- Miért hoztál a lakásodra? – kérdeztem szúrós szemekkel. Meg kellett kérdeznem, lenéztek és azt sem akartam, hogy ő azt higgye, bármit megtehet.
- Aludni, meg gondolom fázol. – mosolyogva lépette felém egyet és végig simított libabőrös karomon, amitől csak kirázott a hideg. – És gondolom le is akarsz fürdeni. – kuncogott fel és homlokomra tapadt hajamat megigazította.
- Nincs ruhám. – mondtam kissé megszeppenve. – Ugye nem gondolod, hogy majd meztelenül járkálok majd a lakásodon? – ez enyhe célzás volt.
- Anyukád csomagolt neked ruhát, míg dolgoztál. – mosolyodott el feltételezésemen és ezzel hamar meg is nyugtatott. Hogy gondolhattam, hogy bepróbálkozni hoz fel ide.
- Remélem valami jó meleget. – Kuncogtam fel erőltetetten mire, ő csak elmosolyodott.
- Nem garantálok, semmit. – tette fel maga elé védekezőn kezét, de a kaján vigyor arcáról természetesen nem tűnt el. – Nem fogtam a kezét mikor ruhát pakolt neked. – vigyorgott. – Amúgy… - hátrált el tőlem két lépést. – Megérkeztünk , és ekkor a lift egy halk csengéssel jelezte, hogy megállt.
- Ohh .. – csak ennyit tudtam kinyögni. A lift ajtaja kinyílt és csak akkor kaptam észbe mikor már becsukódni készünk. Justin egy óvatos mozdulattal a liftajtók közé nyúlt, hogy azok ne záródjanak össze.
- Baj van? – kérdezett vissza és felém nyújtotta a kezét.
Tudom nagyon kedves, hogy vigyáz rám és nagyon kellemes, hogy állandóan a kezemet akarja fogni , csak nem tudom szabad-e ? Meg akarom fogni, de nem tudom, hogy ő miért akarja fogni a kezemet állandóan. Nem szabadna elfogadnom a kézfogását, de ha visszautasítom akkor az úgy érzem nem fog jól esni neki.
- Nincs! – vágtam rá viszonylag gyorsan a válasz, és halk, mély, mégis láthatatlan sóhajt véve megfogtam kezét.
Egy kis ötszög alakú helységbe húzott magával ahol 3 ajtó lapult. Szabad kezével farzsebébe nyúlt és elővette a lakás kulcsát. Hogy honnan veszem, hogy biztosan a lakásán vagyunk? Nekem egyértelműen leesett a lent történtekből. És amúgy is mindenki tudta hogy nem csak egy lakása van . Hát igen, aki megteheti.
Míg kulcsával babrált, én tökéletesen fel tudtam mérni a terepet, illetve őt. Elgondolkodtatott. Vajon mi fog történni, ha bemegyünk a lakásba. A fejemben többféle piszkos gondolat villant fel. Fekete pólója, ami eddig bő volt rajta most teljesen rátapadt, szép t alakú háta – széles vállának köszönhetően – gyönyörűen kirajzolódott. Azt sem mondanám hogy vézna volt. Inkább vékony de szálkás. Karja mondjuk elég kis vékonynak tűnt eddig a fekete pólóban de most, hogy teljesen rátapad látom, hogy azt sem hagyta mostanában el lustulni. Igen, vonzó látványnak találtam. És képzeleteimben pontosan ezért játszódott le többször is az a jelenet hogyha bemegyünk azon az ajtón , vadul nekinyom az ajtónak, és megcsókol. Mondjuk odáig még nem jutottam el a fantáziálásaim közepette hogy mondjuk, mit csinálnék vagy mi lenne a helyes.
Az ajtó halkan nyílt ki, meg sem nyikordult. Justin elengedte a kezemet és nagy lendülettel belépett rajta.
- Gyere beljebb! – kért mosolyogva és tartotta nekem az ajtót. Bólintottam majd határoltságot sugározva felé beléptem az ajtón.
***
- Szép ez a ház. – mondtam miközben kijöttem a szobából ahol a bőröndömet hagytam.
Nem, nem támadott le még a bejáratban. Természetesen ez az én fantáziálásom volt csak. Miután bejöttünk körbevezetett a szép modern lakásában, majd miután megérkeztek a bőröndök, egyedül hagyott a ruháimmal hogy válogathassak. Addig lefürdött.
- Köszönöm. – bólintott a konyhából majd felém indult két pohár narancslével. A színük hasonlított a pólóra, amit adott, hogy aludhassak benne. Igen az ő pólója volt rajtam mert bohókás édesanyám elfelejtett nekem hálóruhát pakolni, de hát ez van , a lényeg hogy fürdőruhát pakolt nekem.
- Én köszönöm a pólót! – bólintottam – Meg úgy mindent…- hasamat körbefonva karommal lehajtottam a fejemet. Biztos elpirultam. Jól érzem itt magamat, már most, pedig alig vagyok itt egy órája.
- Ne bolondozz már! Szívesen vagyok veled! – kijelentésére felkaptam tekintetemet, mire ő csak a kanapé felé biccentett fejével . Vettem a lapot, elindultam a kanapé felé és egyszerre huppantunk le a 3 személyes kanapéra. Hátamat a hát támlának döntöttem , és mikor látta hogy, kényelmesen elhelyezkedtem, felém tartotta az egyik pohár narancslevet. – Amúgy is kedvellek. – tette hozzá nem éppen magabiztosan.
- Akkor is köszönöm! – mondtam és belekortyoltam a narancslevembe. Bólintott és inkább más témába kezdett.
- Izgulsz a verseny miatt? – kérdezte őszintén és közelebb kúszott. Lábaink összeértek.
- Igen. Nagyon!- mosolyodtam el és a pohár szélével kezdtem játszani.
- Szerintem nem kell. - mosolygott kedveset majd kiitta a poharat és az asztalra tette azt- De mit csinálnál ha mondjuk nem nyernél? – kérdezte érdeklődve.
- Semmit. - vontam vállat - Szomorú lennék, de az élet megy tovább. - Azért ez kicsit elgondolkodtató mert az hogy szomorú lennék az nem kifejezés.
- És ha nyernél? – nem is nagyon tudtam elgondolkozni a másik lehetőségen olyan gyorsan tette fel a kérdést.
- Lelkesen készülnék a következő fordulóra. – vágtam rá egyből. Persze ezt már elterveztem sokszor.
- Ez aranyos. – alsó ajkába harapott és oldalasan eldöntötte fejét, úgy nézett rám. Felkuncogtam cselekedettén majd pirult fejemet lehajtottam egy pillanatra, hogy összeszedjem magam.
- Nekem a zene az életem. – mondtam ki gondolataimat, amik eszembe jutottak hirtelen. - Tudod nekem soha nem volt se kutyám se macskám, és még igazán tartós kapcsolatom sem!- ezen felröhögtem . – Örülnék ha összejönne végre valami . – tényleg így éreztem.
- Szeretnél világot látni, igazam van? - kérdezte mohón, de ez engem nem zavart.
- Még szép!- lehúztam az üdítőmet, és poharam övé mellé tettem. – A tengerpart csodálatos volt! – sok mindent tett mostanában értem .
- Örülök hogy boldog vagy! – ez kicsit másképp hangzott mint ahogy egy barát mondja a másiknak.
Nem tudom mi ütött belém de hirtelen meggondolatlanságból – vagy nem is abból – közel hajoltam hozzá és nyakánál fogva magamhoz öleltem. Egy pillanatra mintha fel sem fogta volna mozdulatomat, pont ugyan-úgy ahogy én sem. Hamar éreztem kezeit derekamon, szorosan húztak magához. Nyakára simuló felkarjaimnak köszönhetően éreztem felhevült bőrének puhaságát. Illata kábító volt számomra olyan mint az ambrózia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése