Az elmúlt két napban próbáltam a lehető legkevesebbet Justin és a barátnője közelében tölteni . Ami sikerült is. Azonban nem tudtam kiverni a képet a fejemből, mikor elbúcsúztak a repülőtéren. Lelkiismeret-furdalás gyötörte a lelkemet, azok után, hogy akkor este kilógtam Justinnal a szálloda lakosztályból. Vajon Kelly tudja ? Furcsa, hogy csak most jött rám ez a dilemma. Bár mostanáig nem is volt sok időm ezen agyalni . Mi Los Angeles-t vettük célba, Justin kedvese pedig Miami-t . Hogy mit keresek Angyal városban ? Egyszerű, ma van a Díjátadó, amin fellépek . Kicsit izgulok, de mivel most nincs mit tennem, mert vége a próbámnak és Ry is eltűnt, csak ülök a székemen és bambulom a színpadot.
- Sokat hallottam rólad kislány. – Hirtelen huppant le mellém egy magas sötétített szemüveges ismerős.
- De hiszen vagy egy egész hétvégét, töltöttünk együtt a turnédon. – Vigyorogva fordultam felé, mire ő csak vigyorogva levette a szemüvegét.
- Usher papa öregszik kicsi lány. – viccesen megbökte oldalamat , mire én csak összerándultam . – Mizujs? Hol hagytad a kölyköt? – előző jókedvem rögtön elszállt, viszont nem akartam letörni a jókedvét , így csak legyintettem egyet.
- Biztosan valahol zselézi a haját. Honnan tudod, hogy vele vagyok itt? – kérdeztem őszintén.
- Két hét múlva csatlakozom hozzátok a turnéra. – játékosan fejem tetejére helyezi szemüvegét. – De csak 3 napra, míg a Bahamákon lesztek. Addig vigyázz a szemüvegemre vagy különben elhagyom.
- Mintha nem lenne amúgy is vagy egy tucat. – vigyorogva ráztam meg a fejemet, majd ismét a színpadra pillantottam.
Egy középkorú férfi ült le a színpadi zongora mögé, és kissé melankolikus dallamot játszott. Ismerős volt számomra. Pillanatok kérdése volt, hogy beugorjon milyen számot játszik. Szemeim felcsillantak és Usherre kaptam tekintetemet.
- August Rush! – hirtelen nagy vigyor terült el az arcán. Ahogy felé tartottam a kezem hogy, megmutassam neki libabőrömet, csak rázta a fejét.
- Igazából Jamia Simone Nash … - kezdett volna bele, de közbevágtam.
- Szerinted fel lehet menni hozzá? – nem tudtam ki játszik, de ott akartam állni mellette.
- Gyere te nagy gyerek! – Kézen ragadott, és egy pillanat múlva ott álltunk a színpadin a zongorista mellett, aki egy folytában csak egy dallamot játszott. Mintha várna.
- Ön is fellépő? – kérdezem végül a zongora mellé állva.
- Csak zongorázom, gondoltam kihasználom ezt a kis szünetet, míg megjön a következő fellépő. – furcsán néztem rá. Ha nem fellépő miért lehet a színpadon? – Egy támogatója vagyok a rendezvénynek. - mintha a gondolataimban olvasott volna.
- Áh… ! – számat egy pillanatra összepréseltem, és úgy figyeltem, hogy ujjai milyen könnyedén járnak a zongorán.
- Hallottalak az előbb énekelni, nagyon ügyes vagy. – mondta unalmas hangon. Dicséretnek hangzott mégis olyan hanggal mintha, lenézné a tudásomat.
- Kö- Köszönöm! – dadogtam halványan.
- És menne, valami keményebb is? – nem nézett rám, de a zongorára sem. Ki ez a férfi? Az egész testemet megint végigfutott a hideg.
- Öööö … – szóhoz sem jutottam, mit ért a keményebb alatt? Vajon nem tetszett neki a dal, amit énekeltem a próbán ?
- Ismered ezt a számot? – mikor rám pillantott féloldalasan, köpni nyelni nem tudtam. A fiatal néger , férfi nem is volt annyira középkorú, mint képzeltem.
- Ez az egyik kedvencem. – kicsit határozottam lettem .
Ujjai megtorpantak a zongorán és abbahagyták a játékot. Hirtelen nem tudtam mi történt. Valami rosszat mondtam? Vagy esetleg, megzavartam a játékában.
- Kiara! – a férfi hirtelen a lokálosok felé nézett. – Segítetek egy kicsit? – hangja lágyabb lett.
Abba az irányba kaptam a fejemet amerre ő nézett, egy csinos sötétbőrű nő ált „barátnőivel” a ki bólintott, és a mikrofon mögé léptek.
- Mutasd meg, hogy érdemes költekeznem. – Pillantásában volt valami bíztató ugyanakkor, lábaim megremegtek. Mit jelentsen ez? Most mi van?
Justin Szemszöge :
Néha odaadnék Scooternek egy kefét, hogy rágja azt, és ne engem baszogasson, csodálkozom , hogy sikerült békén hagynia, míg Kelly itt volt. Nem tudom, mi van velem , mintha teljesen elhagytam volna magamat azóta az este óta. Miért kell nekem mindig beleütnöm a dolgomat mindenbe. Nagyot sóhajtva vettem az irányt a színpad felé , végre sikerül nekem si megnéznem , még ha fel sem lépek .
Míg sétáltam furcsa melankóliát játszottak a zongorán, olyan furcsa érzést keringetett bennem. Egyszerűen vonzott maga felé. Nem tudtam hova fogok kijutni, csak mentem, míg nem elértem a nézőközönségtől elkorlátozott részt. Egyszer csak énekelni kezdett egy ismerős hang, hamar leesett, hogy Usher az, de nekem háttal ált. Átugrottam a korláton. Nem hallottam még ezt a számát, olyan fülbemászó…
Mikor arrébb sétált, nem hittem a szememnek. Aisha ált a zongorának dőlve és halványan fogott egy mikrofont, szemeit le sem vette mentoromról. Fejét előre hátra ingatta egy furcsa ritmusra.
Annyira elképesztően nézett ki. Reggel óta már átöltözhetett. A világítás még nem volt igazi , de a kék fények féloldalasan világították meg. Biztos vagyok benne hogy megint fogyott. A lábaim maguktól indultak meg a színpad lépcsője felé. Annyira bolond vagyok! Mit csinálok?! És amikor a szája elé emelte a mikrofont, azt hittem meghalok. Soha nem hallottam még ennyire kislányosnak hangját. Mintha félne, és én nem tudom megvédeni. Menekülnöm kellett, akartam őt. Azóta az este óta teljesen megőrülök.
Aisha szemszöge
A dal végére nagyon rosszul éreztem magamat, imádom ezt a számot, de egyszerűen összetörtem , A szövege teljesen másról szól én mégis csak Justinra tudtam gondolni. Emellett utáltam magamat, mert nem lenne szabad. A szívem majd kiugrott a helyéről .
- Megéred a pénzemet. – a furcsa ismeretlen figura ezután szó nélkül a vokálosokhoz sétált engem otthagyva Usherrel, aki ledöbbenve ált előttem.
Valahogy most nem tudtam mit kezdeni a döbbent arcokkal akik a színpad előtt álltak. Szinte ledobtam a mikrofont, a zongora tetejére, megfordultam és kezemmel is bele kapaszkodtam amennyire csak tudtam. Mély levegővel próbáltam nyugtatni lélegzésemet.
- Aisha ez valami fantasztikus volt. – Usher megkerülte a zongorát és velem szembe rátámaszkodott mint egy gyerek .
- Elég gyenge volt. – mondtam egyhangúan .
- Ne légy ennyire kritikus magaddal! – mondta a zongorára csapva dühöt álcázva, de egyszerűen nem tudtam most ráfigyelni. Egy pillanatra megszédültem.
- Nem láttad Ryant? – reménykedtem, hogy majd ő tud segíteni a problémámon.
- Jól vagy? – kérdezte aggódó hangon.
- Csak egy kicsit szédülök. – mondtam neki őszintén.
- Kapsz levegőt te rendesen? – Usher egy pillanat alatt ott termett mellettem és átkarolva oldalamat, tartott.
- Mindjárt jobban leszek, csak felment szerintem az adrenalin szintem. – végülis ez is megeshet, hiszen hirtelen egy olyan embernek kellett bizonyítanom, akit nem is ismerek. Elég ijesztő volt.
- Hozzon valaki egy kis vizet! – kezével intett egy statisztának aki már ugrott is. Feleslegesnek tartottam, Usherre néztem csúnyán , de mintha tükörbe néztem volna. – Nem hal bele a gyerek, ha hoz neked egy üveg vizet! – korholt le mert tudta nagyon jól hogy, hogy vagyok ezzel a dologgal . Nem szeretem ugráltatni az embereket. – Mennyit ettél ma? - kérdezte komolyan, de én már sokkal jobban éreztem magamat.
- Azt hiszem reggel egy szendvicset, idefelé az úton meg egy fél pizzát. – mondtam őszintétn , mire felnevetett.
- Ezek szerint te sem az a puffasztott rizses csaj vagy. – vigyorgott, majd mikor érezte ő is hogy jobban vagyok ő is arrébb állt. – Ne félsz hogy ne férsz bele a fellépő ruhádba? – tudtam, hogy kekeckedik.
- Arra célzol hogy kövér vagyok? – kérdezek vissza poénosak . Közben megérkezik esetlenül a statiszta srác a vizemmel .
- Nem mondom még egyszer. IGYÁL ! – kedves kérésére, letekerem az üvegről a kupakot és nagyot belekortyolok .
Miután jobban lettem és az emberek kezdtek bearaszolni a csarnokba, Usher magamra hagyott , hogy tudjon próbálni, és kis idő múlva Ry is előkerült, hogy megmutassa az öltözőmet. A ruhám tökéletesen illett rám, én pedig egyre jobban izgultam. Más volt ez a dolog. Mellkasom kissé szúrt, és észrevettem hogy a színpadhoz haladva is nehezen veszem a levegőt. Csak egy pillanatra álltam meg, hogy vegyek egy mély nyugtató lélegzetet de valaki nekem ütközött.
Justin szemszöge:
Nagyot nyeltem mikor sokkoltan derekába karoltam, hogy el ne essen. Olyan törékenynek tűnt ebben a pillanatban . Haj, ami hátára simult simogatta alkaromat. Sokkos lélegzete, ami ütközésemkor szakadt ki a száján édes volt, de mégis olyan furcsa, lehelete tiszta, mégis jól ismertem ezt a kénszerű szagot, testvéreim révén . Beteg. De nem látszik rajta. Arca pirospozsgás, de éppen csak a smink hatásától, szemei viszont gyönyörűen csillognak.
- Mit keresel te itt? – kérdezi és fájdalmamra, de kilép karjaim közül.
- Scootert keresem. – mondtam végül határozottam mintha mi sem történt volna.
- A folyosó végén van. Ha jól hallottam a repülőjegyeket intézik Ryannel. – óvatosan igazította meg hosszú tincseit, amik gyönyörű hullámokba hullottak vállára.
- Alig láttalak, mostanában. – kijelentésemre meglepődött. – Kerülsz engem? – nagyot nyelve vártam válaszát.
- Pörgős napjaink vannak az biztos. – köpni nyelni nem tudott, nem hogy határozott hangon válaszoljon. Abban sem voltam biztos, hogy énekelni tud majd a színpadon. Nem bírtam tovább. Határozott lépéssel nekinyomtam a falnak .
- Kerülsz engem? – kezeimet fej e mellett megtámasztva nem hagytam neki szabadulási utat.
- Mit csinálsz Justin ? – Szemében kétségbeesést, és vágyat is láttam.
Ajkam csak 2 centire volt az övétől. Megcsókolhattam volna, de egyszerűen nem mertem előrehajolni. Utoljára akkor éreztem ilyen vágyat utána, mikor ott álltunk a tengerparton, kettesben, még akkor... mikor nem kockáztattunk volna túl sokat, egy kapcsolattal , de már akkor sem volt helyén való. Most viszont ő is elindult a híressé válás útján és én nem foszthatom meg ettől.
- Te is érzed igaz ? – nem is tudom mit akartam már, csak kibukott a számon.
- Ühm… - bólintásától megremegett a lábam. – De ez nem jelent semmit. – tekintete megváltozott, és semmitmondó lett. El kell engedjem, egy darabig biztosan.
- Kisasszony! – hirtelen oldalra kaptam a fejemet, és nem hiszem el hogy mivel találtam magam szembe. – Ön Jön! Siessen! – az egyik Statiszta Usherrel a nyomába szaladt felém, ijedtemben hamar ellöktem magam a faltól és tisztességes két lépést hagytam Közte és Köztem.
- Megyek! –Hajába túrva, kissé pilledten lehajtott fejjel indult meg a statiszta után, én pedig nagyon rosszul éreztem magamat.
- EZ-MI-VOLT?! – Usher hangosan tagolta kérdését, ami nem volt meglepő.
- Semmi haver. - vontam meg a vállam és pont arra a falra dőltem hátammal ahol Ő állt.
- A semmiért nem nyomok egy hölgyet a falhoz. - óvatosan pillantottam fel rá és pont, ahogy gondoltam , karba tett kézzel várta a válaszomat.
- Csak egymásba botlottunk. - kamuztam.
- Fél percet néztem végig. – közölte hidegem , mire kikerekedett szemmel , és dühösen néztem rá .
- Haver! Azért van egy határ! – korholtam le.
- Haver! Ismerem ezt a lányt! – lépett közelebb. – Ha bántod… Haver ide, Haver oda, Nem leszünk tesók. - állát előre hátra mozgatva ált meg előttem. – Hol hagytad a barátnődet, azt a Kelly lányt? – kérdése kicsit nyugodtabb volt.
- Dolga akadt. – nagyot sóhajtva csúsztam le a földre, fejemet térdeimre hajtva. – Us…! – mikor felnéztem rá, mert nem válaszolt, türelmesen várta, hogy folytassam. – Ő az a lány, akiről meséltem… - fújtam nagyot miközben felálltam.
- Neeeee …. – tudtam hogy meglepődött, és innentől kezdve minden világos neki, nem kell magyarázkodnom.
Aisha szemszöge :
nagyon jó lett:)
VálaszTörlésKöszönöm! <3
VálaszTörlés