Alig volt 5 percem hogy a színpadra érjek . Semmi Mást nem hallottam csak az alapzenét, ami a közönség kis hangulat bevezetéséről szól . A hangsúly a kicsin van , ugyanis itt lép be az én szerepem . Én vagyok az, aki bemelegíti majd Justinnak a közönséget. Régebben talán nem értettem meg, sőt alamizsnás munkának tartottam ezt a szerepet. De bevallom és rájöttem, hogy erre is szükség van. Ezután a turné után dől el minden! Ha Justin Bieber neve nélkül is megállok a lábamon ebben a szakmában, akkor tényleg érdemes volt minden . Minden szenvedés, amit végig éltem ,és még az is megéri hogy az ő arcát kell néznem minden egyes nap .
- Aisa! Szedd a lábad! – Kim sürgetése a hátam mögül kizökkentett a gondolataimból .
A fűző feszült rajtam, levegőt sem úgy tudtam venni, mint szerettem , volna de kapkodtam a lábamat. 3 perc. Ennyi maradt a színpadra lépésig, mikor a középső színpad kapuhoz léptem . A közönséget egy óriási függöny takarta el előlem, a táncosok, és a családom már ott vártak rám.
- Mi majd lentről figyelünk kincsem!- anya bíztató szavait halottam meg a leginkább, míg két ismeretlen srác, a hangtechnikával foglakozott, amit még az öltözőben rám aggattak.
- Aisa most Királylány vagy! – Húgom Brian ölében csücsült, én pedig ekkor éreztem először nyugodtságot , magamban , hónapok óta.
~ Egy perc! – A fülemben csüngő készülékből a hang határozottan Ryané volt. Szememmel keresni kezdtem , de nem láttam sehol . – Ne aggódj! Nem kell látnod, de itt vagyok! – Könnyű volt mondani .
- Gyere csajszi!- Trish megveregette a vállamat, ez volt a jel. Indulnom kellett.
- Mikor lejössz a színpadról mi itt várunk ! – apu mindig tudta hogy fontos nekem , és most itt van az első nagy fellépésemen is.
- Ragyogsz mint mindig!- Brian közelebb hajolt , és nyomott egy rövid csókot a számra.
- Köszönöm hogy itt vagytok! – mosolyogva nyomtam még egy puszit Húgom arcára is. Megöleltem anyát és apát, majd lassan hátrálni kezdtem.
~ El ne szúrd nekem, mint a legelsőt! - Ryan pillanatok alatt képes elszúrni az illúziómat, miszerint a ma estém tökéletes lesz.
- Köszi Ry! Ez jól esett!- nem tudtam halja e és hogy a sötétbe látja e szemforgatásomat, de azért kimondtam , még feszültség levezetés képpen is .
~ Jöhet a szöveged! Segítsek? – a kérdésre ami a fülemben hangzott el csak megráztam a fejemet. – Akkor bűvöld el őket csajszi! 5! –lassan számoltam vele visszafelé magamban.
A dobos pergetni kezdte a dobokat, Trish Kilépett a színpadra, a függöny elől , és megbőgette gitárját. Hűvös szellő csapta meg lábaimat, amitől kirázott a hideg… 4!... Szívem hevesen kezdett dobolni . Az oldalamon lévő két lányra néztem, akik elmosolyodtak .
- Együtt megcsináljuk! - Kijelentésükre bólintottam . … 3!...
Mély levegőt vettem, lehunytam a szememet, mire bevillant egy kép. Egy kép a volt iskolán kicsiny színpadjáról, ahol először felléptem. Mindössze 50 ember nézte végig a szenvedésemet…2!…
De most nem ezért vagyok itt. Anyu. Apu, Felnőttem. Brian. Köszönöm, hogy mellettem áltál. Noa. Remélem majd méltó példaképed leszek . … 1!... Justin Bieber. Nélküled is menni fog!
Mától minden este 6 szám ereéig csak az enyém a színpad! És én el fogok kápráztatni minden este majdnem 50 ezer embert.
~Aisha! – Lassan elhúztam a függönyt, és kiléptem mögüle. Reflektorfények majd megvakítottak. de nem érdekelt ,mert egy pillanatra megláttam magam előtt több ezer embert, és csak őket tudtam nézni . – Kezdheted!
-Hello mindenkinek! – soha nem láttam még ennyi embert, csak úgy hogy én is köztük álltam , akkor pedig nem tűnt ennyinek . A vércukrom leesett, de a mosolyt az arcomról senki nem tudta volna eltüntetni.
- Aisa! Szedd a lábad! – Kim sürgetése a hátam mögül kizökkentett a gondolataimból .
A fűző feszült rajtam, levegőt sem úgy tudtam venni, mint szerettem , volna de kapkodtam a lábamat. 3 perc. Ennyi maradt a színpadra lépésig, mikor a középső színpad kapuhoz léptem . A közönséget egy óriási függöny takarta el előlem, a táncosok, és a családom már ott vártak rám.
- Mi majd lentről figyelünk kincsem!- anya bíztató szavait halottam meg a leginkább, míg két ismeretlen srác, a hangtechnikával foglakozott, amit még az öltözőben rám aggattak.
- Aisa most Királylány vagy! – Húgom Brian ölében csücsült, én pedig ekkor éreztem először nyugodtságot , magamban , hónapok óta.
~ Egy perc! – A fülemben csüngő készülékből a hang határozottan Ryané volt. Szememmel keresni kezdtem , de nem láttam sehol . – Ne aggódj! Nem kell látnod, de itt vagyok! – Könnyű volt mondani .
- Gyere csajszi!- Trish megveregette a vállamat, ez volt a jel. Indulnom kellett.
- Mikor lejössz a színpadról mi itt várunk ! – apu mindig tudta hogy fontos nekem , és most itt van az első nagy fellépésemen is.
- Ragyogsz mint mindig!- Brian közelebb hajolt , és nyomott egy rövid csókot a számra.
- Köszönöm hogy itt vagytok! – mosolyogva nyomtam még egy puszit Húgom arcára is. Megöleltem anyát és apát, majd lassan hátrálni kezdtem.
~ El ne szúrd nekem, mint a legelsőt! - Ryan pillanatok alatt képes elszúrni az illúziómat, miszerint a ma estém tökéletes lesz.
- Köszi Ry! Ez jól esett!- nem tudtam halja e és hogy a sötétbe látja e szemforgatásomat, de azért kimondtam , még feszültség levezetés képpen is .
~ Jöhet a szöveged! Segítsek? – a kérdésre ami a fülemben hangzott el csak megráztam a fejemet. – Akkor bűvöld el őket csajszi! 5! –lassan számoltam vele visszafelé magamban.
A dobos pergetni kezdte a dobokat, Trish Kilépett a színpadra, a függöny elől , és megbőgette gitárját. Hűvös szellő csapta meg lábaimat, amitől kirázott a hideg… 4!... Szívem hevesen kezdett dobolni . Az oldalamon lévő két lányra néztem, akik elmosolyodtak .
- Együtt megcsináljuk! - Kijelentésükre bólintottam . … 3!...
Mély levegőt vettem, lehunytam a szememet, mire bevillant egy kép. Egy kép a volt iskolán kicsiny színpadjáról, ahol először felléptem. Mindössze 50 ember nézte végig a szenvedésemet…2!…
De most nem ezért vagyok itt. Anyu. Apu, Felnőttem. Brian. Köszönöm, hogy mellettem áltál. Noa. Remélem majd méltó példaképed leszek . … 1!... Justin Bieber. Nélküled is menni fog!
Mától minden este 6 szám ereéig csak az enyém a színpad! És én el fogok kápráztatni minden este majdnem 50 ezer embert.
~Aisha! – Lassan elhúztam a függönyt, és kiléptem mögüle. Reflektorfények majd megvakítottak. de nem érdekelt ,mert egy pillanatra megláttam magam előtt több ezer embert, és csak őket tudtam nézni . – Kezdheted!
-Hello mindenkinek! – soha nem láttam még ennyi embert, csak úgy hogy én is köztük álltam , akkor pedig nem tűnt ennyinek . A vércukrom leesett, de a mosolyt az arcomról senki nem tudta volna eltüntetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése