Lassan léptem fel a buszra, hiszen sehová nem siettünk, csak az ének órára. Brian elment, és én egyedül maradtam. Hiányoztak már most, mindenki hiányzott.
- Mehetünk? –Drága buszsofőrünk , kedvesen zárta be utánam a busz ajtaját, és pedig csak bólintottam , és lehajtottam a kis ülést a ki lépcső felett.
- Meddig megyünk ezúttal? – kérdeztem érdeklődve, majd, miután kibújtam a cipőből lábaimat a műszerfalra tettem.
- Nagyjából ebédre a hotelnél leszünk. – Ez a bajszos buszsofőr mindig a kajával cukkol engem. De imádtam a társaságát. Legfőképpen azért, mert nem kérdezgetett fölösleges dolgokat, hanem pár perc beszélgetés után, magamra hagyott a gondolataimmal.
- Megbeszélés van!- Persze ez Ryanről nem mondható el mikor a fülembe ordít. Hátrakaptam a fejemet , de akkor már ott sem volt.
- Nem hiszem el hogy… miért kell így…. Wáhhh ….- halkan mormoltam az orrom alatt, de felálltam kényelmes kis helyemről és elindultam a busz „nappalija” felé .
Mindenki ott ült. Még Justin is. Nagy sóhajtással ültem le Ry mellé törökülésbe, és vártam hogy elkezdődjön a „nagy megbeszélés. A busz lassan elindult, éreztem ahogy húz egy kicsit , majd szépen felveszi a tempót, drága sofőrünk ütemével .
- Az van hogy most megállunk a szállodánál. – Scooter határozottan kezdett neki a mondókájának .
- Összeírtunk nektek a következő napokról egy programlistát. - Ryan a kezembe nyomott egy papírt, majd átnyújtott egyet Justinnka is . Ahoyg elnéztem előttük is ugyan olyan lapok hevertek mint amit megkaptunk.
- Ami nagyobb esemény lesz benne az pénteken a Tini díjátadó . – fojtatta Scooter. Van ebben az emberben , valami. Csak még nem tudom hogy mi , de érzem hogy nem az akinek gondolom . csak még azt nem tudom hová tenni hogy jót vagy rosszat gondoljak e róla. – Aisha, téged felkértek , egy fellépés ereéig. Be kell mutatkoznod a nagyközönségnek . Justin téged pedig jelöltek. A Legjobb Tini férfi előadó díjra. – Bevallom kicsit irigykedtem, ár el tudom képzelni hogy ez neki már mennyire természetes lehet.
- Ha a hotelbe értünk Kate vár titeket a 3. emeleten. Lesz egy énekórátok , Közösen eldönthetitek, ki megy előbb. Egy-egy óra. – imádtam az énekórákat csak egy baj volt velük , hogy egyfolytában ugyan azt csináljuk . Skála, zongora, skála, majd minden számot elénekelek amik a koncerten szóba jöhetnek .
- Következő koncert? – ez volt az egyetlen ami jelen pillanatban érdekelt.
- Szerdán Aisha. De ott van előtted a lap. – Scooter rosszalló pillantására lesütöm a szememet. Szerdán … az még messze van , megnyomom telefonom tetején a feloldó gombot, és telefon kijelzőm még csak hétfőt mutat .
Szinte láthatatlanul nyitottam meg a twittert, és kezdtem el pötyögni lassan: „Szerdán találkozunk=) Ki várja? „
Hirtelenjött rossz érzés tört rám, nem vagyok paranoiás, de mintha valaki figyelne. Felpillantottam telefonomról , de Scooter és Rayen mással voltak elfoglalva, valamin nagyon vitatkozva de nem figyeltem rá, szemem tovább kutatott, a frusztráló okozást megidéző dolog után . De nem valami volt hanem valaki. Justin velem szembe lassan mért végig tetőtől talpig, szinte minden porcikámat felmérte, de nem nézett a szemembe. Fortyogtam a dühtől, milyen jogon mér végig? Haragudtam rá , és teljesen jogosan . Azok utána mit velem tett…. Szép lassan elért az arcomhoz én pedig csak vártam, míg a szemembe nézett. Megdöbbent barna szemei elárulták. Tudta, hogy lebukott. Ajkai kissé elnyíltak, talán azért mert tudta, hogy rajtakaptam. Azt a pillanatot vártam, amikor leveszi rólam tekinteté, de nem ő mélyen a szemembe fúrta övéit. Dacosan felkúszott szemöldököm.
- Van rajtam valami érdekes? – kérdeztem flegmán mire csak elvigyorodott.
- Néztél már ki jobban is . – szinte köpte a szavakat.
A két managger mellettünk lélegzetet visszatartva, pislogott, de egyszerűen nem bírtam ki hogy ne szívjam fel magamat. Hirtelen mindent a fejéhez vágtam volna , és már nyitottam is volna a számat, de Ry megelőzött.
- Valami baj van gyerekek? – kérdezte teljesen meglepődve.
- Hát baj az van, de nem velem. – Nem akartam belekezdeni, szóra sem méltatom, ezt a megnyilvánulását.
Határozottan fogtam meg a papíromat és vonultam be a „kabinomba”, arra nagyon ügelve hogy ne csapjam be a tolóajtaját, padig kedvem lett volna hozzá .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése