Sokkos lélegzete, ami ütközésemkor szakadt ki a száján édes volt, de mégis olyan furcsa, lehelete tiszta, mégis jól ismertem ezt a kénszerű szagot, testvéreim révén . Beteg. De nem látszik rajta. Arca pirospozsgás, de éppen csak a smink hatásától, szemei viszont gyönyörűen csillognak.

- Mit keresel te itt? – kérdezi és fájdalmamra, de kilép karjaim közül.

- Scootert keresem. – mondtam végül határozottam mintha mi sem történt volna.

- A folyosó végén van. Ha jól hallottam a repülőjegyeket intézik Ryannel. – óvatosan igazította meg hosszú tincseit, amik gyönyörű hullámokba hullottak vállára.

- Alig láttalak, mostanában. – kijelentésemre meglepődött. – Kerülsz engem? – nagyot nyelve vártam válaszát.

- Pörgős napjaink vannak az biztos. – köpni nyelni nem tudott, nem hogy határozott hangon válaszoljon. Abban sem voltam biztos, hogy énekelni tud majd a színpadon. Nem bírtam tovább. Határozott lépéssel nekinyomtam a falnak .

- Kerülsz engem? – kezeimet fej e mellett megtámasztva nem hagytam neki szabadulási utat.

- Mit csinálsz Justin ? – Szemében kétségbeesést, és vágyat is láttam.

Ajkam csak 2 centire volt az övétől. Megcsókolhattam volna, de egyszerűen nem mertem előrehajolni. Utoljára akkor éreztem ilyen vágyat utána, mikor ott álltunk a tengerparton, kettesben, még akkor... mikor nem kockáztattunk volna túl sokat, egy kapcsolattal , de már akkor sem volt helyén való. Most viszont ő is elindult a híressé válás útján és én nem foszthatom meg ettől.

- Te is érzed igaz ? – nem is tudom mit akartam már, csak kibukott a számon.

- Ühm… - bólintásától megremegett a lábam. – De ez nem jelent semmit. – tekintete megváltozott, és semmitmondó lett. El kell engedjem, egy darabig biztosan.

- Kisasszony! – hirtelen oldalra kaptam a fejemet, és nem hiszem el hogy mivel találtam magam szembe. – Ön Jön! Siessen! – az egyik Statiszta Usherrel a nyomába szaladt felém, ijedtemben hamar ellöktem magam a faltól és tisztességes két lépést hagytam Közte és Köztem.

- Megyek! –Hajába túrva, kissé pilledten lehajtott fejjel indult meg a statiszta után, én pedig nagyon rosszul éreztem magamat.

- EZ-MI-VOLT?! – Usher hangosan tagolta kérdését, ami nem volt meglepő.

- Semmi haver. - vontam meg a vállam és pont arra a falra dőltem hátammal ahol Ő állt.

- A semmiért nem nyomok egy hölgyet a falhoz. - óvatosan pillantottam fel rá és pont, ahogy gondoltam , karba tett kézzel várta a válaszomat.

- Csak egymásba botlottunk. - kamuztam.


- Fél percet néztem végig. – közölte hidegem , mire kikerekedett szemmel , és dühösen néztem rá .


- Haver! Azért van egy határ! – korholtam le.


- Haver! Ismerem ezt a lányt! – lépett közelebb. – Ha bántod… Haver ide, Haver oda, Nem leszünk tesók. - állát előre hátra mozgatva ált meg előttem. – Hol hagytad a barátnődet, azt a Kelly lányt? – kérdése kicsit nyugodtabb volt.


- Dolga akadt. – nagyot sóhajtva csúsztam le a földre, fejemet térdeimre hajtva. – Us…! – mikor felnéztem rá, mert nem válaszolt, türelmesen várta, hogy folytassam. – Ő az a lány, akiről meséltem… - fújtam nagyot miközben felálltam.


- Neeeee …. – tudtam hogy meglepődött, és innentől kezdve minden világos neki, nem kell magyarázkodnom.



Aisha szemszöge :

A színpad sötét volt, míg el kellett foglaljam a helyemet, majd elindult a zene és a fények felvillantak…