Fáradtan keltem ki az ágyból és húztam magamra valami tűrhető göncöt. A tegnap esti koncert után és a jó nagy adag lecseszés után, amit Rayentől kaptam a teljesítményemért telefonon, igencsak össze kellett kapjam magamat és erre tökéletes alkalom volt a ma délelőtti táncedzés. Laza copfba fogtam hajamat és úgy léptem ki a busz „szobámból” .
-’mornin! – köszöntem a kanapén ülő egyednek akit csak észleltem a nagy kómámban, mivel rögtön a szekrényhez fordultam egy üveg vízért.
- Neked is! – Hangjától összerezzentem. Tudtam hogy nem kerülhetjük el egymást mivel ez elég nehéz lenne a mi helyzetünkben , de mégis Isten úgy látszik nem hogy csak bottal hanem Baseball ütővel ver. – Kész vagy? Mert már mindenki bement a táncterembe csak mi nem. – közölte érzelem mentesen mikor felé fordultam, még rám sem nézett.
Rögtön felment bennem a pumpa, a tegnapi kételyeim teljesen elszálltak. Lelkiismeret-furdalás ha ezek után megint meglátogatsz akkor Cupido nyilával vésem ki a szívemet.
- Nem kellett volna megvárnod. – Ráztam meg a felemet és rögtön el is mentem mellette.
- Most már megint mi bajod van ?! – hallottam ahogy a hátam mögül valami csapódik. Összerezzentem é megtorpantam . Atya úr isten! Most tényleg vagdosódni akar? Hát akkor legyen!
- Nehogy már még neked álljon feljebb!- egyenesen megindultam felé és megálltam előtte. Mellkasunk összeért és így néztem rá fel.
- Tálcán kínálom neked a nagy lehetőséget te pedig eldobod! Hogy ne álljon nekem feljebb. Arról nem si beszélve hogy a barátaim előtt nekem estél, mintha mis em lenne természetesebb! – mellkasa erőteljesen és összezavart ütemben mozgott le s fel.
- Miért hitted azt hogy el fogom fogadni? – dühös voltam rá , mert éppen neki kellett volna a legjobban megértenie amit most érzek . – Nem gondolod hogy elég tehetséges vagyok? Úgyhiszed hogy csak pénzel juthatok fel a csúcsra? – kezeimet ökölbe szorítva próbáltan visszafogni magamat hogy be ne húzzak nkei egy óriási nagy pofont.
- Csak segíteni akartam… - szemei hirtelen megváltoztak , sajnálatba ment át az egész , csak az a baj hogy ezzel már nagyon régen elkésett.
- Előbb kellett volna gondolkoznod. – fújtattam egy nagyot.
Csak egy sajnálom kellett volna még és itt rögtön karjaiba zuhanok . Nem gondolkoztam mikor ilyen közel merészkedtem hozzá. Testemet hirtelen kirázta a hideg mikor ujjai külső felével végig simított ökölbe szorított kezemen és az ellazult. Ujjaival óvatosan ráfogott kis ujjamra és éreztem hogy hüvelykujját kézfejemen járatja.
- Fellejtsük el. – kezemet kihúztam övéből. Csak hogy érezze hogy ettől függetlenül még nem minden úgy van ahogy ő akarja. – Menjünk edzésre. – nagyot nyelve hátat fordítottam neki majd elindultam le a buszról.
Egyik pillanatban halkan jelent meg mellettem a parkolóházban ahol a turné buszokkal megálltunk . Néhányan kosaraztak a felállított palánkok alatt. Kár hogy ez a legnagyobb szórakozási lehetőségünk még itt Franciaországban is. Mikor megláttak köszöntek is, ha a „Huhúúúúúúúzást” annak lehet nevezni . Megforgattam a szememet és intettem nekik. Azonban a nagy szemforgatásaim közepette feltűnt egy ismeretlen tárgy a parkolóban . Méghozzá egy kisbusz, amit ez előtt eddig még nem láttam . Ami legelőször feltűnt az a rendszám, ami biztos hogy nem francia volt . Dejavu érzésem támadt, de egy pillanat alatt meg is ráztam a fejemet, és nekicsapódva a parkolóház vészkijárati ajtójának kiléptem a vízhangzó helységből .
A folyósókon halkan haladtunk Justinnal egymás mellett. Hihetetlen hogy mennyire idegesítő lett hirtelen a kettőnk közé telepedő csend. Nem azt mondom, hogy hiányzik a majd 3 perccel ezelőtti veszekedésünk de ez nekem annyira idegen volt, mint a turné előtti első kezdetének első napjai. De jó lett volna ha megmaradunk abban a nyugiban amiben voltunk . Eldobtunk magunktól két olyan embert akik teljes szívükből szerettek minket, de viszont nem tudunk egymással mit kezdeni . Annyira bonyolult ez az egész. Minden pillanatban egyre jobban vonzódom hozzá, a testem minden porcikája kívánja őt, kivéve a szívemet, ami a közelében egyfolytában remeg, vagy a félelemtől vagy az ismét feltörő érzéstől amit nagyon régen éreztem már, és én magam sem tudom megmondani mi ez pontosan . Félek, hogy megint ugyan oda lyukadunk ki.
Éreztem hogy Justin két lépéssel beelőz engem, így kissé megtorpantam és kíváncsian pillantottam fel a mellettem oldalasan álló magas gyönyörű szemekkel rendelkező srácra aki kitárta előttem a hatalmas táncterem ajtaját.
- Kicsit elbambultál, nem gondolod? – gyengéd mosolya váratlanul ért az elmúlt napok után. Igazából nem tudtam volna kontrollálni szemöldökömet, amik összerándultak fehér fogai látványára.
- Köszönöm! – utaltam arra hogy kinyitotta nekem az ajtót, majd egy kicsit hezitálva, miután rendeztem arcvonásaimat két lépéssel elsuhantam mellette és próbáltam a legkevésbé hozzáérni miközben beléptem a terembe.
- Neked is! – Hangjától összerezzentem. Tudtam hogy nem kerülhetjük el egymást mivel ez elég nehéz lenne a mi helyzetünkben , de mégis Isten úgy látszik nem hogy csak bottal hanem Baseball ütővel ver. – Kész vagy? Mert már mindenki bement a táncterembe csak mi nem. – közölte érzelem mentesen mikor felé fordultam, még rám sem nézett.
Rögtön felment bennem a pumpa, a tegnapi kételyeim teljesen elszálltak. Lelkiismeret-furdalás ha ezek után megint meglátogatsz akkor Cupido nyilával vésem ki a szívemet.
- Nem kellett volna megvárnod. – Ráztam meg a felemet és rögtön el is mentem mellette.
- Most már megint mi bajod van ?! – hallottam ahogy a hátam mögül valami csapódik. Összerezzentem é megtorpantam . Atya úr isten! Most tényleg vagdosódni akar? Hát akkor legyen!
- Nehogy már még neked álljon feljebb!- egyenesen megindultam felé és megálltam előtte. Mellkasunk összeért és így néztem rá fel.
- Tálcán kínálom neked a nagy lehetőséget te pedig eldobod! Hogy ne álljon nekem feljebb. Arról nem si beszélve hogy a barátaim előtt nekem estél, mintha mis em lenne természetesebb! – mellkasa erőteljesen és összezavart ütemben mozgott le s fel.
- Miért hitted azt hogy el fogom fogadni? – dühös voltam rá , mert éppen neki kellett volna a legjobban megértenie amit most érzek . – Nem gondolod hogy elég tehetséges vagyok? Úgyhiszed hogy csak pénzel juthatok fel a csúcsra? – kezeimet ökölbe szorítva próbáltan visszafogni magamat hogy be ne húzzak nkei egy óriási nagy pofont.
- Csak segíteni akartam… - szemei hirtelen megváltoztak , sajnálatba ment át az egész , csak az a baj hogy ezzel már nagyon régen elkésett.
- Előbb kellett volna gondolkoznod. – fújtattam egy nagyot.
Csak egy sajnálom kellett volna még és itt rögtön karjaiba zuhanok . Nem gondolkoztam mikor ilyen közel merészkedtem hozzá. Testemet hirtelen kirázta a hideg mikor ujjai külső felével végig simított ökölbe szorított kezemen és az ellazult. Ujjaival óvatosan ráfogott kis ujjamra és éreztem hogy hüvelykujját kézfejemen járatja.
- Fellejtsük el. – kezemet kihúztam övéből. Csak hogy érezze hogy ettől függetlenül még nem minden úgy van ahogy ő akarja. – Menjünk edzésre. – nagyot nyelve hátat fordítottam neki majd elindultam le a buszról.
Egyik pillanatban halkan jelent meg mellettem a parkolóházban ahol a turné buszokkal megálltunk . Néhányan kosaraztak a felállított palánkok alatt. Kár hogy ez a legnagyobb szórakozási lehetőségünk még itt Franciaországban is. Mikor megláttak köszöntek is, ha a „Huhúúúúúúúzást” annak lehet nevezni . Megforgattam a szememet és intettem nekik. Azonban a nagy szemforgatásaim közepette feltűnt egy ismeretlen tárgy a parkolóban . Méghozzá egy kisbusz, amit ez előtt eddig még nem láttam . Ami legelőször feltűnt az a rendszám, ami biztos hogy nem francia volt . Dejavu érzésem támadt, de egy pillanat alatt meg is ráztam a fejemet, és nekicsapódva a parkolóház vészkijárati ajtójának kiléptem a vízhangzó helységből .
A folyósókon halkan haladtunk Justinnal egymás mellett. Hihetetlen hogy mennyire idegesítő lett hirtelen a kettőnk közé telepedő csend. Nem azt mondom, hogy hiányzik a majd 3 perccel ezelőtti veszekedésünk de ez nekem annyira idegen volt, mint a turné előtti első kezdetének első napjai. De jó lett volna ha megmaradunk abban a nyugiban amiben voltunk . Eldobtunk magunktól két olyan embert akik teljes szívükből szerettek minket, de viszont nem tudunk egymással mit kezdeni . Annyira bonyolult ez az egész. Minden pillanatban egyre jobban vonzódom hozzá, a testem minden porcikája kívánja őt, kivéve a szívemet, ami a közelében egyfolytában remeg, vagy a félelemtől vagy az ismét feltörő érzéstől amit nagyon régen éreztem már, és én magam sem tudom megmondani mi ez pontosan . Félek, hogy megint ugyan oda lyukadunk ki.
Éreztem hogy Justin két lépéssel beelőz engem, így kissé megtorpantam és kíváncsian pillantottam fel a mellettem oldalasan álló magas gyönyörű szemekkel rendelkező srácra aki kitárta előttem a hatalmas táncterem ajtaját.
- Kicsit elbambultál, nem gondolod? – gyengéd mosolya váratlanul ért az elmúlt napok után. Igazából nem tudtam volna kontrollálni szemöldökömet, amik összerándultak fehér fogai látványára.
- Köszönöm! – utaltam arra hogy kinyitotta nekem az ajtót, majd egy kicsit hezitálva, miután rendeztem arcvonásaimat két lépéssel elsuhantam mellette és próbáltam a legkevésbé hozzáérni miközben beléptem a terembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése