38. fejezet "... nem hinném hogy ennek jó vége lesz..."

Justin szemszöge:

Egy flakon vízzel ültem a kanapén és bevallom izgatott voltam. Kíváncsi voltam Aisha mit szól majd a „meglepetésemhez” . A reggel folyamán most először tudtam leülni. Eddig bőröndöket ráncigáltam ki a szobákból , mert már megyünk is tovább. Remélem a következő napokban pihenhetek majd egy kicsit. Ha minden rendben megy akkor …

- Kész vagyok! – Drin az utolsó bőröndöt tette fel a poggyászkocsira, majd csak fújt egyet és bólintott a fiatal srácnak, aki a csomagjainkat intézte – Viheti! – jelentette ki végszóval. Megvártam míg kihúzzák a csomagokat, és bezárta az ajtót.

- Úgy csinálsz mintha egy hegyet hurcoltál volna át kilométerekkel arrébb. –mosolyodtam el a felém tartó lányra.

A maga módján szép volt, be kell valljam, de az újságok állításával ellentétben én tényleg nem bukom az idősebb nőkre. Meg milyen lenne már ha ráhajtanék Aisha „majdnem” nővérére ?

- A lányok bőröndje mindig nehezebb Bieber! – lassan elém sétált megállt egy pillanatra, de inkább leült a velem szembe lévő székbe? – Hol van mindenki?

- Hidd el hogy nekem sem kis súlyokat kell cipelnem sokszor. - bőröndöm tartalma amúgy rosszabb, mint sok lányé. Erről kedves Good barátom mindig gondoskodott. – Scooter és Rayen Aishával mentek rádiózni. Hogy hol van Aisha managere az viszont egy nagyon jó kérdés. – válaszoltam unottan kérdésére. Jobban érdekelt inkább hogy Aísha bele ment e az Island Records ajánlatába.

- Hol járnak a gondolataid? – gondolkodásomból Drin zökkentett ki.

- Lassan induljunk meg a busz felé. Amúgy meg majd meglátod. – mosolyogva felálltam és kezet nyújtottam neki hogy segítsek felállni a székből de spontán elutasította és felállt magától .

- Miben mesterkedtek ? – Kérdezte az ajtó felé indulva.

Ha végig gondolom végül is ő a legjobb barátja , miért ne mondhatnám el neki? Úgysem tudja felhívni és elmondani, mivel Aisha már rég bent ül a rádióban.

- Az igazat megvallva beajánlottam Aishát az Island recordhoz egy lemezfelvételre. – lehet hogy tömör voltam, de éppen elég volt ez ahhoz hogy leszálljon a témáról. Lassan indultunk meg a lift felé aztán mikor beszálltunk akkor láttam csak meg Drin aggódó arcát.

- És ki fogja állni a felvételért elkért összeget? – felhúzott szemmel méregetett majd folytatta- Aishával a minap beszélgettünk és tudtommal a „fizetéséből” éppen csak meg-megvan egyenlőre. Örül hogy Rayen a turné költségeit ki tudja fizetni.

- Én állom .- jelentettem ki büszkén egy pillanatot sem várva a válasszal . De rögtön kaptam is rá a reagálást.

- Chh. Mert te ilyen lovagias vagy . – Hangjából undor csengett ki, ami bevallom férfi mivoltomnak cseppet sem tetszett .

- Megkérdezhetném, hogy mi a bajod lett ilyen hirtelen? – válaszra sem méltatva hagyta el a liftet mikor az megérkezésünkről jelzett és kinyílt az ajtaja.

- Tudod nem hinném hogy ennek jó vége lesz. – vágta hozzám úgy hogy még hátra sem nézett csak ment.

- Miért ne lehetne jó vége , hiszen bárki örülne egy lemezszerződésnek , még ez a biztonsági őr is ! – böktem egy alacsony bajszos ipsére, aki valószínűleg a szállodában dolgozott, és ruhájából ítélve biztosan eltaláltam beosztását.

- Innen látszik, hogy nem ismered őt eléggé. – Vonta meg a vállát majd kilépett a hátsó kijáraton .

- Kit?

- Azt hittem Bieber, hogy a körülményeid miatt nem állíthatom rólad, hogy olyan vagy mint a többi fiú. De te is olyan későn érő vagy mint a többi . Azt hiszed Aishának erre van szüksége? – amikor szembe fordult velem és majdnem neki mentem megtorpantam és nézésétől talán kicsit össze is zavarodtam.

- Szerintem jó lendületet ad majd a karrierjének. – hebegtem , de egyáltalán nem tudtam volna megindokolni, hogy pontosan miért adna pont ez lendületet a karrierjének.

- És abba belegondoltál már hogy neki mi lenne jó ? – hangja felelősségre vonó volt, mintha anyámat hallottam volna pedig nem volt sokkal idősebb nálam .

- Szereti amit csinál. – nem is tudom miért jönnek ki a szavak a számon , fejben a következő pillanatban tudtam hogy lényegtelen és haszontalan amit mondok.

- Én ismerem a történeteteket. – Nagyot nyeltem ő pedig csípőre tett kézzel folytatta. Láttam hogy a háttérbe kinyílik a busz ajtaja. – Nem tudom hogy fog elsülni a kis tervetek. – felemelte ujját és mellkasomra bökött. – Aisha kemény kiscsaj! Nem féltem annyira mint régen. De! … - kezdek megijedni ettől a csajtól, pedig nem is tudom most hogyan lyukadtunk ki ide. – Ha még egyszer bántod, biztosra veheted, hogy szívesen leülöm miatta az életfogytiglanit, mert megöllek. – hangja határozott volt, de tudtam, hogy ösztönből védi azt a lányt, akivel még nem tudom hányadán állok . Erőt vettem magamon és úgy közöltem vele :

- Nem hiszem hogy ennek a beszélgetésnek fenyegetőzéssel kéne véget érnie. – elmosolyodott. – Szerintem örülni fog.

- Majd meglátjuk. – szemében nem tudom meghatározni hogy mit is láttam pontosan de egyszerűen csak rossz lehetett.

- Na induljunk kölkök! – a hangra mind a ketten odakaptuk fejünket. Keny a busz ajtajában ált és csak intett egyet majd még hozzá tette – Indulni kell 20 perc múlva Scooék is kijönnek a rádióból.

Aisha szemszöge:

Forrtam a dühtől és még fogalmam sem volt mit fogok mondani Justinnak, de egy teljesen biztos volt, hogy ezt nem hagyom szó nélkül . Amit tett az még jó indulatnak sem mondható . Inkább úgy érezhető hogy meg akar venni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mind ezt a hátam mögött csinálta, és hogy olyan emberek vesznek per pillanat körül akik mind azt hiszik spontán jó indulatot utasítottam vissza, pedig ha tudnák hogy mi volt régen ... Akkor teljes mértékben megértettek volna. De most egy idióta picsának néznek. Vagy lehet, hogy csak én vagyok ennyire keményfejű, de ezt akkor sem engedhetem meg.

- Teljesen biztos vagy a döntésedben? – John a rádiózás második felében megjelent figura az Island recordstól, 10 percen belül már negyedjére kérdezte meg tőlem ugyan azt.

Mikor bejött a stúdióba egyszerűen fogalmam sem volt mi fog történni, de ő volt az egyetlen ember, akiben semmi rossz indulatot nem éreztem. A középkorú férfival hamar össze tudtam barátkozni és mikor ezt Scooter és a Butler gyerek észrevette, hamar magamra is hagyott vele miután élő egyenes adásban visszautasítottam a lemezfelvételi lehetőséget.

- Már mondtam. És ez nem fog megváltozni . – mosolyodtam el keserűen.

Tudtam nagyon jól, hogy ilyen lehetőséget legközelebb talán évek múlva kapok , vagy már akkor sem . Tudtam nagyon jól, hogy ha ez az ember elmegy, akkor soha többé nem látom . Nem mintha lényeges lett volna, inkább az volt a lényeges, amit magával hozott és a kezében szorongatott…. Amit előre kifizettek… Illetve Justin kifizetett.

- Pedig tényleg tehetséges vagy. A múltkori díjátadón megbizonyosodtam róla jómagam is. – Ekkor esett le ki is ő valójában. Hiszen ő Z

zongorázott a díjátadó előtt mikor Usherrel énekeltem az Algus Rush részletet . – Alig vártam hogy dolgozhassam veled. Végre megvolt az alap tőke is Justin álltal …

- Kérem ne is folytassa! – vágtam szavába gyengéden. Mosolyogva megráztam a fejemet majd nagy levegőt véve felálltam . - Nagyon sajnálom, de ennek nem így kellett volna történnie.

- Azért elárulod miért utasítottad vissza az ajánlatunkat? A továbbiakban még én is támogattalak volna. – félrebillentett fejjel és kutyus szemekkel nézett rám kérlelőn, de én csak szolidan elnevettem magamat.

- Vannak elveim és ezekből nem adok lejjebb . – Mosolyogva figyeltem míg feldolgozza a hallottakat majd ismételten felém tartotta a szerződést, amit már nem egyszer próbált rám tukmálni .

- Azért ha meggondolnád magad… - kezdett bele, de én csak megráztam a fejem . – Vedd el legalább! Had reménykedjek! – nem értettem miért volt neki ez olyan fontos de, ha ő ettől jobban tud aludni …

- Rendben. De úgyis a bőröndöm alján fog pihenni. – odanyúltam a papírér, kettéhajtottam és beletettem a táskámba.

- Itt a névjegyem is. – nyújtott felém egy kis kártyát, amit viszont szívesen és elsőre elfogadtam és zsebre csúsztattam. – Úgy látom megjött a buszod. – a vállam fölött elpillantva nézett az üvegajtókon keresztül így én is hátrakaptam a fejemet.

- Köszönöm! – fordultam vissza hozzá. – És sajnálom! Majd ha saját erőmből ki tudom fizetni, akkor ön leszel az első akit megkeresek. – mondtam egy szomorú mosoly keretében .

Nem tagadom, az előbb kicsit lenyugodtam, de a busz láttára ismételten elöntött az adrenalin . A tudat, hogy Justin a buszon van feszülté és idegessé tett. És ez tisztán látható lehetett rajtam mivel a velem szembe már álló férfi felkuncogott.

- Azért ne oszd ki nagyon a srácot. – vigyorogva intett majd hátrálni kezdett.

- A hangjának nem esik baja ígérem! – hasonlóan cselekedtem mint ő, intettem aztán hátat fordítva neki elindultam a kijárat felé .

Az üveges bejáraton keresztül láttam hogy Scoo és Rayen már szállnak fel a buszra. Megtorpantam a kívülről sötétített ajtó előtt és elgondolkoztam. Mi lesz ha olyanokat vágok a fejéhez amit még én magam is megbánok? Aztán eldöntöttem . Határozott léptekkel nyomódtam neki az ajtónak hogy kinyitódjon és ugyan ilyen határozottan léptem fel a buszra is . Körül se nézve egyenesen indultam meg Justin felé. Láttam, rajta hogy kissé félve pillant fel rám, gondolom Butler leadta már neki a drótot, de ez cseppet sem érdekel . Ott ült a kanapén én pedig egy lépés távolságnyira határozottan megálltam előtte és még mielőtt szólni tudott volna neki kezdtem .

- Nem hiszem, hogy meg kéne magyaráznom miért utasítottam vissza az ajánlatodat. – felegmán felemeltem kezeimet és idéző jelet rajzoltam a levegőbe hatásszünetet tartva, de nem sokáig mert folytattam is . – Azt hittem nem általánosítasz le ennyire. – mélyen a szemébe néztem és éreztem hogy szemeimet régóta először ismét miatta szúrják a könnyek . – Remélem megérted hogy nem szeretnék veled beszélgetni és nem óhajtom a társaságodat. – közöltem vele szárazon .

Egy darabig csend telepedett ránk , én magam sem tudom miért álltam még mindig előtte , de aztán arckifejezése átváltott és szemöldökét felvonva kissé dühösen és kissé flegmán nézett rám majd így szólalt meg.

- Megkérdezhetném mégis mi bajod? – hangja veszekedésre hívó volt, de nagyot nyelve csak hátrébb léptem egyet és a „szobám” felé indultam .

Egy percre megtorpantam az ajtó előtt és visszanéztem rá .

- Gondolkozz el azon, hogy mit tennél ha az én helyzetemben lennél .