Fáradtan léptem ki az öltözőmből és bár elég hülyén hangzik , de nem tudtam volna aludni ha most itt rögtön lefeküdtem volna arra a kényelmes nagy fehér kanapéra amin most a ruháim hevertek . Képtelenség lett volna úgy hogy az ő hangját hallom. Szemimet lehunyva, sóhajtottam egyet majd becsuktam magam mögött az ajtót. Talán mégsem lesz olyan könnyű ezt a dolgot megszokni, vagy inkább csak elviselni . Tökéletes volt a hangja. Ide hallom . Egyet sem vétett, mindig minden a helyén van , pedig ő többet ugrál a színpadon egy szám alatt, mint én, azalatt a pár szám alatt amit énekeltem . Nem mondom, hogy nem volt fantasztikus, de valahogy nem volt teljes minden . Ezek az emberek , nem miattam voltak itt. Láttam ahogy néhányan egyhelyben ültek előttem , és a telefonjukat nyomogatva várták, hogy végre Justin jöjjön. Hiszen miattuk voltak itt, nem kéne elkeserednem, de egyszerűen belül kicsit tönkretesz, hiszen igazuk van. Annyiszor kihagytam a sorokat, még ez alatta pár szám alatt is. Az a fűző… amitől alig kaptam a színpadon levegőt. Beszélnem kell Rayal, hogy sürgősen cseréljük le azt a vackot.
Anyuék már rég a buszon várnak , lassan fél órája pépelődöm az öltözőmben, jó magam sem tudom mi tartott eddig, de mindegy is. Gyors léptekkel haladtam a színpad mögé ahol tudtam, hogy ott vár Kim a testőröm . És ahogy megjósoltam tényleg ott várt, mikor szólásra nyitotta volna száját, én csak megráztam a fejemet. Semmi hangom nem volt, talán egy picit tudtam suttogni a koncert után. Csodálkoztam is, mert eddig nem esett nehezemre. Talán túl megterheltem, a tömegtől nem hallom úgy a hangomat, mint általában így a mikrofonba is hangosabban énekeltem, mellesleg az a fránya szél is elvitte a hangomat. Csak reménykedni tudtam hogy holnapra visszajön.
Testőröm kézen ragadott, én pedig hagytam, hogy húzzon. Most nem sietett annyira. Lassan indultunk meg a színpad mögött, ahol sokkal nagyobb pörgés volt , mint fél órával ezelőtt.
- Várj egy picit itt!- Kim rámutatott a színpad oldaláról egy üres szállító dobozra- Ülj le itt! Sietek. – Azzal hamar el is ment. Alig láttam merre igyekszik.
Furcsa csend ölelte körbe a színpadot. Mintha minden elhallgatott volna körülöttem. Furcsa…. Szememet a színpadra kaptam ,a mit tökéletesen láttam oldalról . Talán már észre sem veszem a lányok sikítását? Vagy nem is az érdekel? Justin hangját nem hallottam. Egy pillanat alatt, tudaton kívül keresni kezdtem , és rosszul tettem . Szemeit éppen az enyémekbe fúrta, és valahogy nem vitt rá a lélek hogy elfordítsam a fejem. A fekete gitár hivalkodóan ölébe kívánkozott, de ő egy darabig csak tartotta, és lógatta maga mellett. Olyan más volt most. Eddig rá se mertem nézni . Olyan nyugodt, mégis aurája gőgös, talán pont attól, hogy rám nézett. De nem, arca kifejezéstelen volt, és nem is változott. Hirtelen egy kéz simult a vállamra.
- Justinból furcsa csendet idéztél elő kislány. – Összerezzentem hangjára. Scooter ilyen jó lopakodó lenne.
- Mi közöm van ehhez nekem? – kérdeztem teljes tagadással . Nem tudtam elképzelni, miért pont én lettem volna Híres Justin Bieber ’csendje’ . Bár Belül mégis zavarban éreztem magamat.
- Én nem tudom? Te tudod? – sejtelmes kérdésére elkaptam róla tekintetemet. Isten tudja miért éppen Justinra.
Leült a székére kicsit oldalasan, majd Dannel pengetni kezdték a gitárokat. Ezer közül is felismertem , ezeket a hangokat, hiszem melyik korombeli nem is meri EZT a számot? A rádióban , majdnem minden 3. szám, ez a szám .
- Nem is találkoztunk még az elmúlt két napban személyesen. Nem tudom, mi baja van. Kéne valami baja legyen ?- talán kicsit túl gőgösen adtam neki választ. De nem bántam meg. Nem is ismerem még, csak látásból. Természetesen nem volt kétségem afelől hogy bármennyire is frusztráló, és talán tudta nélkül bántó kérdést tett fel . Ő bennfentes és nem hiszem, hogy rossz indulattal mond vagy kérdez bármit is.
- Nekem elsősorban az a fontos, hogy jól érezze magát, mert ha jól érzi magát akkor szívesen csinálja amit csinál. Ha beszédes, akkor energiával van teli és akkor a színpadon is jól teljesít, és még a legbutább ember is tudja, hogy neki a színpad az élete. – Olyan magabiztosan beszélt, és mintha kicsit fenyegetett is volna. De lehet hogy csak én érzem élt a hangjában, azért mert tudom mi volt a múltban . De lehet hogy az csak nekem jelentős...De már nem is érdekel.
Egy darabig bámultam Justint, talán mert elgondolkoztam azon amit Scooter mondott. Kerestem rajta azt a bizonyos csendességet, de nem értettem. Hogyan is érthetném, hogyha már szinte egy örökké valóságnak tűnő ideje nem is beszéltünk. De nem is akartam vele beszélni. Nincs mit mondanom neki.
Fel akartam nézni Scooterre, hogy válaszoljak neki , de ő már nem volt ott. Kénytelen voltam, magamba fojtani egy kisebb dühöt, még ha az néha nem is megoldás. Dühömet azonban egyetlen pillanat alatt elfelejtettem , és mintha nyugodtság szállt volna meg. Éreztem , hogy nem lett volna szabad, és fel kellett volna álljak , azon nyomban ahogy rám nézett . De azok a szép barna szemek, mintha nem csak a reflektor fénye miatt csillogtak volna . Hülye voltam , hogy nem sütöttem le a tekintetemet, de a testem nem érzékelte az agyam parancsait. Justin jóformán nekem énekelt. Végig a szemembe nézett… És nehogy azt mondja nekem valaki, hogy csak én éreztem ennyire fájdalmasnak ezt a dalt.
Összerezzentem mikor felállt és letette a gitárját, de a szemét nem vette le rólam. Egy pillanatra megállt velem szembe, mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam volna megmondani milyen érzés tombol benne. de biztosan tombol . Csendes gyilkos… Egy szexy Csendes gyilkos. Gyomrom remegett és ismét dühös lettem. Mintha, engem támadna! Lassan a közönség felé fordult, és ekkor mintha eddig Jégcsap lettem volna felolvadtam.
Nem tudom mi volt ez. Nem tudom , miért csinálta. De ezzel csak azt érte el , hogy az eddigi tervekhez képest csak még jobban elkerüljem , és rá se merjek nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése