Egyszerűen nem tudtam ellazulni. Hiányzott a családom. Tegnap elmentek, és holnap Brian is elmegy. Mi lesz velem akkor? Kivel fogok hülyülni? A tény hogy egyedül maradok , a nagyvilágban , nem segített sokat. Bár eddig is jól bírtam az utazgatást. Hiszen egy éve majdnem minden nap máshol keltem, minden nap más rádiót láttam , de ha nem is rádiót, akkor esténként kisebb színpadokat. Az életem majdnem minden perce közzé lett téve a közösségi portálokon. Mégis Ők hiányoztak nekem a legjobban. Brian is mellettem van már egy jó ideje. Pedig olyan ritkán Találkozunk . És most, hogy elmegy , valamiért úgy érzem ez még kevesebbre fog csökkenni . Félek tönkreteszi a kapcsolatunkat.
Féltem! Féltem, hogy elveszítem a legjobb barátomat… Természetesen szerettem őt, mint a pasimat is, de tudtam mikor belementem ebbe a „járjunk dologba” abban a pillanatban megalapoztam hogyha egyszer szakítanánk akkor a legjobb barátom elsüllyed a mélybe. És biztos eljön a napja annak is , hiszen legbelül, a szívem mélyén , bármennyire is szeretném , de a jövőnket nem egy pályán látom haladni. Mindig azt láttam magam előtt, és még most is azt látom, hogy egy hosszú nap után szinte beesek az ajtón, még az előszobában ledobom a táskámat és a konyhából felvéve az én előre elkészített et leülök a tévé elé a kanapéra, összekulcsolt lábbakkal, és romantikus filmeket nézek. De még egyszer sem mertem elmondani Briannek.
Szemüvegemet fejem tetejéről lehajtottam a szememre és úgy ültem fel a homokba. Kikapcsolódni jöttünk le kicsit a tengerpartra, ha már ilyen kényelmes szállodánk van, és ha már Brian nemsokára hazamegy. A szinte fehér homok égette a hátamat, és a nap tűzte a fejemet, de úgy voltam vele, hogy barnulok egy picit. Szememmel Briant kerestem. Akit hamar meg is találtam. Lassan sétált felém . eddig nem is figyeltem meg, hogy mostanában mintha kicsit többet kondizna mint általában. Féltékeny Lehettem volna , hiszem minden lány megbámulta aki mellett elment, de nem voltam .Büszke voltam , hogy az én pasim de valahogy , csodálatos külseje nem remegtette meg anynira a lelkemet. Sokkal inkább arra voltam kiéhezve minden vele töltött pillanatban , hogy szíve minden melegével öleljen át. Mosolyogva lépett elém, és ez a mosoly jobban vakított, mint az előbb a nap, ami a szemembe tűzött, szemüvegét levette és a táskámra dobta.
- Biztos nem fürdesz egyet?- kezét felém tartotta, és ahogy combomra csöppent forrón kinéző testéről a hideg vízcsepp elmosolyodtam .
- Ezt te sem gondoltad komolyan! – szemöldökömet flegmán felhúztam ami ezúttal biztos kikandikált a pilóta szemüveg alól. Hátratámaszkodtam két alkaromra és úgy billentettem hátra a fejemet, hogy hajam nyugodtan hátra lóghasson. – A végén még vizes lesz a hajam! – Majdnem elröhögtem magam a picsa szerepjátszásban de a végére rendezni tudtam arcvonásaimat.
- De kellemes a víz… - éreztem a hangján hogy veszi a poént, de nem néztem rá. Újabb vízcsepp landolt a lábamon, amitől kirázott a hideg.
- Nem kockáztathatom a hírnevemet. - orromat még feljebb toltam , poénból. – Sajnálom De ha lefotóznak csutakban lógó hajjal, akkor vége a karrieremnek. - nem tudom hogyan jutott eszembe ez a marhaság, de spontán hülyeség volt. – És ha vége a karrieremnek miattad, akkor neked is véged lesz miattam. – Győztesen elmosolyodtam.
Hirtelen , nem jött válasz a nagy csattanómra, azt hittem hogy győztem , így fejemet éppen annyira billentettem vissza hogy szemüvegem alól ki tudjak kandikálni . Testemre viszont hirtelen ezernyi meg ezernyi jéghideg vízcsepp esett, és ekkor vettem csak észre hogy Brian fölém térdelt, kajánul vigyorogva , és megrázta vizes haját. Akadozott mély levegőt vettem , de jól éreztem magamat. A testemet sokként érte a forró nap után ez a hideg.
- Én viszont nem fogok egy sült csirkével mutatkozni ezen a gyönyörű helyen. – vigyora határozottan az orrom előtt terült el .
- Mond azt, hogy egy pláza cica vagyok , az jobban hangzik!- durciztam egy picit de nem sokáig. Hideg tenyerét hátamra csúsztatta, és úgy intézte, hogy teljesen hanyatt feküdjek a törölközőmön. Testét vigyorogva rám engedte, és hagyta hogy fürdőnadrágjából rám csorogjon a víz. – Szssssss ! – halk mérgelődésemre még jobban elvigyorodott, majd végre hagyott viszonylag szabadulni .
- Gyere velem fürdeni. – Kérlelő szemeinek alig tudtam ellenállni, végre felemelkedett rólam , így nem is tudtam volna nagyon szidni .
- Lusta vagyok felállni. – vigyorogva levettem a szemüvegemet, és az övé mellé tettem a táskámra.
- Akkor… - olyan lassan hajolt hozzám hogy tudtam mit szeretne. Ajkait lassan enyémekre nyomta, és megcsókolt. Kezemmel óvatosan hajába túrtam és hagytam hagy felejtesse el velem, hogy hol vagyunk. de csókunk nem tartott sokáig. Brian nem szeret nyilvánosan Smárolni és ezt már többször meg is beszéltük. – Gyere menjünk! – vigyorogva állt fel és nyújtotta nekem ismét a kezét, de én megint csak megráztam a fejemet.
- Csak ha viszel a hátadon! – egy pillantót sem kellett várjak, karomnál fogva felhúzott, és egy laza mozdulattal a hátára kapott. Ijedtemben halkan felsikítottam, de élveztem a helyzetet.
Ahogy haladtunk a tenger felé rá kellett jöjjek, hogy , hiányzik nekem és talán, ha előbb tudom, hogy hogy érez irántam, akkor talán én magam kezdeményeztem volna ezt a kapcsolatot. Egy pillanatra azonban a szívem azt súgja, hogy hazudok. Illatát mélyen magamba szívtam, de nem éreztem mást csak a legjobb barátom illatát, és egy kis csalódottságot, mert ő mégis jobban szeret engem , de ha nem is jobban, de másként.
Lábujjaim hamar elérték a vizet, majd szép lassan a bokámat, és így próbáltam elhessegetni a gondolataimat. Arra fogtam, hogy mindezt azért érzem mert nemsokára elmegy. Hirtelen kapott le a hátából és fordult velem szembe , szép lassan andalogtunk a vízben. Szemeit bámulva tudtam hogy soha nem találnék nála jobb barátot, de hazudtam neki , és féltem ha egyszer megtudja összetöröm a szívét, és akkor nem leszek jó barátja viszont. Én mégis tudtam mosolyogni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése