41. fejezet "Ami neki rossz az engem felszabadít..."

Még körülnézni sem volt időm de rögtön egy ismerős nevetésre lettem figyelmes. Szemeimmel szinte rögtön megláttam a göndör hajú fiút és a körülötte álló másik négy srácot.

- Ezt nem hiszem el… - ledöbbenten álltam meg a terem közepén mit sem törődve semmivel és száj tátva meredtem rájuk, mind addi míg az egyik észre nem vett.

- Aisha! – mosolyogva kiáltotta el magát a leg idiótáb… mi az hogy leg idiótább, mindegyikük általában véve egy nagy idióta, ha a viselkedésüket kéne néha jellemezni.

- Zayn ? – ennyi futotta tőlem döbbenetemben de mikor tömegesen megindult felém mind az öt fiú kicsitt magasabb hang hagyta el a számat. – Zayn! – szinte sikítva hagytam hogy először szemből majd minden oldalról körül vegyenek.

Ha valaki kívülről nézett minket, márpedig biztos vagyok benne hogy nem is egy szempár szegeződik ránk, biztosra vehetem hogy eltűntem köztük . Olyan régen láttam őket. Utoljára egy Londoni rádióban , mikor országról országra jártam minden nap . Soha nem felejtem el azt a 3 napot. Felejthetetlen élmény volt. Lassan apránként leváltak rólam és csak Harry álldogált előttem. A jó öreg Hazza.

- Nézzenek oda. Ennek a lánynak nem adnak enni. – Nem is tudtam mi hiányzott jobban , a tájszólása vagy az a hihetetlen mosoly ami elterült az arcán miközben látványosan végigmért.

- Eszek rendesen csak sokat mozogtam az elmúlt hetekben. – vigyorogtam rá majd kihasználva minden lehetőséget és szabad helyett most én ugrottam szegénykém nyakába.

Hihetetlen hogy 3 nap alatt hogy hozzád tud nőni egy ember. Hogy elképzelni sem tudod hogy a lelki társadra találsz egy ilyen fiúban mint ő és hogy a hiányára csak akkor döbbensz rá mikor ott áll előtted.

- Elég lesz ennyi Galambocskáim. – Louis közénk fúrta magát.- Még a végén féltékeny leszek .

- Hagy már őket Lú! – Zayn hirtelen átkarolta szerencsétlen fiú nyakát és hóna alá szorította. – Lily már menne az Eiffel torony-hoz. – Harry pillantása egy pillanatra sem engedte volna el az enyémet. Csak mosolyogtunk egymásra, de az ismeretlen név megütötte a fülemet.

- Lily? – kérdő arckifejezésem mellett vigyorom letörölhetetlen lett miközben a sötét hajú srácra néztem.

- Gyere bemutatlak neki! – A következő pillanatban kiragadtak a „körből” és a padok felé siettünk ahol 3 lány üldögélt.

Egy pillanatra nevetve hátrapillantottam a srácokra, de különösebb képen ironikus képet láttam magam előtt. Justin a háttérben tanakodva szerintem nem tudta hová tenni a jelenetet, sem azt hogy mit keres itt a konkurencia, és előtte kicsit nagyobban ott állt Harry, aki voltaképpen a pillanatnyi nyugodalmamat jelentette. Nevetésem mosolyba fojtottam és egy pillanattal később Zayn egy utolsó aprót rántott a karomon és már szembe is voltam állítva 3 csinos lánnyal, akik közül kettő nem volt ismerős.

- Szia! Lily. – először egy magas, barnahajú lány állt fel a padokról, és nyújtott kezet.

Első ránézésre látszott rajta, hogy nem az a félős típus és kicsit jobban megnézve biztosan mondom, hogy tökéletes modell alkat lenne, ami rólam nem mondható el, így már most irigykedem. Vállig érő barna haja pedig szépen ápolt volt.

- Ő az én egyetlen kedvesem. – Zayn átkarolta a derekát és egy cuppanós puszit nyomott szája sarkába.

- Zayn! Ne itt mindenki előtt! – Az előbb ki nem vettem volna de most teljesen biztos lettem benne, hogy nem angol a lány, és csak tanulta a nyelvet. Mégis mennyire tisztán érthető volt amit mondott.

- Örülök a szerencsének! – Elfogadtam a még mindig felém tartott kezét. Kedves lánynak tűnt :D Olyannak, aki mindig jókedvű. Nem tudtam nem mosolyogni.

- Én nagy ölelést kérek!- még észbe sem kaptam de Eleanor már a nyakamat karolta és ölelt meg barátran .

- Jó ismét látni. - simogattam meg hátát összeszorított szemekkel de mikor elengedett megpillantottam háta mögött még egy ismeretlen lányt.

- Szia! Aisha vagyok! – mosolyogtam rá kedvesen, és kezet nyújtottam .

- Fruzsi. – felállt egy pillanatra, kezet fogott velem egy mosoly keretében majd le is ült.

Olyan aranyos lánynak tűnt. Szőke haja ki volt engedve, és gyönyörűen csillogott. Elegánsan de mégis trendin volt felöltözve, megtartva ezzel az egyediségét. Éreztem, hogy van benne valami , amit jól titkol, de mit is várhatnék az első találkától.

- Ne kukulj meg Fruzsi! Máskor nagy a szád! Most is tessék kinyitni! – Eleonor ökölbetett kezeit csípőjére vágta majd egyik kezével oldalba boxolta szegény lányt.

- Mit vihorásszak? Meg miről pletyizzek? …

Nem nagyon figyeltem, a továbbiakban csak egy sort nevettünk. Aztán pedig minden olyan gördülékenyen ment.

***

Fáradtan ültem le a göndör hajú srác mellé, aki kitartóan végignézte az edzésemet és megvárta míg magamra húzok valami tűrhető göncöt. Justinék még nagyban próbáltak, a dalok dübörögve szóltak a hangfalakból de így is elnyelte a nagy terem.

- Hogyhogy te nem mentél végül?- fordultam Harry felé érdeklődve. Olyan furcsa volt hogy csak ő ült itt.

- Láttam már Franciaországot. - mosolyodott el- Nem nagy kunszt. – megnyalta jakait mintha mi sem lenne természetesebb annál, amit mondott

- Ezt bárcsak én is elmondhatnám magamról. - boxoltam vállba.

- Mi van veled mostanság? – úgy kérdezett vissza mintha az előbb hozzá sem értem volna.

- Hajtok , hajtok, beteg voltam és most megint hajtok. – soroltam ujjaimon az opciókat, mire felnevetett. - Jahh, és visszamondtam egy lemez szerződést. – meghúztam a vállamat és mosolyogva figyeltem reakcióját.

- Még mindig őrült vagy. – egy pillanatra megállt a mondandójában , várt én pedig csak pislogtam. – És ez még mindig bejön.

- Harry!- szóltam rá szememet forgatva. – Ezt már megbeszéltük! – húztam el a számat, de nem akartam rossz hangulatot köztünk.

- Jó! Jó, tudom! – magába fojtott egy nevetés egy pillanatra megdörzsölte arcát tenyereiben majd szenvedve újra megszívta mellkasát és úgy nézett rám mosolyogva. Így sokkal jobban éreztem magamat.

- Inkább mesélj arról, hogy ki ez a két új ismeretlen leányzó. – Izgalomban égve mint a kislányok fordultam mégjobban felé, hogy a figyelmemet csak neki szenteljem. - Odáig egyértelmű hogy Lily Zayen barátnője vagy mi a fene.. meg, hogy Fruzsi Liamhez köthető…. – gondoltam a kézfogásra mikor elhagyták a termet. Gondolatmenetemet Harry hangos nevetése törte meg.

- Elég vicces „Sztori „ – mutatott végül idézőjelet a levegőben -Főleg Lily és Zayn története. – Vigyorgott de nem mondta tovább. Ezt annyira utálom benne.

- Ne húzd az idegeimet Styles. – Vigyorogva belecsimpaszkodtam fehér pólójába és kutyus szemekkel meredtem rá. Nem hiszem el hogy mindent ki kell húzzak belőle. – Tudod hogy nem rohanok az első újsághoz, hogy elmeséljem nekik, mit tudtam meg! – forgattam meg végül a szemeimet.

- Lily és Fruzsi is jó fej kiscsaj am... - folytatta vigyorogva. – Lényegében fogalmam sincs már mit kerestünk Magyarországon, de egyszer csak odajött hozzánk az éjszaka kellős közepén pár lány, autogramot kértek. Aztán mikor már indultunk volna el tőlük, nem láttuk Zayent. Kerestük de nem ment messzire. Lily nem jött a közelünkbe. – Itt elröhögte magát. – Utolsó elmondása szerint nem akart túlbuzgó, hülye rajongónak tűnni. – Harry elbambult a messzi távolba, hirtelen abbahagyta a történetet.

- És? Hogy jöttek össze? – kérdeztem noszogatva, de ő még mindig csak mereven bambult maga felé.

Furcsa megérzésem támadt, mintha valaki egyik pillanatról a másikba belelépett volna a 3 méteres aurámba. Tekintetemmel követtem Harryét, és nem hiába, Justin tartott felénk.. Le volt izzadva, és elég karót nyeltnek tűnt.

- Mizu srácok ? – nézett ránk barátkozva.

Na viszont erről annynit kell tudni, hogy a fiúk érkezése óta Justin meg sem szólalt de még nem is köszönt nekik, kivéve Nailnak aki személyesen állt meg előtte és kért tőle egy üdvözletet, és egy aláírást a mellkasára. Az Édes kis rajongó…
De ebben nem is az a furcsa hanem, hogy hirtelen nem tudtam kiigazodni Justinon. Eddig mindig tudtam ha dühös, ha rossz kedve van vagy ha éppen jó, még felismertem az éppen „érzelem mentest” játszok énjét is de ez most valami új volt részéről.

- Beszélgetünk. – jelentettem ki bár hangomban volt valami furcsálló, és ez kicsit kérdésbe hajlította kijelentésemet.

- Az jó! – Olyan lassan bólogatott, száját összeszorítva hogy kezdtem azt hinni rosszul van. Hirtelen kinyitotta kezében tartott vizes palackját és nagyot kortyolt bele. – Nem láttátok Kailit ? – Fogalmam sincs miért volt ez most neki fontos, de a lány a terem végében ült ugyan azon apadon amin mi.

- Ott van! – mutattam el Harry előtt, mire Harry már nyitotta is a száját hogy megharapjon. – Meg ne harapj te majom! – nevetgélve elkaptam a kezemet és simogatni kezdtem ahol fogai éppen hogy csak hozzám értek. – Veszett leszek! – néztem rá nagy komolya szemekkel .

- A veszett egerek nem tudnak veszettséget elkapni. – vigyorgott vissza én pedig Justinra néztem ismét.

- Out of Town Girl jön ? – kérdeztem mosolyogva.

- Nem, csak beszélni szeretnék vele. – Oldalazott nekünk egy kicsit majd intett egyet. - Hali! – hagyta el a száját és már háttal is volt. És mikor pillanatokon belül hallótávolságon kívül került, figyelmemet ismét Harryre összpontosítottam.

- Ez furcsa volt. – ráztam meg a fejemet. Igazából a következő pillanatban sem volt jobb, Harry sejtető arca váratlanul ért, de gyorsan rá is kontráztam . – Na és végül is mi a sztori lényege? Hogy jöttek össze?

- Zayent nem sokkal későbbre rá Perry kidobta, mert megtudta hogy Lily és kedves barátom baráti levelezést folytattak Twitteren. - Vonta meg a vállát. - Aztán szép lassan egymásra találtak. – mosolyodott el.

- És Fruzsi? – érdeklődtem tovább.

- Szerelem volt első látásra. – röhögött fel. – De ne erről beszélgessünk már! – húzta el a száját kissé nevetségesen és gyerekesen .

- Rendben akkor mesélj mi van veled? – kérdeztem szemöldökömet húzogatva? – Csajok ?

- Falom őket, de egyik sem szerelem. - mosolya keserű lett.

- Ne már! Mi van Taylorral ? – Csaptam combjára. Nehogy már keseregjen itt nekem az én lelki társam.

- Semmi. Ott pedig én voltam neki az egyik falat. – kinyújtotta nyelvét és rögtön tudtam miről beszél. Szerintem bele is pirultam. – Ez a sors iróniája. Bár ott sem voltam szerelmes.

- Hogy mondhatsz ilyet! Ilyen nincs! Biztos van valaki, akit nem csak a teste miatt szeretsz. – Néztem rá komolyan.

- Szivecském, mind a ketten tudjuk, hogy egy rosszkor jött visszautasítás elég nyomós ok, hogy egy férfiből Casanova legyen. – ez a mondata félreérthető volt és bizony bizony nekem szánta. Ajkamba harapva néztem rá kérlelőn hogy ne csinálja amit csinál, de mégis megfogta a kezemet és megszorította.

- Még mindig? – kérdeztem félve.

- Jelen pillanatban felbolygatottan, de igen. - tudtam hogy nem hazudik, és ez nekem fájt.

- Sajnálom. – böktem ki két nagyot nyelés közepette.

- Ne foglalkozz vele. – engedte el a kezemet, majd legyintett. - Birian még mindig megvan ? – kérdezte kissé számomra most már tolakodón. Az előző jelenet után kissé kényelmetlennek tartottam ezt a kérdését, főleg úgy, hogy a válaszommal talán még jobban belefájdítom a szívét.

- Már csak barát. – lehunytam a szememet, nem akartam látni az arcát. Szerettem de most nem akarom még egyszer megbántani , próbáltam kerülni egy bizonyos szitut, ami az előzőeknél csak még rosszabb lehet.

A zene hirtelen leállt én pedig a tükrök felé nézve figyeltem csendben, ahogy néhányan elvonul a buszok felé, kicsit még beszélgetnek, kicsit még táncolnak, lassabb számokat nyomnak be és miegyebek. Észre sem vettem, hogy percekig bambulhattam magam elé csendben mikor Harry felpattant és mosolyogva elém állt.

- Kizomba megy még? – Ha nem ebben a szituban lettem volna és nem ennyi problémám lett volna Justinnal amennyi és nem csak ezen járt volna a fejem akkor meghaltam volna attól a mosolytól, mint minden őrült rajongó amit rám villantott.

- ITT? – bólogatott.- Te meg vagy huzatva!

- Nálam van a telefonon a zene. – a banda többi tagja éppen akkor lépett be aznap másodjára az edzőterembe. – Gyere gyorsan mert elvisznek! – kézen ragadott és felrántott a padról .

Tudtam nagyon jól hogy ezzel neki teszek rosszat. De jelen pillanatban úgy éreztem ami neki rossz az engem felszabadít. Soha senkinek nem mondtam hogy táncolok valamit hobbi szinten. Mindig csak néha illegtem billegtem az elmúlt időkben mikor senki nem látott. Harry volt a megmentőm, a karrierem rohanásai közepette, akiből ki nem néztem volna hogy így tud táncolni.

- Jóóóóóó…!- húztam el megadóan a szót, és hátrabillentett fejjel a hangfalak felé mutattam. - Tedd be a zenét! Szerzek magassarkút.

- Nem bánom ha alacsonyabb maradsz. Vigyorgott tőlem hátrálva én pedig körülnéztem a teremben .

- Kaili! – ott lapul mellette a hozzávalóm. Óvatos léptekkel indultam meg az említett és Justin felé. De nem tétováztam sokat, mire fejét felém kapta a nagy beszélgetésük közepette már előttük is álltam. – Hányas a lábad?

- 37-es . Miért? – rögtön le is néztem a cipőre.

- Kölcsönkérhetném. - Mutattam a csinos darabra, de ő csak kérdőn nézett rám . – Csak 5 percre kéne. – bevetettem kérlelő szemeimet, és egyszerűen csak bólintott.

- Köszi. – mondtam egyszerűen , felkaptam a cipőt és már rúgtam is le út közben magamról a Nike-t.

Nem szeretem Justin táncosait. Van bennük valami furcsa érzéketlen előkellőség. És rosszul éreztem magam mikor fél lábon ugrálva egyik, majd a másik fél magassarkúba bújtam. Próbáltam nem a „belőle áradó energiákra gondolni”, de mire Harry elé értem és őt már félig körbeállták a táncosok, nem tudtam nem mosolyogni vigyorán .

- Mehet? – kérdezte kedvesen.

- Mehet. – Oldalra dobtam a hajamat, és már indult is a zene.