- Aisha! Figyelsz te rám egyáltalán ? – Scooter idegesen állított meg a bejárati ajtó előtt.
- Mi? – eszméltem fel a gondolkodásomból .
- Tudod te egyáltalán hol vagyunk kislány? – kérdezte derékre tett kézzel .
- Nem igazán. - vallottam be őszintén.
- Hogy vehetett erre rá a kölyök ? … Istenem!- szerintem az orra alatt próbált motyogni miközben orrnyergét masszírozta lehajtott fejjel., de nem értettem
- Tessék? – kérdeztem vissza.
- Semmi! – rázta meg a fejét, majd szemét forgatva elmosolyodott.
- Bocsi! – mondtam neki őszintén és próbáltam a legszebb boci szemeimet rávirítani, hiszen szegény nem tehet róla hogy én tök másnapos vagyok . – Beveszek egy algopirint és akkor majd elmúlik a fejfájásom .
- Rendben. Tehát, rádió állomás. – tért vissza a témára. – Bemegyünk és válaszolunk néhány kérdésre okés?
- Okés. – Bólintottam és próbáltam összekapni magamat egy picit.
Ígéretemhez híven elővettem egy algopirint és a vizet a válltáskámból, aztán pedig minden olyan gyorsan történt, hogy észre sem vettem mikor kerültem a forgós székbe, velem szembe egy kopasz de helyes férfival.
- Üdvözlöm! A kedves hallgatókat! Leo vagyok és ez itt a Jó reggelt,délután! A vendégem pedig Justin Bieber gyönyörű előénekese, aki nem csak a koncertek eleén rázza fel a hangulatot remélhetőleg hanem ma reggel nálunk is. Üdvözöllek Aisha!
- Szia Leo! – hangomból próbáltam kifacsarni a legjobb hangulatot, de bárhogy is próbáltam arcomról nem tudtam letörölni a furcsa kérdőjelet. Most hallottam életemben először erről az ipséről. – Köszönöm a meghívást!
- Ez természetes hiszen lassan te is betörsz a nagy sztárok világába. – kezdte a beszélgetést. - Milyen érzés nap mint nap hírességek között lenni .
- Szerintem ahogy én is, ugyan úgy ők is emberek. Olyan szerencsével megáldottak hogy valaki ért ehez felfedezte a tehetségüket. – adtam demokratikus választ. - Mint Scooter Justinét..
- Vagy mint Justin a tiédet. – úgy vigyorgott mintha mindent tudta pedig nagyon nem .
- Justinnak nem ez a szerepe a történetemben. – mondtam vállat ránva, és éppen próbáltam volna kitalálni valamit hogy ne Justin legyen a téma de megelőzött.
- Hát akkor? – eddig sem férkőzött be ez az ipse a szívem mélyére de most sem nagyon fog. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam minden féle szempontból. Megemeltem magam kicsit a forgószékben és pózt váltva tanakodtam a leghelyesebb válaszon.
- Justin egy „tanár” volt – kerestem a legjobb kifejezést hogy ne rontsam el a rajongók tökéletes álomképét a sztárjukról ,mivel Justin a hülye viselkedése miatt került akkor hozzánk kényszerből - az iskolánkban, amikor én a szárnyaimat nyitogattam. A selejtezőn jelent meg Rayen aki felajánlotta hogy támogat, és megtanít „repülni ha akarom” . –Elképesztő milyen költői akarok lenni.
- Értelek.- ebből úgy látszik nem tud kihozni jobbat - Hogy jössz ki a crew tagokkal ?
- Igazából ha úgy vesszük akkor 2 nagyobb csoportra oszlik szét a turnés bagázs.- Scooterre figyeltem aki egy üvegablak mögött ácsorgott a hangtechnikusokkal, nem tudtam hogy hirtelen beavathatok e mindenkit ebbe a dologba, de hál istennek bólintott így hamar folytattam is.- Persze ez nem azt jelenti hogy ne lennénk egy nagy csapat, csak mind a két csapatnak megvan a maga feladata. Az „én” csapatom, nevezzük akkor így, nem foglakozik olyan nagy mennyiségű látványossággal mint Justin csapata. És ez így természetes, hiszen én vagyok az előénekes Justin pedig mégis csak Justin Bieber. Kettőnk között tehetségben azért több millió kilométer különbség van tehetségben. A csapattagokkal pedig nagyon jól kijövök. Nem hiába ők a nagy CREW, hiszen úgy működik a család, és bármennyire ritkán látom is egy –egy tagját nagyon jól kijövök velük. – Leó elmosolyodott és torkát megköszörülve már kérdezett is tovább
- És hogy állsz Justinnal? – miért nem lehet leszállni erről a témáról? Egyáltalán miért vagyok itt Rayen nélkül?
- Jól, meg vagyunk.. - válaszom egyszerű volt de tudtam hogy nem lesz neki elég. Azért egy próbát megért.
- És mennyi időt töltötök együtt? – Eszembe jutott az elmúlt párnap . Szinte alig láttam. De miért is fontos ez ? Hiszen mi nem vagyunk egy pár.
- Amennyit a munkánk és a család enged. – válaszoltam demokratikusan.
- És Justin és közted van valami? – Nem jutottam levegőhöz. Kezdett oxigén hiányom lenni . Hazudnék ha azt mondanám nem történt valami megint kettőnk között de ehhez nincs senkinek semmi köze. Még Scooternek sem, akivel éppen most találkozott megint a tekintetem. Szemeit kidüllesztve nézett rám, mire leesett hogy talán kicsit elbambultam .
- Justin egy kedves, aranyos imádnivaló és helyes fiú. – a velem szembe ülő fiú arcán ördögi vigyor jelent meg én pedig kezdtem félni.
- Nem ez volt a kérdés. – közölte győzedelmesen.
- Alig vagyunk együtt, ő csak egy nagyon jó barát. – nyeltem egyet, nem tudtam miért esett ezt kimondani annyira rosszul, de hirtelen elkapott a rosszullét.
- Hát ami azt illeti tényleg nagyon jó barát lehet,- itt egy kicsit elidőzött és jelentőségteljesen rám pillantott majd folytatta - mivel van egy meglepetésünk számodra, amit majd maga a meglepetés fog elmondani neked.
Hirtelen jött a hányinger és a víz is kivert, nem tudom mi van velem de megszédültem. Nem tudtam mit csináljak . Hátrébb toltam a székemet az asztaltól és két mutatóujjam egymás elé tartva formáltam egy x –et mutogatva a műsorvezetőnek. Nem mertem kinyitni a számat, mert féltem, hogy elhányom magamat. Kezemmel nyakam előtt hadonásztam Scooter felé. „Végem van!”.
- Most pedig következzen, ha már szóba került , Justin Bieber As Lolg As You Love Me című száma! Nem sokára jövünk vissza.
- Mi baj Aisha? – tudtam hogy már műsoron kívül vagyunk hogyha Scooter hangját hallom.
- Lehet hogy nem igazán gyógyultam meg, és hiba volt a gyógyszereimre Algopirint bevennem . – nyögtem egy szuszra aztán csak szám elé kaptam a kezemet.
- Mutassák már neki hol a mosdó! – A Butler gyerek legalább levette hogy mindjárt kidobom a taccsot.
- Kimész a folyosóra és rögtön a mellettünk lévő ajtó jobbra . –Mondta az egyik hangtechnikus és már ott sem voltam.
Alig értem el a vécé kagylót de már hajtottam is fel az ülőkét és nem részletezném hogy mi történt, de gondolom teljesen egyértelmű. Ahogy pedig felültem és nekidőltem a vécéfülke ajtajának még a fejfájás is ismét megkeresett, pedig nagyon nem vagyunk jóban.
- Vissza tudsz menni?- az ismeretlen de ismerős hang teljesen közönyös volt.
- Azt sem értem miért vagy itt. – ingattam fejemet. - Azt sem értem én miért vagyok itt Scooterrel!- nyomtam meg a végén drága Justin Managgerének nevét.
- Gyere vissza és nemsokára megtudod. – Felém nyújtotta kezét és felsegített. - Az pedig hogy én miért vagyok itt az én dolgom. – nem volt az esetem de jól állt neki az a mosoly amit arcára varázsolt.
- Drótleadó vagy Butler, ezt az elején is tudtam. – húztam fel szemöldökömet majd a mosdókagylóhoz lépve megnyitottam a csapot és kiöblítettem a számat. Nem éppen kellemes íze van az epének. – A kérdés csak az… - töröltem meg felsőm ujjába a számat. – Hogy miért kell drótot leadni és miben mesterkedtek?
- Megkapod a kérdésedre a választ. – Egy pillanatra lehunyta a szemét majd a mosdó ajtajához lápve kinyitotta nekem az ajtót. – A kérdés az most az hogy miért dobtad ki a taccsot?
- Valószínűleg a tegnapi pia miatt és mert olyan fáradt vagyok hogy a kezem is remeg. – felemeltem elé kezeimet és megmutattam neki ujjaimat amik úy remegtek mint a nyárfa levele.
- Kerítek neked valami kenyér félét hogy felszívja a gyomorsavadat meg a maradék piát csak …
- Miért segítesz?- vágtam közbe.
- Justin a barátom és…
- Ennyi elég is volt. Nem kell még a falmelléki duma is. – mondtam szemet forgatva.
- Akkor induljunk meg mert Justin száma csak majdnem 4 perces. – kacsintott, és én ezt mintha észre sem vettem volna elhaladtam mellette vissza a stúdióba, őt otthagyva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése