*Aisa szemszöge*
Igazából csak végig ültem a 45 percet. Tehetetlen voltam és talán kicsit drámai is. Elpocsékoltam egy egész órát a gyakorlásomból. Ránéztem a fali órára majd beláttam, hogy ennek semmi értelme. Justint semmi képpen nem akarom látni. Ebben biztos vagyok. És nekem pedig munkába kell mennem. Táskámban ott lapult egy bő póló, amit majd át tudok venni ha beértem a kávézóba. Rápillantottam A hanyagul ledobott smileis táskára, amikor mozgást érzékeltem az ajtó felől. Valaki figyelt. Fejemet hirtelen kaptam oda, de senkit nem láttam . Furcsa, talán fáradt vagyok, és ezért képzelődöm. Úgysincs már nagyon senki az iskolában , vagy aki esetleg mazochista módon itt is van, az még órán ül vagy szakkörön.
Kicsit összeszedtem magamat érzelmileg. Igen mert össze kellett. Valamiért sajnáltam Justint. Szégyelltem magamat hogy így ráordítottam. Ezek után biztosan nem fogja érdekelni hogy elkések e az óráról vagy sem . Nagy sóhajtással miután kiűztem nagyjából minden negatív gondolatot a fejemből, összeszedtem a cuccaimat, és táskámat félvállra kapva megindultam munkába. Biztos nem lesz egyszerű péntek mivel ma valami foci meccs van, és mint említettem ezeken a napokon van forgalmunk rendesen.
Kilöktem magam előtt az ajtót nem törődve azzal hogy mekkorát fog csapódni mögöttem, de nem tévedtem, az egész folyosó belezengett. Magas sarkúm kopácsolása elenyésző volt ahhoz a hangzavarhoz képest amit az általam belendített ajtó vert. Évek óta először ismét utáltam ezt a napot. Minél hamarabb ki akartam jutni az iskolából . A bejárati ajtóhoz érve próbáltam visszafogni viselkedésemből . Halkan osontam ki a nagy ajtón, amit csak résnyire nyitottam ki, éppen hogy csak ki tudjak csusszanni. Ezen tudtam hogy van olyan csapódás tompító így hamar útnak engedhettem . Nem is néztem vissza csak mikor már kiértem a járdára.
De akkor teljes mértékben nem tudtam már hová tenni azt a helyzetet. A suli nagy tölgyfája előtt ott állt „ő”. És engem figyelt. Meg se mozdult. Szemrebbenés nélkül tűrte, ahogy bután ránézek. Miért van még itt? Nem bántottam meg eléggé. Mondjuk ez nem kifogás hiszem ő is elhordott egy olcsó kurvának , de mégis. Vajon rám várt? Vagy egyszerűen vagy nem akar egyedül haza indulni az utcán , mert letámadnák . Igen , biztos vagyok benne hogy csak mozdulatlan akar maradni míg ide nem ér a fuvar csapata. Kételkedve indultam meg tovább, hiszem az udvaron nem volt senki , és az iskola környékétől se kéne félnie, ilyenkor mindenki elkerüli ezt az utcát, már aki idejár. Nem leselkedett volna rá úgymond „veszély” . Biztos nem engem várt meg. Nem is érdekel.
Lezárva magamban ezt a témát , se szó se beszéd indultam meg , kissé vonakodva készültem az iskola utcáját, mint egy normális ember, vagy korombéli, elhagyni . Mégsem éreztem magamat teljesen normálisnak.
Egész úton , a kávézó bejáratáig az járt a fejemben hogy vajon mi a fenét kereshtett ő még az iskola környékén . Legfrissebb pletykák és tudtom szerint is – azért az érzékeim csak nem hagytak el mostanában- nem önszántából van itt. Ezt még az a diák is tudta az iskolánkban aki a létezését sem tudta addig a napig míg meg nem jelent az iskolánkban.
Arcomra egy állmosolyt erőltetve léptem be Barátnőmhöz a kávézóba.
- Szia! – mosolyogtam rá szélesen, még csak ő volt itt , valószínűleg a vendégek majd csak 5 körül fognak jönni mikor elkezdődik a meccs.
- Szia! – biztosra veszem hogy örült nekem de azért a meglepettség ott tükröződött az arcán .
- Ne kérdezd! – intettem le rögtön. – Hosszú lenne. – mosolyodtam el , de szinte elröhögtem magam . Hogy filózhatok én ennyit Justin Bieberen?
- Te mondtad! – tartotta fel kezeit maga elé védekezően. Az egyikben egy poharat fogott.
- Segítsek poharat mosogatni ? Esetleg behűteni ? – Kérdeztem táskámat ledobva.
- Szerintem felhozhatod már a jeget. – Tette le a mosogatóba az utolsó adag poharat. – És ha már ott jársz, fel tudsz hozni egy sült krumplit? - Kellemetlen mosolyt küldött felém mert mind ketten tudtuk hogy az két kör lesz .
- Mindjárt hozom. – mosolyogtam rá hisz nem esett nehezemre. Ez a munkám itt.
Kibújtam a blúzomból és egy gyors mozdulattal ahogy a táskából is kikaptam magamra vettem a bő fekete pólómat. Néhol foltos volt a múltkori nagytakarításban beszerzett domestos foltoktól de nem érdekelt. Kibújtam magassarkúmból és belebújtam Strandpapucsomba. Elkezdődött a munkaidő, ilyenkor azt sem tudom hogy hol áll a fejem, de most valahogy nem tudtam kiverni a fejemből a srácot a fa alatt.
***
*délután 5 óra*
- Aisha! – Drin megpróbálta túlordítani a nagy őrjöngést amit a focit leső pasasok csaptak. – Van egy új asztal, felvennéd a rendelést, kérlek? – Megfordultam a sütő mögül és kikukkantottam barátnőmre.
- Kell még Krumpli? – kérdeztem vissza és kivettem az utolsó adagot amit éppen beletettem a forró olajba pár perce.
- Nem! – Letette egy sört az asztalra. – Egy dollár lesz! – mondta a vevőnek majd vette egy újabb poharat és a sörcsap alá tartotta. Hátrahajtotta a fejét és rám nézett. – Aisha ! El vagyok csúszva! Vedd fel a rendelést légyszi ott hátul a sarokban! – még egy pohár sör a pultra.
Kivágtam a belső pultra a két kosár sült krumplit, hogy Drin oda tudja adni a vendégeknek majd tollat és jegyzettömböt ragadva indultam meg a hátsó asztal felé. De mikor megkerültem a pultot, és megláttam hogy ki, azaz kik ülnek az asztalnál megtorpantam. Ezek mi a tökömet keresnek itt. A 40 évesek foci őrületében? Nem akartam őket kiszolgálni, ha tehetem, akkor inkább elkerülöm őket messzire. Nem volt elég kora délután az énekórás incidens?
-Drin! – próbáltam úgy hozzá szólni hogy más ne hallja meg de fel is figyeljen rám barátnőm , de sajnos ez a figyelem felkeltés nem jött össze . – Drin! – próbálkoztam meg még egyszer, de semmi . A francba! Közelebb mentem a pulthoz és áthajoltam rajta. – Drin ! – ekkor már észre is vett.
- Ilyen gyorsan fel is vetted a rendelést? – nézett rám meglepetten majd újabb pohárért nyúlt.
- Nem de … - kezdtem bele.
- Francba Aisha , így el fognak menni a vendégek ! Menj vedd fel a rendelést. – noszogatott. Majd már meg is fordult és ott sem volt előttem.
Rendben igen tudom , hogy elég gyerekesen hangzik de Drin ne tudhatta, hogy én ismerem őket. És hogy az iskolából. Erőt vettem magamon . Nem vagyok nyuszi! Olaj szagúan , szakadt és foltos pólóban, indultam meg a hátsó asztal felé . Papusomban csúszkált a lábam mert 10 perce ráborult a víz. Ennél rosszabbul nem érezhettem volna magamat. Lehajtott fejjel megálltam az asztal mellett , megtartva az egy lépés távolságot a szélétől és elővettem a jegyzettömböt a zsebemből .
- Mit hozhatok ? – kérdeztem határozottan, hogy ne kelljen megismételnem, de hangom nem volt az eredeti . Mintha, eltorzult volna és nem is én lennék.
- Négy sült krumplit kérnénk, egy Sprittal és egy citromos teával. – dörmögős hangja sokkal normálisabb volt, mint pár órával ezelőtt.
- Még valamit esetleg? – kérdeztem vissza a szokásos begyakorolt szövegemmel. Susmogást hallottam a két srác között. Valószínűleg Ryan magyarázott valamit Justinnak. Még a nagy zajban is ki lehetett venni hogy én vagyok a téma.
- Aisa?! – gondolom meglepődött hogy engem lát és még fel sem ismer.
- Tehát hozhatok e még valamit a krumplikon és az üdítőkön kívül . – mikor már felnéztem rájuk hogy vajon bólogatnak e vagy esetleg rázzák e a fejüket csak nem szólalnak meg két szempárral találtam szembe magamat. Gyönyörűek voltak mint mindig is voltak , de ez nem változtat azon hogy az ember nem változik meg. Soha!
- Te itt dolgozol ? – kérdezte nagyokat pislogva.
A röhej az hogy ezt úgy kérdezte mintha mi sem történt volna . Mintha nem küldtem volna el a francba ő pedig nem ócsárolt volna. A vérnyomásom felment, de az egekig. Próbáltam normális lenni . De valahogy az jutott eszembe hogy milyen savazást fogok én még ezért kapni. Az a baj hogy úgy éreztem ebből csak én jöhetek majd ki rosszul. Most sokan megkérdezhetnék hogy szégyellek e itt dolgozni. Erre rávágnám, hogy nem. De jelen pillanatban, igen szégyelltem. Nem hiszem el hogy pont ide találtak be.
- Ti mit kerestek ITT ? – hangsúlyoztam ki a helyszínt. És felhúzott szemöldökkel vissza kérdeztem a kérdésre.
- Ami azt illeti ez az egyetlen, kávézó ahol biztos nem keresne minket semelyik paparazzi . – kezdett bele Ryan amin majdnem rögtön elnevettem magamat, hiszen tegnap pontosan itt tanyázott a környék összes fotósa, legalábbis a fele.
- Hát, ami azt illeti, ebben nagyon tévedsz. – mosolyogtam rá erőltetetten. és nem is titkoltam hogy éppen visszaszólni kívánok . – Ott ! – mutattam el az emberek között tollammal egy kabátban ücsörgő férfira. – Az tuti egy fotós. – vettem egy mély levegőt és visszanéztem rájuk. – És a kávézóban azon kívül még minimum van kettő, mert elég sok az idegen alak , még ha a focira is fogjuk.
Justin a kis kijelentésemet elég rosszul tűrte ahogy elnézem Ryan pedig csak kapkodta a fejét ide oda. Hogy tűrheti így a pillantásomat. Le sem vette rólam barna szemeit. Arcáról pedig annyi érzelem volt levehető, hogy meg nem mondtam volna, hogy most igazából mit is érez.
- Nem fogok bujkálni az otthonomban… - mormolta végül az orra alá – Mennyi idő mire elkészül a krumpli?
- Nagyjából 15 perc? – vontam vállat. Mire bólintott – Az üdítőt most hozzam ki vagy majd a krumplival? – kérdeztem.
- Elég a krumplival. Megvárjuk. – mondta határozottam majd Ryan felé fordult.
Füzetemet zsebre csúsztattam a tollal együtt, és megindultam visszafelé. Ezt a rendelést még álmomból felébresztve is visszamondom. Ekkor belépett 2 lány a kávézóba. A fejem akaratom ellenére is dühbe gurult. Ez most komoly? Rendben , szép lassú egyenletes kilégzés és belégzés. Hamar megkerültem a pultot és beálltam Drin mellé .
- Négy sült krumpli, egy tea és egy Srite. – Mondtam Drinnek . Elővettem egy tálcát az alsó fiókból és nyúltam volna a sültkrupliért amit az előbb kitettem a pultra ,de azok nem voltak ott.- Hová lett a krumpli? Kérdeztem fojtott hangon.
- Eladtam. –Mondta vigyorogva, mintha büszke lenne magára. Én viszont nem voltam valami jó hangulatomban hogy vele ugrándozzak az örömben .
Gyorsan kisütöttem a sült krumplikat és kiöntöttem őket a kosarakba amikbe szoktuk . A tálcára pakoltam őket. És mikor sietségemben már Vettem el a jégről a Spritenak a poharat, velem szemből megszólalt egy számomra elég kellemetlen hang.
- Szeretnék kérni 2 teát! – Hangja lekezelőbb volt mint bármelyik vendégé ebben az épületben ,még Justinnál is rosszabb .
- Miért ide jöttél teázni Rose? – kérdeztem vissza , valahogy nem akartam kiszolgálni , sőt tutira arra hajtottam hogy hamar elhúzzon a munkahelyemről .
- Ott teázok ahol én akarok! – mondta és a mellette lévő lánnyal összevigyorogtak .
- Ennél sokkal megfelelőbb hely a Starbuck vagy a Mc’Donalds . – Dőltem neki a pult belső oldalának és kezemmel jeleztem, hogy ki lehet fáradni . – Ha azt hiszitek hogy most alám tudtok tenni akkor tévedtek , Sokan tudják a suliból hogy itt dolgozom . Nem érdekel, tőlem még képet is csinálhattok rólam. – tártam szét a karomat.
- Nem is rossz ötlet! – vigyorodott el. – De most nem a te életed megkeserítése miatt vagyok itt. – Húzta fel a szemöldökét. Mire csak kérdőn néztem rá. Oldalra pillantott , és ekkor rögtön miért van itt drágalátos dívánk.
- Azt hiszed hogy sikerül behízelegned magad nála? – Ezt úgy mondtam mintha nagyon is jól tudnám hogy nem sikerülhet neki . Pedig nem tudtam . Valahol belül reménykedtem hogy nem kell neki Rose, nem süllyedhetett ilyen mélyre.
- Figyelj és tanulj! – horkant fel, majd haját hátra dobva megfordult és magabiztosan elindult „pincsikutyájával” a nyomában a leghátsó asztal felé.
Néztem ahogy a két kinyalt osztálytársam 12 centis magas sarkúba oda billeg Az asztalhoz , a két fiú felnéz rá értetlenül . Majd Megláttam Rose idétlen mosolyát profilból . Elröhögtem magam , a szánalmon amit láttam. Valahol ez a dolog csak javított a hangulatomon, valahol pedig féltem. Rose is részt vesz az ének versenyen, és ha velem ellentétben ő benyalja magát Justinnál , biztosan előnnyel fog indulni . Lehet egy megyei versenynél „bundázni” ?
Kitöltöttem az üdítőket és a tálcára raktam őket, mire felnéztem a két lány már leült a két fiúval szembe, és nagyban lökték a rizsát. Azt hittem nem látok rendesen.
- Viszed azt a rendelést vagy megvárod míg elmennek? – mordult rám Drin . Tudom hogy ő is feszült mert ma nagy a forgalom . általában műszak végén bocsánatot kér, de már csak elengedtem a fülem mellett és csinálom amit mond.
Valahol hajtott a kíváncsiság hogy, hogy tudta Justin beadni a derekát egy ekkora plázaringyónak. Magamhoz vettem a tálcát és elindultam szlalomozva a vevők között. Mikor oda értem nem ért akkora meglepettség mint vártam de Justin épp Rose egyik hülye viccén nevethetett.
- Meghoztam, a rendelést. – A tálcáról szép lassan letettem a krumplikat ,aztán pedig az üdítőket. – Még valamit? - már csak rutinból csúszott ki a számon. Isten ments hogy rendeljenek is még, mert én már nem szándékozom ennek az asztalnak a környékére jönni csak ha már üres. Félő volt hogy elesem Rose nyálában amit Justinra csorgat.
- Igen ! Két teát! – Miért is ne szólalt volna meg Bree, Rose pincsikutyája .
- Máris hozom .- nagyot nyelve konkrétan, senkire sem figyelve indultam meg a tálcát lelógatva oldalamnál. A vérnyomásom az eget súrolta.
Talán mormolásomtól nem fogtam fel, azt az igazi férfias ujjongást, ami mellettem tört ki, és azt is nagyon lassan fogtam fel, hogy a nyakamon és a hajam egyik oldalán végig folyik valami hideg, majd, lecsorog valami nedves a gerincemen ezzel a pólót teljesen rám tapasztva. Kirázott a hideg, és már a földön tudtam igazán betájolni, hogy hol is vagyok. Hangos nevetést hallottam a hátam mögül.
- Úr isten! Ugye jól van Kisasszony. – az előttem álló férfi a kezét nyújtotta felém. Nem éppen lehetett józan állapotban ezért nem utasítottam vissza a segély nyújtását.
- Semmi probléma. – tudtam le hamar és már lábra is pattantam .
- Biztos benne? – lépett közelebb a hapek és derekamra tette kezét. Automatikusan elhúzódtam .
- Teljesen! – Ragadós kezemet, amire a sör egy része jutott mit rám borítottak, pólómba töröltem .- Csak megmosakszom! – küldtem felé egy viszonylag nyugtató mosolyt majd kikerültem és szó nélkül otthagytam. Rögtön a pult felé vettem az irányt.
Ez így nem lesz jó . A hajamból csöpögött a büdös sör. A munkahelyemen káosz uralkodik és Justin Megjelenéséről ne is beszéljünk. Elegem van . Egy pohárérét nyúltam, hogy kitöltsem a teákat, és mindenképpen tudtam, hogy ezt a feladatot most rá fogom sózni Drinre ha össze kell vesszek vele ha nem, ő fogja kivinni a teákat. A pohár azonban hangos csattanással érte el a pultot de hál istennek nem tört el. Nagy sóhajt vettem és most tudtam hogy ha nem nyugtatom le magamat akkor tutira nem lesz semmi hasznom az este további részében.
- Drin! – kiáltottam el magamat kétségbe esetten , de semmi látszatja nem volt. Nahh még egyszer. – Drin! – nuku reakció. Hangosabban… - DRIIIINNNN ! - nem figyelt rám csak a hangját hallottam vissza.
- Mondjad?! – szólt vissza tök nyugodtan. Vártam, míg rám nem néz, majd mikor eljött az a pillanat is akkor arca lesápadt. – Veled meg mi történt??- teljesen elsápadt.
- Semmi . Drin még mindig?... – mutató és középső ujjamat összeérintettem és szám elé tettem .
- Igen, néha. De mi történt? – tért vissza a tárgyra
- Tényleg semmi. – fújtam nagyot. – Csak leöntöttek. De lehúzhatlak? – kérdeztem már toporogva mehetnékemtől.
- Le ! – bólintott. – De siess vissza ! Ott van a táskámban. – mutatott a pult alá, és már vissza is fordult a vevőkhöz, miután egy hálás pillantást küldtem neki .
Lehajoltam a táskájához és már tudatosan a kis zsebbe kerestem a kis dobozt. Magamhoz is vettem és elindultam a hátsó kijárathoz. A nagy vasajtót nehezen de kitoltam magam előtt és úgy léptem ki a már hűvös friss levegőre. Kinyitottam a dobozt és kivettem belőle egy szál cigarettát. A dobozban ott lapult szokás szerint a neonkék öngyújtó amit már hónapok óta havonta egyszer kétszer kölcsön kérek . Számba vettem a fehér papírba csavart dohányt majd meggyújtottam a végét. Nagyot szippantottam teljesen le a tüdőmig hogy meg is gyulladjon. Rögtön megszédültem , így neki támaszkodtam a falnak . Az igazat megvallva nem bírta a szervezetem , és mindig csak azért gyújtottam rá ha ideges voltam , és nem akartam valamivel foglalkozni. Ettől annyira rosszul lettem hogy semmi mással nem tudtam foglalkozni csak a számban keveredő kesernyés ízzel , és a hányingerrel . Legalább eltereltem a gondolataimat Justinról és az odabent pattanásig feszülő idegállapotról . Ismét mélyet szívtam a cigiből, aztán csak hagytam hogy a „méreg” beigya magát a szervezetembe. Próbáltam lenyugodni .
- Eladtam. –Mondta vigyorogva, mintha büszke lenne magára. Én viszont nem voltam valami jó hangulatomban hogy vele ugrándozzak az örömben .
Gyorsan kisütöttem a sült krumplikat és kiöntöttem őket a kosarakba amikbe szoktuk . A tálcára pakoltam őket. És mikor sietségemben már Vettem el a jégről a Spritenak a poharat, velem szemből megszólalt egy számomra elég kellemetlen hang.
- Szeretnék kérni 2 teát! – Hangja lekezelőbb volt mint bármelyik vendégé ebben az épületben ,még Justinnál is rosszabb .
- Miért ide jöttél teázni Rose? – kérdeztem vissza , valahogy nem akartam kiszolgálni , sőt tutira arra hajtottam hogy hamar elhúzzon a munkahelyemről .
- Ott teázok ahol én akarok! – mondta és a mellette lévő lánnyal összevigyorogtak .
- Ennél sokkal megfelelőbb hely a Starbuck vagy a Mc’Donalds . – Dőltem neki a pult belső oldalának és kezemmel jeleztem, hogy ki lehet fáradni . – Ha azt hiszitek hogy most alám tudtok tenni akkor tévedtek , Sokan tudják a suliból hogy itt dolgozom . Nem érdekel, tőlem még képet is csinálhattok rólam. – tártam szét a karomat.
- Nem is rossz ötlet! – vigyorodott el. – De most nem a te életed megkeserítése miatt vagyok itt. – Húzta fel a szemöldökét. Mire csak kérdőn néztem rá. Oldalra pillantott , és ekkor rögtön miért van itt drágalátos dívánk.
- Azt hiszed hogy sikerül behízelegned magad nála? – Ezt úgy mondtam mintha nagyon is jól tudnám hogy nem sikerülhet neki . Pedig nem tudtam . Valahol belül reménykedtem hogy nem kell neki Rose, nem süllyedhetett ilyen mélyre.
- Figyelj és tanulj! – horkant fel, majd haját hátra dobva megfordult és magabiztosan elindult „pincsikutyájával” a nyomában a leghátsó asztal felé.
Néztem ahogy a két kinyalt osztálytársam 12 centis magas sarkúba oda billeg Az asztalhoz , a két fiú felnéz rá értetlenül . Majd Megláttam Rose idétlen mosolyát profilból . Elröhögtem magam , a szánalmon amit láttam. Valahol ez a dolog csak javított a hangulatomon, valahol pedig féltem. Rose is részt vesz az ének versenyen, és ha velem ellentétben ő benyalja magát Justinnál , biztosan előnnyel fog indulni . Lehet egy megyei versenynél „bundázni” ?
Kitöltöttem az üdítőket és a tálcára raktam őket, mire felnéztem a két lány már leült a két fiúval szembe, és nagyban lökték a rizsát. Azt hittem nem látok rendesen.
- Viszed azt a rendelést vagy megvárod míg elmennek? – mordult rám Drin . Tudom hogy ő is feszült mert ma nagy a forgalom . általában műszak végén bocsánatot kér, de már csak elengedtem a fülem mellett és csinálom amit mond.
Valahol hajtott a kíváncsiság hogy, hogy tudta Justin beadni a derekát egy ekkora plázaringyónak. Magamhoz vettem a tálcát és elindultam szlalomozva a vevők között. Mikor oda értem nem ért akkora meglepettség mint vártam de Justin épp Rose egyik hülye viccén nevethetett.
- Meghoztam, a rendelést. – A tálcáról szép lassan letettem a krumplikat ,aztán pedig az üdítőket. – Még valamit? - már csak rutinból csúszott ki a számon. Isten ments hogy rendeljenek is még, mert én már nem szándékozom ennek az asztalnak a környékére jönni csak ha már üres. Félő volt hogy elesem Rose nyálában amit Justinra csorgat.
- Igen ! Két teát! – Miért is ne szólalt volna meg Bree, Rose pincsikutyája .
- Máris hozom .- nagyot nyelve konkrétan, senkire sem figyelve indultam meg a tálcát lelógatva oldalamnál. A vérnyomásom az eget súrolta.
Talán mormolásomtól nem fogtam fel, azt az igazi férfias ujjongást, ami mellettem tört ki, és azt is nagyon lassan fogtam fel, hogy a nyakamon és a hajam egyik oldalán végig folyik valami hideg, majd, lecsorog valami nedves a gerincemen ezzel a pólót teljesen rám tapasztva. Kirázott a hideg, és már a földön tudtam igazán betájolni, hogy hol is vagyok. Hangos nevetést hallottam a hátam mögül.
- Úr isten! Ugye jól van Kisasszony. – az előttem álló férfi a kezét nyújtotta felém. Nem éppen lehetett józan állapotban ezért nem utasítottam vissza a segély nyújtását.
- Semmi probléma. – tudtam le hamar és már lábra is pattantam .
- Biztos benne? – lépett közelebb a hapek és derekamra tette kezét. Automatikusan elhúzódtam .
- Teljesen! – Ragadós kezemet, amire a sör egy része jutott mit rám borítottak, pólómba töröltem .- Csak megmosakszom! – küldtem felé egy viszonylag nyugtató mosolyt majd kikerültem és szó nélkül otthagytam. Rögtön a pult felé vettem az irányt.
Ez így nem lesz jó . A hajamból csöpögött a büdös sör. A munkahelyemen káosz uralkodik és Justin Megjelenéséről ne is beszéljünk. Elegem van . Egy pohárérét nyúltam, hogy kitöltsem a teákat, és mindenképpen tudtam, hogy ezt a feladatot most rá fogom sózni Drinre ha össze kell vesszek vele ha nem, ő fogja kivinni a teákat. A pohár azonban hangos csattanással érte el a pultot de hál istennek nem tört el. Nagy sóhajt vettem és most tudtam hogy ha nem nyugtatom le magamat akkor tutira nem lesz semmi hasznom az este további részében.
- Drin! – kiáltottam el magamat kétségbe esetten , de semmi látszatja nem volt. Nahh még egyszer. – Drin! – nuku reakció. Hangosabban… - DRIIIINNNN ! - nem figyelt rám csak a hangját hallottam vissza.
- Mondjad?! – szólt vissza tök nyugodtan. Vártam, míg rám nem néz, majd mikor eljött az a pillanat is akkor arca lesápadt. – Veled meg mi történt??- teljesen elsápadt.
- Semmi . Drin még mindig?... – mutató és középső ujjamat összeérintettem és szám elé tettem .
- Igen, néha. De mi történt? – tért vissza a tárgyra
- Tényleg semmi. – fújtam nagyot. – Csak leöntöttek. De lehúzhatlak? – kérdeztem már toporogva mehetnékemtől.
- Le ! – bólintott. – De siess vissza ! Ott van a táskámban. – mutatott a pult alá, és már vissza is fordult a vevőkhöz, miután egy hálás pillantást küldtem neki .
Lehajoltam a táskájához és már tudatosan a kis zsebbe kerestem a kis dobozt. Magamhoz is vettem és elindultam a hátsó kijárathoz. A nagy vasajtót nehezen de kitoltam magam előtt és úgy léptem ki a már hűvös friss levegőre. Kinyitottam a dobozt és kivettem belőle egy szál cigarettát. A dobozban ott lapult szokás szerint a neonkék öngyújtó amit már hónapok óta havonta egyszer kétszer kölcsön kérek . Számba vettem a fehér papírba csavart dohányt majd meggyújtottam a végét. Nagyot szippantottam teljesen le a tüdőmig hogy meg is gyulladjon. Rögtön megszédültem , így neki támaszkodtam a falnak . Az igazat megvallva nem bírta a szervezetem , és mindig csak azért gyújtottam rá ha ideges voltam , és nem akartam valamivel foglalkozni. Ettől annyira rosszul lettem hogy semmi mással nem tudtam foglalkozni csak a számban keveredő kesernyés ízzel , és a hányingerrel . Legalább eltereltem a gondolataimat Justinról és az odabent pattanásig feszülő idegállapotról . Ismét mélyet szívtam a cigiből, aztán csak hagytam hogy a „méreg” beigya magát a szervezetembe. Próbáltam lenyugodni .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése