Az utcák sötétbe borultak már, és a lámpák néhol halványan pislákoltak gyenge erejüket megmutatva. Az idő viszont annál jobb volt. Most hogy kicsit lehűlt a levegő sokkal kellemesebb volt az utcán tartózkodni. Pólóban kényelmesen el volt az ember és a hazafelé vezető út sokkal kellemesebben esett. Talán 10 óra lehet. A hosszabb utat választottam hazafelé, mert kicsit jó néha egyedül sétálni. Azon gondolkoztam, hogy mit vegyek apa születésnapjára ami nemsokára itt lesz. Talán ég egy hónapom van . Vannak ezek az összerak hatós makett autók… egy Rnage Rover. Nem, eszem ágában sincs azt venni, de ahogy elsuhant mellettem kirázott a hideg. Nem nagy sebességgel jött de ahhoz épp eléggel hogy egy kellemes hűvös szellőt húzzon maga után. Megtorpantam. Láttam ahogy leparkol tőlem kb 5 háznyira és villám sebességgel kiszáll a kocsijából. Nem tudom miért de behúzottam az egyik sövény takarásába, onnan leskelődtem. Arcát az utcai lámpa tökéletesen megvilágította. Már rég láttam és talán kicsik is voltunk, de nagy a hasonlóság. Ijedten körülnézett. Majd egy halk üdvözlés hallatszott. Megindult felfelé a kocsi beállón majd halk ajtó csapódás hallatszott. Nem akartam vele összefutni , kaptam az alkalmon és hamar elmentem házuk előtt és befordultam a következő utcába.
Nagyon jól tudtam, hogy ki ő. Azt is tudtam, hogy minden lány oda meg vissza van érte, aki ebben a városban lakik- kivéve engem-. És gyors lépteim közben csak azon ját a fejem, hogy vajon meddig marad, és meddig bolygatja majd fel a nyugodt ki életét ennek a városnak. Magasról le *** -om hogy meddig marad. Csak ne kelljen, vele találkozzak. Mert odáig rendben hogy én ismerem, de tudom, hogy ő engem nem. Mégis olyat tett, amit soha az életben nem tudnék neki megbocsájtani, kislány voltam, és ma már talán nevetséges a sérelmem de akkor akkora sérelmet hagyott bennem, hogy utána mindig elkerültem.
Mikor megérkeztem a házunk elő és az ajtónk elé sétáltam mély levegőt vettem és úgy léptem be az ajtónkon .
-Sziasztok! – köszöntem mindenkinek.
- Aisa! Aisa! Aisa! – húgom természetesen mintha épp egy rakéta elől szabadult volna. Még a táskámat sem tudtam lerakni.
- Szia prüntyő! – 15 kilót azért már nehezen de felkaptam az ölembe és úgy rútam le magamról, a tornacipőmet.
- Aisa! Aisa! Aisa! – húgom természetesen mintha épp egy rakéta elől szabadult volna. Még a táskámat sem tudtam lerakni.
- Szia prüntyő! – 15 kilót azért már nehezen de felkaptam az ölembe és úgy rútam le magamról, a tornacipőmet.
- Szia!- anya a konyhában sürgött forgott, mint mindig.
- Képzeld el ma az oviban kaptam 3 piros pontot. És aztán az óvó néni beírt 2 feketét mert meghúztam Kiara haját. Pedig nem volt szép az óvó nénitől mert Kira vette el a homokozó lapátomat! – Húgocskámnak olyan beszélőkéje van 4 éves létére hogy az katasztrófa. De imádom. Csillogó szemekkel figyeltem minden mozdulatát, ahogy keresztbevágja kicsi kezeit az ölemben, és ahogy dacosan néz ki az ablakon, hogy minél jobban el tudja nekem játszani a sértődöttet, meg tudnám zabálni .
- Az óvó néni ma beszélt anyuval is …- tette hozzá anyu nekünk háttal.
Ledobtam a táskámat az egyik székre vállamról majd leültem a másikra drága Noa-t az ölembe húzva.
- És mit mondott az óvónéni?- Az édes kis csöppségre néztem az ölemben de anyuhoz idéztem kérdésemet.
- Azt hogy még Noa nincs lefürödve…- hátra pillantott és egy utaló pillantást vetett testvéremre.
- Lefürdessem? – kérdeztem kedvesen és orrá pöccintettem.
- Ma Olivérrel fürdök! – mondta és kimászott az ölemből.
- Olivér! – anya kiáltása pont olyan volt, hogy a szomszédok ne hallják, de az egész lakás bele zengett. Megfogtam húgom kezét még mielőtt elszaladna hogy elbújjon .
- Ne menj sehová! Adj egy puszit!- szóltam rá és nyomtam egy puszit arcocskájára.
- Itt vagyok. – Öcsém hamar itt termett a szobájából. Szokás szerint már le volt fürödve és csak a melegítő nadrág volt rajta. – Mondjad anya. - rám nézett, nyugtázta egy mosollyal hogy itthon vagyok majd felvette a 4 éves kis lurkót aki kiszakadt karmaim közül.
- Lefürdetnéd a húgodat? Veled akar fürdeni. – pillantott rá anya majd ismét visszafordult a konyhapulthoz és elkezdte feldarabolni a gombát.
- Persze…- azzal egy vicces morgás tört fel a torkából. – És utána megeszem vacsorára! – húgom a következő pillanatban fejjel lefelé lógott válláról és kockás hasát ütötte.
- Tegyél le! Olivér! – édes mégis szinte fájdalmasan magas hangja egyre halkult majd egy ajtó csapódással elhalkult.
- Hogy telt a napod? – hangja számomra mindig a legkedvesebbnek és leg védelmezőbbnek tűnt.
- Jelentkeztem az énekversenyre, dolgoztam , és Brian átjönne szombaton, ha nem probléma. – felálltam a szélről és a pultnak támasztva kezeimet és hasamat kémleltem anyut hogy mit csinál.- Mit főzöl? – érdeklődtem.
- Gombapörköltet. – láttam ahogy a gombát félreteszi egy tálba. Körül néztem a pulton és magam elé vettem a hagymát meg egy kést a fiókból .
- És Brian jöhet. Annak ellenére hogy buzi…- itt elhallgatott de nem is bántam .
- Anya Brian nem buzi csak … Nem heteroszexuális!- próbáltam szépíteni a dolgokat.
- Rendben , rendben… de örülök hogy jelentkeztél az ének versenyre, ha tovább jutsz akkor majd megyünk és megnézünk . – lelkesen fejezte be a gomba csíkozását majd előkapott egy lábast és beledobálta a hagymát amit felkockáztam meg a gombát is.
- Még nem tudom mi lesz belőle egyáltalán. Elég sokan jelentkeztek. – anyura pillantottam ő pedig nyugtázta valószínűleg kishitűségemet.
- Biztos hogy nagyon ügye leszel!- jelentette ki magabiztosan .- Csak légy önmagad!- egy huncut vigyor terült el az arcán. - És énekelj úgy, mint a zuhanyzó rózsának szoktál. - nem hagyhatta ki…
- A Zuhanyzó az én első számú rajongóm! – kontráztam rá .
- Csak ne firkáld össze alkoholos filccel a kabin ajtaját… - olyan jó mikor magában kuncog.
Anyuval világ életemben jó kapcsolatom volt. Annak ellenére, hogy a barátjával éltünk együtt. Az ő közös gyerekük volt Noa, ugyanis ő csak a féltestvérem. Az édes testvérem Olivér, akivel sokszor meglátogatjuk az édesapánkat is.
A főzés alatt sokat bohóckodtunk mint mindig, de hamar végeztünk és így hamar vége lett a jó kedvnek is. A hétvége többi része pedig úgy elrepült hogy észre sem vettem.Viszont egyetlen dolog nem tűnt el a gondolataim közül . Az Ő arca. Valahogy állandóan ott lebegett előttem a lámpával megvilágított profilja.
- Képzeld el ma az oviban kaptam 3 piros pontot. És aztán az óvó néni beírt 2 feketét mert meghúztam Kiara haját. Pedig nem volt szép az óvó nénitől mert Kira vette el a homokozó lapátomat! – Húgocskámnak olyan beszélőkéje van 4 éves létére hogy az katasztrófa. De imádom. Csillogó szemekkel figyeltem minden mozdulatát, ahogy keresztbevágja kicsi kezeit az ölemben, és ahogy dacosan néz ki az ablakon, hogy minél jobban el tudja nekem játszani a sértődöttet, meg tudnám zabálni .
- Az óvó néni ma beszélt anyuval is …- tette hozzá anyu nekünk háttal.
Ledobtam a táskámat az egyik székre vállamról majd leültem a másikra drága Noa-t az ölembe húzva.
- És mit mondott az óvónéni?- Az édes kis csöppségre néztem az ölemben de anyuhoz idéztem kérdésemet.
- Azt hogy még Noa nincs lefürödve…- hátra pillantott és egy utaló pillantást vetett testvéremre.
- Lefürdessem? – kérdeztem kedvesen és orrá pöccintettem.
- Ma Olivérrel fürdök! – mondta és kimászott az ölemből.
- Olivér! – anya kiáltása pont olyan volt, hogy a szomszédok ne hallják, de az egész lakás bele zengett. Megfogtam húgom kezét még mielőtt elszaladna hogy elbújjon .
- Ne menj sehová! Adj egy puszit!- szóltam rá és nyomtam egy puszit arcocskájára.
- Itt vagyok. – Öcsém hamar itt termett a szobájából. Szokás szerint már le volt fürödve és csak a melegítő nadrág volt rajta. – Mondjad anya. - rám nézett, nyugtázta egy mosollyal hogy itthon vagyok majd felvette a 4 éves kis lurkót aki kiszakadt karmaim közül.
- Lefürdetnéd a húgodat? Veled akar fürdeni. – pillantott rá anya majd ismét visszafordult a konyhapulthoz és elkezdte feldarabolni a gombát.
- Persze…- azzal egy vicces morgás tört fel a torkából. – És utána megeszem vacsorára! – húgom a következő pillanatban fejjel lefelé lógott válláról és kockás hasát ütötte.
- Tegyél le! Olivér! – édes mégis szinte fájdalmasan magas hangja egyre halkult majd egy ajtó csapódással elhalkult.
- Hogy telt a napod? – hangja számomra mindig a legkedvesebbnek és leg védelmezőbbnek tűnt.
- Jelentkeztem az énekversenyre, dolgoztam , és Brian átjönne szombaton, ha nem probléma. – felálltam a szélről és a pultnak támasztva kezeimet és hasamat kémleltem anyut hogy mit csinál.- Mit főzöl? – érdeklődtem.
- Gombapörköltet. – láttam ahogy a gombát félreteszi egy tálba. Körül néztem a pulton és magam elé vettem a hagymát meg egy kést a fiókból .
- És Brian jöhet. Annak ellenére hogy buzi…- itt elhallgatott de nem is bántam .
- Anya Brian nem buzi csak … Nem heteroszexuális!- próbáltam szépíteni a dolgokat.
- Rendben , rendben… de örülök hogy jelentkeztél az ének versenyre, ha tovább jutsz akkor majd megyünk és megnézünk . – lelkesen fejezte be a gomba csíkozását majd előkapott egy lábast és beledobálta a hagymát amit felkockáztam meg a gombát is.
- Még nem tudom mi lesz belőle egyáltalán. Elég sokan jelentkeztek. – anyura pillantottam ő pedig nyugtázta valószínűleg kishitűségemet.
- Biztos hogy nagyon ügye leszel!- jelentette ki magabiztosan .- Csak légy önmagad!- egy huncut vigyor terült el az arcán. - És énekelj úgy, mint a zuhanyzó rózsának szoktál. - nem hagyhatta ki…
- A Zuhanyzó az én első számú rajongóm! – kontráztam rá .
- Csak ne firkáld össze alkoholos filccel a kabin ajtaját… - olyan jó mikor magában kuncog.
Anyuval világ életemben jó kapcsolatom volt. Annak ellenére, hogy a barátjával éltünk együtt. Az ő közös gyerekük volt Noa, ugyanis ő csak a féltestvérem. Az édes testvérem Olivér, akivel sokszor meglátogatjuk az édesapánkat is.
A főzés alatt sokat bohóckodtunk mint mindig, de hamar végeztünk és így hamar vége lett a jó kedvnek is. A hétvége többi része pedig úgy elrepült hogy észre sem vettem.Viszont egyetlen dolog nem tűnt el a gondolataim közül . Az Ő arca. Valahogy állandóan ott lebegett előttem a lámpával megvilágított profilja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése