Szokatlan volt hogy Drin nem csiripel körülöttem az öltözőben koncert előtt. Most ahhoz képest amiylen volt sokkal csendesebb , És be kell valljam hogy talán a feelingje is megváltozott mindennek mióta visszautasítottam a szerződést. A napok folyamán sokat beszélgettem Briannel , mint barát a baráttal, és ő azt mondta hogy bolond voltam mikor visszautasítottam . Még ha ez lenne a legnagyobb bajom. Óhh ha ez lenne… De Justin kémlelő szemi nap mint nap mikro egy helységbe kell legyek vele. Azok a szemek . Kezd lelki ismeret furdalásom lenni azért amit mondtam neki. De nem hiszem el hogy nem érzi a súlyát annak amit csinált. Jóformán meg akart venni engem . És olyan hülyén jön ki hogy próbálta helyrehozni a múltat és kifizet nekem egy komplett stúdió bérlést.
- Miért nem mehetne minid minden jól . HAAAAAAJ…. – nagyot sóhajtottam.
Egy utolsó nagy levegőt véve néztem a tükörbe. Arról nem is beszélve hogy mennyire hiányzik. Anynira közel van de mégis távol. Egyedül éreztem magamat, és nem a társaságra gondoltam ez alatt, mert az mindig volt. Régóta hiányzik az amit tőle kaptam azalatt a pár nap alatt míg egy senki voltam. Egy csettintésembe került volna és ismét az enyém lehet de én sikeresen ellöktem magamtól. Annyira sajnálom ilyenkor azt hogy nem tudok visszamenni az időben és elmondani magamnak hogy a harag idővel múlik, de az emlékek nem, és az érzéseiden tudsz változtatni de a múlton nem.
Nem volt mit tenni . A shownak indulnia kellett és én ezekkel a gondolatokkal léptem ki az öltözőmből . Az ajtó előtt ott ált Tina.
- Minden rendben? – Tina volt az az ember akit barátomnak nevezhetek Brian és Drin mellett, és nem csak egy szimpla gitárosnak .
- Igen. – keserűen elmosolyodtam . – Csak kicsit izgulok az új záró szám miatt. – nem hazudtam , tényleg így volt.
Az új feldolgozás, amit a napokban mixeltem át minden szabad időmet lekötötte, és izgulok, mit szól majd hozzá a közönség. Mind ezek mellett nagyon is tükrözi a mostani lelki állapotomat.
- Minden rendben lesz. – belém karolt és így indultunk meg a színpad felé. – A közönség amúgy is imád.
- Ők Justin miatt jönnek ide. – vontam eg a vállamat, mintha nem érdekelne.
- Kishitű vagy! – hirtelen megállt ezzel engem is feltartóztatva. – A közönség téged is imád! Csak mindennek megvan a maga ideje .
- Legyen úgy ahogy te mondod. – megadón mosolyogtam és tovább léptem, kicsit nagyobb tempóban mint ahogy eddig sétáltunk .
- Én is így gondoltam! – felvéve velem a tempót haladtunk vészesen a többiek felé.
Rosszul éreztem magam amiért átfutott az agyamon hogy „de jó lenne lerázni” De jelen pillanatban mindenkit olyan jó lett volna lerázni. Még ha ez ilyen könnyű is lenne, de vészesen közeledtünk a csapat többi tagjához akik már csak engem vártak egy nagy körbe hogy elmondjuk a szokásos imánkat a koncert előtt.
- Kezdhetjük is. – Ahogy odaléptem a körhöz már Dan a nyakamba is kapott és behúzott a körbe. Mellettem Tina jelent meg aki mosolyogva átkarolta a vállamat és kicsit oldalba bökve egy mosolyt csalt arcomra. – Ki mond ma imát?
- Ma én! – Scooter majdnem velem szemben állt jobbján Justinnal . – Köszönjük istenem, hogy ma este itt lehettünk és eljuttattál minket ebbe a gyönyörű országba… - egyszerűen nem tudtam koncentrálni .
Ugyan fejemet behajtottam a körbe mint mindenki, de szememmel felfelé lestem a velem szembe álló srácra aki még javában melegítőnadrágban és fekete pólóban várta a sorát a színpadon. Bőven volt még ideje átöltözni, egy bő órát tölthetek csak a színpadon , nagyobb szünetekkel, az orvos engedélyével. Fáradtnak tűnik. „Ha ügyes vagy , akkor úgy intézed hogy többet pihenhessek” … ez a mondata vízhangzott a fejemben , és imát rám tört az a furcsa érzés egy kis lelki ismeret furdalással megfűszerezve. Kócos haja kicsit hosszabb volt a megszokottnál .Lassan le kéne vágatnia, így nem jó… Miért érzek késztetést arra hogy beletúrjak? Az isten verje meg. Nem hittem volna hogy még mindig ezt hozza ki belőlem . Egyszerre dühöt érzek és gyengeséget.
- …Kérek egy csapat kiáltást! – Scoo ordítása zökkentett ki a gondolataimból de ismét elvesztem mikor Justin rám nézett. Nagyobb vágyat éreztem iránta mint amit eddig valaha.
- Sok szerencsét… - hangja olyan volt mintha mondani akarna még valamit, de nem tette. Mindenki szétszéledt körülöttünk, majd csak megfordult és ő is ott hagyott.
- Aisha! Kezdünk! – nem tudom ki szólt de egyszerűen teljesen szétesetten sétáltam a fekete függönyhöz hátra pillantgatva, azt figyelve ahogy Justin eltűnik a fekete színpad által kialakított folyósón. – 5… 4… - Helyre akartam hozni ezt az egészet. Szükségem van rá, - 3… 2 … - de hogyan ? - Indulj!
Fogalmam sincs mi történt a színpadon, csak azt tudom, hogy nem a legjobb formámban voltam jelen az egész koncert alatt. A lábaim fáradtak, a lépések nem mentek úgy mint az előző koncerteken , és annyira nem voltam ott lélekben hogy egyetlen Rajongó arcát sem láttam tisztán . Tompán érzékeltem a sikításokat. Hamar eltelt az az egy óra a színpadon. Már csak egy szám volt hátra. Homlokomon verejték ült, fáradt voltam , ziháltam a levegő hiány miatt és lábaim teljesen átfagytak. És ez mind azért van mert nem vagyok itt teljesen száz százalékig. Össze kellett szedjem magamat az utolsó számhoz .
- Szeretném elénekelni nektek egy személyes kedvenc dalomat. – kicsit előrébb sétáltam a színpadon, amin immáron táncosok nélkül voltam. – Remélem az én feldolgozásomban is tetszeni fog nektek. – nagylevegőt vettem felemeltem a kezemet ezzel megadva a jelet. - Aki ismeri énekelje velem! – lehunytam a szememet, és próbáltam koncentrálni. – Till now I Alwas got by on my own …
Próbáltam a lehető legtöbbet kihozni ebből a számból, ha legalább már az egész koncertet elbaltáztam akkor ennek sikerülnie kell rendesen . A közönség egyszerre harsogta a reffrént, én pedig valamennyire megnyugodtam. Tudtam hogy minden jobb lesz… Idővel bármennyire is fáj… Justin! Ez a dal hozzád szól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése