-Ne Justin! Nem úszod meg ilyen könnyen. –lihegve beszéltem hozzá, suttogtam , ajkaink még mindig súrolták egymást.
- Rendben… - hangja szaggatott volt , és ugyan úgy mint én zihált.
Lassan szó nélkül húzódtam el tőle. Kezei derekamon szint kínszenvedéssel eresztették el csípőmet, de szó nélkül engedett. Tudta, hogy most nem mondhat rosszat. Szemeiben láttam előre a bocsánatkérést.
- Főzök egy teát. – mondtam végül. Elhúzódtam tőle teljesen. Lassan indultam el a konyha felé és úgy próbáltam tenni mintha az előbb mi sem történt volna és nem csókolt volna szenvedélyesen majdnem fél órán keresztül. – Kérsz te is? - kérdeztem miközben felkaptam a teaforralót a gáztűzhelyről. Felé fordultam, de ő csak csendben megrázta a fejét.
- Tehát azt mondtad megmagyarázod… - kezdtem bele és már teli is öntöttem a kannát és begyújtottam alatta a gázt. Mintha nagyon akartam volna ezt a teát. Amúgy sem volt valami nagyon hideg, és jobban érdekelt most az a személy aki leült az asztalunkhoz.
- Attól félek hogy nem fogod megérteni . Nem lehetne…. – kezdett bele . Ki akarta húzni magát a válaszok alól .
- Nem ! – hangom hisztérikusan csengett kicsit, de vettem egy mély levegőt lassan odasétáltam az asztalhoz és leültem mellé . – Nem gondolod hogy a múlt hétvége után legalább annyit megérdemlek hogy szemtől szembe elmond nekem hogy csak egy hétvégi kaland voltam , akivel jól érezted magadat , de ennyi ?! - kérdeztem tőle komolyan szemtől szembe. Úgy ahogy tisztességes.
Én meg értek mindent , de ne játsszon velem tovább, én tényleg képes lennék beleszeretni . Nem én már beleszerettem , de még képes lennék tovább lépni . A hétvége után még talán én is fel tudnám írni magamnak egy jó kis kalandnak . Nem ez számomra felejthetetlen volt . A csókjai , az érintései mámorítóak . De most vessünk neki véget, mert később már nem tudnám megtenni .
- Nem erről szó sincs! – szemembe nézve mondta de aztán lesütötte a szemét.
- Akkor mivel érdemeltem ki ezt ? – kérdeztem suttogva.
- Te semmivel! – mintha kicsit feszült lenne- Pont ez az. Nem tettem volna meg ha … - nagyon bele lendült a mondani valójába mégis elhallgatott. Ez olyan rosszul esett . Mintha nem bízna meg bennem …
- Ha?... – noszogattam. Kezemet térdére csúsztattam mint Vasárnap mikor hazafelé kocsikáztunk . Akkor elmosolyodott de most csak nagyot sóhajtott és kezemre szorította sajátját.
- Ha nem függenék én is másoktól. – Ujjait szorosan enyéim közé fűzte mintha attól félne hogy elveszem onnét.
- Te! Függesz másoktól? – kuncogtam fel . Nem hittem el . Hiszen ő egy olyan szabad lélek akivel még sosem találkoztam. Kezemet arcára simítottam és magam felé fordítottam arcát. Szemembe nézett , majd kuncogásomon keserű mosoly terült el az arcán . A gyomrom felfordult attól a mosolytól . Szinte fizikai fájdalmat okozott.
- Scooter betervezett a hétre. - hangjában volt valami magyarázó, valami düh, de nem tudtam honnét ered. - Most is úgy jöttem el, hogy nagy balhé volt belőle. – Hangulata teljesen átragadt rám . Nem volt kedvem már érzelgősködin . Eddig nyitott voltam arra, hogy szeressen , de mostmár csak azt kívántam bárcsak meg se jelent volna.
- És akkor most sajnálnom kéne? – Elvettem a kezeimet róla. Menjen el . Én nem játszom tovább.
- Ne légycinikus. – fujtatott egyet és összeráncolt szemöldökkel nézett fel rám, mintha nem értené reakciómat, mondjuk én sem érteném a hirtelen változást ha fordítva lenne.- Nem azért mondtam. – kezem után nyúlt és ismét megfogta, én pedig csak hanyagul engedtem neki egy kicsit. Bevallom nekem is jól esett.
- Justin most akkor miért vagy itt?- vettem magamon még egy nagy erőt, de elhúztam a kezem- Nem akarok én neked nehézséget. – Igen mert az amit mondott Scooterrel kapcsolatban azt sugallta hogy felesleg vagyok neki ami bajt okoz.
- De nem érted? Te is csak azt vetted le abból, amit mondta,m hogy sajnáltatom magam ahhelyett hogy észrevetted volna, hogy fontos vagy nekem . – Nem éreztem a súlyát a szavainak . Semmi értelmük nem volt. A kisírt szemeinek pedig nem dőlhetek be még egyszer. Olyan magabiztos volt. De én nem. Akarom én ezt az egészet? Miért nem küldöm el? Talán mert nem is akarom…
- És én most mit tehetnék? – vontam vállat. A teás kanna sípolni kezdett, én pedig felálltam hogy lekapcsoljam alatta a gázt. Kevés víz hamar felforr. Ez így igaz a szerelemre is. Gyorsan jött szerelem , hamar felforr, de aztán szép lassan lehűl. Vagy nem ? Elment a kedvem a teától.
- Csak hidd el, hogy nem egy hétvégi kaland vagy. – a hátamnak mondta mégis éreztem az érzelmeket benne. Fájtak . Mert az eszem szerint hazugság volt minden egyes szó amit mondott. A szívem pedig harcolt az igazáért. Az ész és a szív párbaja. Most ellene harcolok vagy saját magammal?
- Bocsi de ez elég nehezen megy. – vallottam.
- Nem viccből jöttem vissza Aisa. – a suttogás közvetlenül mögülem jött. Mikor állt fel? Mikor jött hozzám ilyen közel. Miért remegnek a lábaim?
- Pedig a szituáció elég vicces és szappanoperába illő. – és tényleg így éreztem magam. Utoljára akkor láttam ilyet mikor évekkel ezelőtt a fehér lovagról álmodtam és Vad angyalt néztem a nyáron Európai kiruccanásom alatt Argentínában angol felirattal.
- Csak annyit szeretnék, hogy ha nem akarsz tőlem már semmit, akkor küldj el , és soha többet nem látsz majd. - Megfordított magával szembe és nekinyomott a konyha pultnak, mint akkor este ott náluk , csak most láttam a tekintetét is. És egyszerűen nem jött jobb válasz, csak a védekezés.
- Persze , nyugodtam hárítsd rám a felelősséget, így könnyebb lenne neked. Nem te dobtál engem hanem én téged? – flegmanézésem, amit felé küldtem nem én voltam. Lassan lehunyta a szemét, kifújta a levegőjét majd mikor újat szívott be tenyerét karjaimra simította. Nem túl erősen csak hogy érezzem karjaimra szorított .
- Aisha! Nem érted meg, hogy én, nem akarlak elveszíteni?! Szeretlek! – szemtől szembe mondta. És én hittem neki. Én is szeretem . És nem tudom, hogy történt meg ismét, de megölelt és mindent elfelejtettem . Minden dühöt.
- Én is szeretlek ! – kimondtam mert ezt éreztem .Kezeit óvatosan felvezette nyakamra majd állcsontomra és közelebb húzott magához.
Egy ideig lassan lélegeztünk egymással szemben aztán az egyik pillanatban elzsibbadt a lábam így testsúlyomat áthelyeztem az egyik lábamról a másikra. Képszakadás , majd … . Nem tudom, hogy történt, mert elvesztettem a fejemet de egyik pillanatról a másikra egymás száját téptük és én húztam őt befelé a szobámba. Mikor mindketten átléptük a küszöböt Egyik szabad kezemmel az ajtó után kapálództam, amit meg is találtam és nagy lendülettel be is csaptam. Kit érdekel? Senki sincs itthon. Most csak ő érdekel.
Ajkai hirtelen más útra tévedtek, nyakamat kezdte csókolgatni. Kezei simogatták bőrömet ott ahol a lenge félvállas pólóm alá betúrt hasamhoz. Minden egyes pillanat vággyal töltött el iránta, bizseregtem ujjai alatt. Karjaimat nyaka köré ölelve húztam magamhoz még és MÉG közelebb. Lábammal hátrálni kezdtem, hátha meg tudok támaszkodni valamiben és akkor teljesen hozzám tud majd préselődni és akkor elég közel lesz a közel. De nem találtam támasztékot. Belenyögtem szájába mikor majdnem elestem saját lábaimba. Ez az érzés teljesen megváltoztat. A koordinációm is elveszik a közelébe. Justin egy kicsit elvállt nyakamtól és lassan de mégis felfoghatatlan gyorsan térdeim alá nyúlt és felkapott, derekára ültetett.
Mintha tudná, hogy hol az ágyam és mi sem lenne természetesen oda sétált az oldalához. Olyan jó volt érezni őt és azt amilyen gyengéden hozzám ér. Lasdan hajolt le és végig a szemembe nézett, óvatosan lerakott az ágyra, de egy centire sem távolodott el tőlem. Éreztem a leheletét, ahogy lecsapódik ajkaimon. Zihált, mellkasomat verte a szíve sajátján keresztül. A vérnyomásom valahol az egekben lehetett mert még a fülemben is dobogott a vér. Kezével lassan simogatta végig testemet, lassan haladt le egészen a nyakamtól végig az oldalamat, majd kezét csípőmre simította és combom alá nyúlva lábamat felemelte oldalához . Kezével óvatosan simított végig visszafelé a másik oldalamon de simogatásával húzta felfelé a pólómat is. ...
***Egy évvel később, az visszaemlékezésből felébredve ( álom volt csupán)***
- Aisha! Ébresztő! Fél órád van elkészülni! – szemeim rögtön kipattantak Kim hangjára.
- Hányadika van? – tudnom kellett.
- Május 1. Mi van veled Aisa ? Elfelejted hogy ma délután sajtó konferencia van ? – Kim kicsit flegma volt ma reggel , de tudom hogy izgul mert ma van az unokahúga vizsgája.
- Ma van az első koncert is. – kicsit féltem bevallom , de a gyomor szaggató érzéstől még mindig nem tudtam szabadulni amit az álmom okozott.
- Igen ! Siess! Mert ma még van egy táncpróbád! – Kim nem totojázott sokat , kiment a szobából és már be is zárta maga után az ajtót.
Lehunytam szememet de csukott szemhéjaim alatt képek jelentek meg. Szeretkeztem Justinnal. Igen aznap este mikor bocsánatot kért tőlem Szeretkeztünk. Órákon keresztül csukott ajtó mögött. Életem legjobb estélyét töltöttem vele, és azóta, nem volt ilyen. Pedig van kit szeressek, aki engem viszont szeret. És talán ő jobban szeret engem mint bárki más. Mivel nem hagyott ott egymagamra még soha. Nem kellett arra ébredjek reggel, hogy az ágyamban, amiben előző este ketten szeretkeztünk csak én fekszem. Se levél, sem SMS , vagy csak egy telefonszámmal is beértem volna . Szememet kinyitottam, és nem akartam tovább emlékezni . Nem akartam róla álmodni. Nem akartam semmit, ami vele kapcsolatos. De az élet nem kívánság műsor. Mert ma ismét látom. Nem, Ha rajtam múlik messziről el kerülöm.
Kikeltem az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése