43.fejezet 'Esélyek'

Hetek teltek el, azóta a bizonyos este óta a buszon, és pont ugyan ennyi időbe került az is hogy bevalljam valahol bolond voltam. A bolond nem elég jó kifejezés a kislányos naivságomra, egy eszetlen buta liba voltam, hogy visszautasítottam Justin ajánlatát. Még ha az ajánlatáról lenne csak szó. Az a csók… az „utolsó„ csók , amivel reményt adtam neki is és magamnak is a folytatásra, vagy inkább az újrakezdésre. Nap mint nap apró ajándékokat küldött, és ez alatt nem drága tárgyakra gondolok, hanem inkább zavarba ejtő SMS-ekre, apró cetlikre a mikrofonon, vagy éppen a párnámon, „Gyönyörű vagy ma este” , vagy „Szép álmokat,tündérke” feliratokkal. Mind ezek mellett az az istenverte távolságtartása, annyira fel tudott idegesíteni, hogy fejjel tudtam volna menni a falnak csak ,hogy ne ordítsak rá abban a pillanatban, ahogy pislogni mer egyet is mikor lopva rám sandít, AZ ISTENÉRT! Vágytam arra a csókra, még egyszer, még százszor, még ezerszer… És nem is tudom , talán ő már régen beadta a derekát, most viszont én következtem . Ha esélyt akarok adni ennek az egésznek , ami köztünk van, akkor meg kell tennem azt amit ő kért tőlem . Feladtam a becsületemet.

Kezemben szorongattam már vagy 3 órája azt a nyavalyás kis cetlit, sőt jobbat mondok, már ott vigyorgott a telefonszám a telefonom képernyőjén, csak tárcsáznom kellett volna, csak nem tudom mi tartott vissza. Lenyomtam a tárcsázót és már ki is csörgött.

***

- Örülök hogy meggondoltad magadat. - nem tudom miért bíztam meg benne, talán mert olyan hivatalosnak tűnt.

- Nekem viszont fogalmam sem volt hogy mibe vágok bele. – Nyeltem egy nagyot és úgy néztem körbe.

Soha nem láttam még ilyen komoly felszerelést. Egy óriási hangpult előtt álltunk, ami mögött egy vastag üvegfal volt, és amit ez „takart” csak álmaimban láttam eddig. Voltam már hangteremben, voltam már színpadon, de még stúdióban sosem. Megvolt ennek is a maga varázsa. A félhomályba borított kisterem, ami telis teli volt hangszerekkel és mikrofonokkal, egyszerűen csak elkápráztatott. Éreztem, hogy már most imádok itt lenni, hogy csak áradnak belőlem az ötletek, és elképzeltem, ahogy a kedvenc dalaimból csinálhatok végre rendes minőségű covert.

- Lehet kislány de csukd be a szádat mert légy repül bele aztán még megrongálja a hangszálad. – kicsit erőltetett vicc volt, de nem tudtam megállni, hogy ne forgassam meg szemeimet egy mosolykeretében.

- Mikor kezdhetek? – nem tudtam nem feltenni ezt a kérdést. - Nem akarok én semmit sürgetni, csak… - nem tudtam mit is mondhatnék.

- A Stúdió mától a tiéd. – biccentését az üvegfal visszatükrözte. – Fél óra múlva ideér a hangtechnikus is.

- Körülnézhetek? – hangom szinte remegett.

- Természetesen.